Lelkésztovábbképző Nagybörzsönyben

Egy csodálatos ívű bizonyságtételként jellemezte A zsidókhoz írt levelet nyitó áhítatában Géresi Róbert püspök, amelynek üzenete elindul a hit megalapozásától, és eljut a Krisztusról szóló bizonyságtételig. Olyan közösségekhez került először ez a levél, ahol jelen volt a megfáradás, az elbizonytalanodás, a keresztyén bizonyságtételtől való meghátrálás, sőt a visszaesés és a hanyatlás is tapasztalható volt. „Azonban a levél egy hatalmas biztatás a csüggedésben, megfáradásban, elbizonytalanodásban lévő keresztyén ember és közösség számára” – hangsúlyozta püspök.

Egyetlen és megismételhetetlen

A felolvasott igerész hatalmas ellentétet jelenít meg a számunkra. Az egyik a jeruzsálemi templomi áldozatnak a bemutatása, az az ismétlődő esemény, amely a zsidó hit megélésének szerves része volt egészen addig, amíg a rómaiak le nem rombolták a kultusz helyét. Az első keresztyének kezdetben részt vettek a templomi áldozati kultuszon és a keresztyén közösség megformálásában, de egy idő után felvetődött az a kérdés, hogy melyik a fontosabb, az igazabb? Mivel lehet rááldozni egy egész emberi életet? Hogyan működik ez a hitben?

A zsidókhoz írt levél versei alapján Géresi Róbert úgy fogalmazott, hogy a jeruzsálemi templomi áldozat az egy ismétlődő, áldott, de nem tökéletes áldozat volt. Helyénvaló, de nem tökéletes. Az egyetlen és tökéletes áldozatot ugyanis maga az Úr Jézus Krisztus cselekedte meg. Ez elégséges és kiválthatatlan az emberi üdvösség szempontjából – nyomatékosította Géresi Róbert, hozzátéve: mert az egyetlen, tökéletes és megismételhetetlen volt.

Géresi Róbert püspök

Majd elgondolkodtatásul feltette a kérdést, mennyire része az életünknek az egyetlennek és megismételhetetlennek a ténye. A hitéletünkben és egész életünkben a számunkra fontos dolgok egyetlenek és megismételhetetlenek-e – folytatta a kérdezést, amelyet azzal zárt, hogy Istentől minden nap térben és időben egyetlen és megismételhetetlen lehetőséget kapunk. Egyetlen és megismételhetetlen találkozásaink vannak, egyetlen és megismételhetetlen időt élünk és tapasztalunk meg a földi jelenvalóságban, egyetlen és megismételhetetlen életet kaptunk az Istentől.

Felhívta a figyelmet ugyanakkor arra is, hogy az egyetlennek és megismételhetetlennek megvan a kockázata: el is lehet azt rontani, de azzal biztatott: ott a lehetőség a megigazításra is.

Lelkésztovábbképző Nagybörzsönyben

„Mi, aki lelkészekként és nem lelkészekként szolgálunk az egyházban, mennyire tudatosítjuk azt, hogy életünknek és szolgálatunknak minden pillanata egyetlen és megismételhetetlen? S vajon ennek a tudatában éljük-e az Istentől ajándékba kapott megismételhetetlen időnek a lehetőségével?” – tette fel ismét a továbbgondolásra szánt kérdéseket.

Az ószövetségi nem tökéletes, de folyamatosan megismételt áldozat igényelte az összes pap naponkénti szolgálatba állítását. Mi pedig az újszövetségi tanítással összhangban valljuk, hogy az egyetlen, tökéletes és megismételhetetlen krisztusi áldozatnak a hívei és bizonyságtévői vagyunk – fogalmazott a püspök, s ismételten feltéve a kérdést, hogy ennek valósága mennyire van ott a saját életünkben, a szolgálatainkban, az emberekkel való találkozásainkban, a hit megélésében és megtapasztalásában.

Kőtábla helyett emberi szívbe vésett törvény

Géresi Róbert beszélt arról is, hogy Isten a törvényét kőtábla helyett az emberi szívbe vési. Sokszor kényelmesebb a kőtábla, mert egyszerűbb, kézzelfoghatóbb. Abba bele vannak vésve a törvények és az igék. Sokszor azzal az igénnyel lépünk fel önmagunk és a közösségeink irányába, jobb lenne, ha kőtábláink lennének az emberi szívbe írt törvény helyett.

A lelkésztovábbképző mályi résztvevői 

A kőtábla ugyanis stabil, az emberi szív pedig nem. A kőtábla masszív, az emberi szív pedig törékeny, mert megtéved, elbukik, vétkezik, célt téveszt, rossz irányt választ, hátra fordul – sorolta a negatívumokat a püspök, rámutatva arra, hogy a kőtábla egyszerűbbnek tűnik, de az Isten másként látja. Az Újszövetségben az Isten kijelenti, hogy az emberi szívbe írja be a törvényét, ami ugyan kockázatos vállalkozás, Isten azonban vállalja ezt az emberért az Úr Jézus Krisztusban.

„Isten Krisztusban emberré lesz, térben és időben megismételhetetlen és tökéletes áldozatot hoz, hogy bennünket önmagához vezessen, és megnyerjen minket. A végtelen felvállalta a végességet. A halhatatlan a halált. A kegyelemes Isten az irgalmasság valóságát, hogy számunkra megszerezze az életet” – foglalta össze áhítatának mondanivalóját üzenetét Géresi Róbet püspök.

Rákos Loránt püspökhelyettes

Az áhítat után Rákos Loránt püspökhelyettes szólt a megjelent lelkészekhez, aki az idei lelkésztovábbképző témájával, a lelkészkedés kérdéseivel kapcsolatban elmondta: sok mindent szeretnének megvizsgálni az előadásokon keresztül, de tanulni, bölcsességet nyerni a résztvevő lelkészek hozzászólásaiból is szeretnének. Erre szolgálnak a bibliai és gyakorlati tudományokról szóló előadások, illetve a közös gondolkodás a lelkészi életpályáról, illetve annak egyik aktuális kérdésköréről, a lelkészhiányról, majd választ keresve arra, hogy miként lehetne azt egyházunkban orvosolni.

„Nem tervezzük, hogy most itt fogjuk megoldani az összes kérdésünket és egyháztörténeti problémáinkat, de bízunk abban, hogy az előadók előadásai által előbbre jutunk ezen az úton” – összegezte a háromnapos együttlét célját a püspökhelyettes.

Papság, prófétaság és pásztori szolgálat

Az előadások sorát A lelkészség előképei az Ószövetségben címmel Erdélyi Pál vágfarkasdi lelkipásztor kezdte, aki a lelkészség ószövetségi hátterét vizsgálva három témakört érintett: a papságot, prófétaságot és a pásztori szolgálatot.

A lelkésztovábbképző mályi résztvevői 

Izráel népe, az ókori kelet sok népéhez hasonlóan, pásztornép volt. Mivel a pásztorélet az ókori Keleten ismert volt, így gyakran alkalmazták a pásztoréletből vett képeket, hasonlatokat a királyok és a nép, valamint az istenség és a nép viszonyának szemléltetésére. Így volt ez Izráelben is. A pásztor és nyáj képe önként ajánlkozott arra, hogy Izráel kifejezze általa Istenéhez és vezetőihez fűződő kapcsolatát, illetve ahogyan fogalmazott az előadó: „Egy kicsit fordítanék ezen az észrevételen, hogy az Úr kifejezze általa népéhez fűződő kapcsolatait, és így megmutassa elvárásait az elhívott vezetőkkel és elöljárókkal szemben is.”

Erdélyi Pál

A pusztai vándorlás idején a nép pásztora Mózes, illetve Áron voltak. Mózes halála előtt imádságában arra kéri Istent, hogy olyan pásztorokat rendeljen a gyülekezet fölé, aki előttük megy, s aki ki- és beviszi őket, illetve az Úr gyülekezete ne legyen olyan, mint a pásztor nélküli juhok. Erdélyi Pál hangsúlyozta, a pásztorok a nép előtt vannak jártukban-keltükben, harcba és hazavezetik a rábízottakat.

A bíráknak az volt a feladatuk, hogy pásztorolják a népet, de az ószövetségben a királyokról is úgy olvasunk, mint a nép pásztorairól. Ezékiel pedig már hűtlen pásztorokról szól, akik lelketlenségének a következménye a fogság is. Az igazi pásztori tisztséget azonban az ember nem képes ellátni – hangsúlyozta az előadó, hozzátéve, erre egyedül Isten alkalmas. Izráel pásztora az Úr, de a királya is. Ez utóbbi méltóság Isten nagyságát, fenségét emeli ki, a pásztori kép pedig jóságát, hűségét, oltalmazó szeretetét mutatja.

„A ránk bízott nyájat csak akkor tudjuk igazán jól vezetni, ha az egyetlen Pásztor ott él a szívünkben, hallgatunk a szavára, igényeljük kegyelmét, erejét és bölcsességét, mi pedig engedelmes juhokként követjük őt” – mondta mintegy utalásként a lelkipásztori szolgálatra Erdélyi Pál.

Lelkészi önértelmezés - csoportmunka

Az Ószövetségben a prófétának különös szerep jutott. Istennek nemcsak a jövőre vonatkozó akaratát jelentette ki, hanem emellett elmondja „mások előtt” Isten akaratát, üzenetét, vagy leleplezi azt, amit mások előtt még leplezett. Teszi ezt nyíltan, Isten nevében a jelenre vonatkoztatva, hallgatói döntésre sarkallva, vagyis az időszerű üzenet képezi a prófétai szolgálatok jelentős részét.

Bírálói voltak a társadalomnak és a megüresedett kultusznak. Elhivatottságukat sok esetben meg nem értés, szenvedés és akár mártírium is övezi. Erdélyi Pál nyomatékosította, hogy a próféták sokat tettek a jahvizmus tisztaságáért, ellensúlyozva a Baál prófétákat, aktívan beleszóltak a politikába és a közéletbe, illetve gyakran volt szociális mondanivalójuk.

A lelkésztovábbképző mályi résztvevői 

A lelkipásztori prófétai feladatai közé tartozik az is, hogy az ige által értékelje, s ha kell, bírálja az egyházi életet, de a közélet túlkapásait is. „A lelkipásztori tisztség akkor tölti be igazán prófétai feladatát, ha Isten által megtanul különbséget tenni a kegyelem és az ítélet igéje között, és a maga idejében ki is tudja mondani” – tette hozzá.

A papi szolgálat kapcsán kifejtette, hogy annak lendülete elmarad a prófétai szolgálattól, mert nem érződik ki belőle a személyes, közvetlen, dinamikus jelleg, mint a prófétaiból, de fontossága a többi szolgálat mellett megkérdőjelezhetetlen.

Az Ószövetségben feladatuk volt a szent sátor továbbvitele és őrzése, az Úr megkérdezése, a tanítás, illetve annak alkalmazása, az áldás közvetítése, átok kimondása az ellenségre. Legfontosabb feladata azonban az áldozat bemutatása volt, hogy engesztelést szerezzen a nép bűneiért. A tanítói feladatot később a rabbik vették át.

Lelkészi önértelmezés - csoportmunka

Előadása végén kihangsúlyozta, nagy baj, ha megfáradás és egyéb okok miatt csak alkalmakat tartunk, és olcsó kegyelmet közvetítünk. „A papi tiszt azonban nem kell, hogy ilyen legyen a számunkra, sőt büszkék is lehetünk rá akkor, ha kellő alázattal naponta át tudjuk élni annak méltóságát, hogy egy olyan Főpapnak a szolgálatát végezhetjük, kinek áldozatának életünket és üdvösségünket köszönhetjük.”

Az Újszövetségben nincsenek lelkipásztorok

Ficzere Tamás nyitrai lelkész néhány alaptézissel indította A lelkészség előképei az Újszövetségben című előadását, majd ismertette, az újszövetségi iratok lelkészekről szóló utalásait, illetve kitért a teológiai irányzatokra is. Elmondta, a lelkész ugyanolyan keresztyén ember, mint bárki más, illetve ugyanolyan bűnös, mint a többi. De mindenki máshoz hasonlóan üdvözülhet: kegyelemből, hit által. Tehát nincs különbség a lelkész és az ember között – tette hozzá.

Ficzere Tamás

Az újszövetségi könyvek alapján felidézte, hogy Máté evangéliumának közösségében megjelennek az írástudók, később az apostolok, akiket Jézus elhívott. „Az apostoli szerep egyszeri és megismételhetetlen, csak a tizenkettőre vonatkozik. De a mai lelkész nem apostol. A 12 apostolt azonban tanítványoknak is hívták, s belőlük több is volt.

Akik viszont igazán megértették Jézus tanítását, csak hárman – Péter, Jakab és János – voltak. Jézus időnként elmondta, hogy nem elég csak figyelni és hallgatni, mint a sokaság, hanem az embernek tanítvánnyá, követőjévé is kell válnia, hogy bizonyos dolgokat mélyebben is megértsen.

Előadásában kihangsúlyozta, hogy „az Újszövetségben nem találkozunk a lelkész kifejezéssel, sem azzal, hogy milyennek kellene lenni az egyház hierarchiájának. Azonban bőven van elégséges támpont ahhoz, hogy meg tudjuk állapítani, kik felelnének meg a lelkészek előképeinek.

A lelkésztovábbképző mályi résztvevői 

Nem olvasunk arról sem, hogy Jézus gyülekezetet alapított volna, és élükre presbitereket vagy püspököket választott, de arról sem, hogy a Pál által alapított vagy beszolgált gyülekezeteknél már így történt volna. Ugyanakkor az írásokból kiderül, hogy ezek a tisztségek mégis ott vannak a gyülekezetekben.”

„A mi értelmezésünkben a lelkész olyan mindenes” – fogalmazott Ficzere Tamás. „Az, aki hirdeti az igét, a bibliaórákon értelmezi és magyarázza az írást, végzi a hitoktatást, és felkészít a konfirmációra. Prófétának is kell lennie, amikor a gyülekezet vagy a társadalom komoly kihívások előtt áll.

Emellett lelkigondozó, közgazdász, kórház- és börtönlelkész, engedelmesen bólogat a gyülekezeti tagok által elmondottakra. Az újszövetségben sok ilyen szerepet találunk, de ott nem egy ember vállán összpontosul minden” – hangsúlyozta.

 Süll Kinga, Édes Gábor és Nagy Zsolt alkotta „ad hoc” zenekar

Lelkészek előképeit keresve az Újszövetségben akkor találunk evangéliumot hirdető prédikátorokat, írást magyarázó tanítókat, egy-egy konkrét helyzetben prófétai üzenettel bíró prófétákat, pásztori szolgálatokat ellátókat, szeretetszolgálatot teljesítőket, s emellett vannak mindenféle ügyvezetők, felügyelők, a gyülekezet gondnokai. Ők a presbiterek, a püspök, a pásztor vagy egyszerűen az, aki a gyülekezet élén áll.

„Ezekben a lelkész felfedezheti saját magát. Nem kell mindent neki végeznie, de neki kell lennie annak a tanult teológusnak, koordinátornak, akiről az első közösségekből is hallhattunk, aki prédikál, tanít.

A lelkésztovábbképző mályi résztvevői 

Bölcsen felügyelje a gyülekezetben vagy az egyházban való munkát, és tudjon különbséget tenni a között, hogy mi az, ami még az evangéliummal összeegyeztethető, és mi az, ami már nem” – fogalmazott előadása végén Ficzere Tamás.

A református lelkész nemcsak igét hirdet

A református lelkész címmel Görözdi Zsolt egyetemi docens, dunaszerdahelyi lelkipásztor tartott előadást, amelyben kihangsúlyozta, hogy az egyház üzenetén kívül vagy más üzenettel nem lehet üdvösséget elérni, ezért az egyház ebben egy alapvető láncszem. „Nem azért, mert fontosak vagyunk, hanem azért, mert Isten ezt így látta jónak.

Az egyház léte Krisztus személyén alapul, benne áldatik meg, s az egyház állapota hozzá van kötve a hatalmával. Krisztus uralkodik, s az egyház ennek megfelelően bízatik meg az uralkodás leképezésével, de ez az uralkodás inkább szolgálat. Egyértelmű számunkra azonban az, hogy az egyház lelki munkára van elhívva. Krisztus uralmának leképeződésére. Kálvin nem is foglalkozik mással, de ugyanakkor más feladata is van a lelkészeknek” – közölte az előadó.

Lelkészi önértelmezés - csoportmunka

Az egyház küldetéséhez és a munkájához az igehirdetés szolgálatát és a sákramentumok kiszolgáltatását sorolta. Elmondta, hogy az egyház felkészül az igének hallgatására, és felkészíti a hallgatót is, hogy fogadja Isten közeledését, s megteremti a feltételeit annak, hogy az ige beáradjon a gyülekezetbe. Megállapítja az ünnepeket, hirdeti az igét, amelynek középpontjában az üdvözülés útjának hangsúlyozása központi helyen van.

„Ez a reformáció tanából számunkra világos” – tette hozzá Görözdi Zsolt, majd azzal folytatta, „hogy önmagukkal szemben is kritikusaknak kell lennünk, ügyelni az evangéliumi tan tisztaságára, amely nagy veszélynek van kitéve. Ez a lelkész központi feladata, ha ezt eltévesztjük, akkor hivatalvezetőkké válunk” – figyelmeztetett az előadó.

Beszélt arról is, hogy kik végezték ezt a munkát Kálvin idejében, illetve a reformációtól kezdődően (lelkészek, doktorok, vének, presbiterek, diakónusok), de érintette a lelkészség személyi feltételét is, ami párosul külső és belső elhívással, vizsgákkal, az írás helyes értelmezésével.

Görözdi Zsolt

Előadása végén egyfajta összegzésként ismertette, hogy egy év folyamán milyen feladatokat kell egy lelkésznek elvégeznie, és azok mennyi időt igényelnek. Heti lebontásban – elmondása szerint – a legtöbb időt a prédikációra való felkészülés, illetve a liturgiai elemek meghatározása adja, majd a bibliaóra, napi igetanulmányozás, hittanoktatás, konfirmációra való felkészítés, a szentségek kiosztása, temetés, esketés, látogatás.

Évente egy alkalommal ifinap, konfitábor, napközis tábor szervezése, de ott van a hivatalvezetés, társadalmi felkérések, médiában való szereplés, adóbevallás, intézmény fenntartása, de olyan feladatokat is fel kell vállalnia egy lelkésznek, mint a templom és a parókia udvarának, kertjének takarítása, szükség esetén építkezések szervezése, pályázatírás, gyülekezeti napok megtartása, kiállítások vagy kirándulások szervezése.

A lelkésztovábbképző mályi résztvevői 

Feltette a kérdést, hogyan lehet-e ilyen sokféle munkát végezni, illetve szükséges-e, netán eszünkbe jutott-e, hogy milyen sokat dolgozunk. Megoldási javaslatként Isten segítségét említette meg, aki erőt ad a feladatok elvégzéséhez, de javasolta az egyes munkafolyamatoknál a ráfordítandó idő redukálását, vagy a szolgálatok szelektálását, aminek nincs meghatározott ideje, hogy a lelkész kellően fel tudjon készülni az igei szolgálatra. „Ha több a feladat, koncentráltabban kell dolgozni, de jobban el is fáradunk” – mondta végül Görözdi Zsolt.

Szolgálat közben figyeljünk oda magunkra is

Járay Márton református lelkész, a Semmelweis Egyetem főállású munkatársa, akit a lelkészi életpályamodell ismertetésére kértek fel, rövid bemutatkozásában elmondta, hogy a következő tíz évet szeretné a papok, lelkészek lelki jólétére fordítani. Előadása előtt azonban jelezte, nem a lelkészi életpályamodellről, hanem annak előkészítéséről fog beszélni a Magyarországi Evangélikus Egyházban végzett kutatás alapján.

Járay Márton

Elmondta, a kutatás számára sok, minden korábban feltételezett tényt megerősített, de született olyan eredmény, amelyen ők maguk is meglepődtek. Egy ötven perces kérdőívet kellett a lelkészeknek kitölteni, melynek elsődleges célja volt az egyházban működő életpályamodellben olyan változtatást kieszközölni, amely még inkább támogassa a lelkészeket, és értük legyen. Másrészt, az adatok alapján össze lehessen hasonlítani a lelkészek helyzetét hasonló diplomásokkal.

Mint mondta, Magyarországon kevésbé kutatják, hogyan érzik magukat a lelkészek, míg angolszász területen gombamód szaporodnak az ilyen felmérések, ami jelzésértékű, hogy másutt is kíváncsiak a lelkészek lelki és fizikai állapotára.

A lelkésztovábbképző mályi résztvevői 

Egy nagyon bonyolult kutatási modellel igyekeztek megvizsgálni, hogy mennyire magányosak az evangélikus lelkészek, s mik ennek a háttértényezői. Mitől válik valaki magányossá, vagy mitől kevés a támogatottsága, s azok, akik magányosak, ez milyen hatást jelent az életükre. Ugyanakkor rákérdeztek a családi helyzetre, a támogatói körre is.

Járay Márton a kutatás alapján kihangsúlyozta, hogy a fizikai állapot az, amit a legjobban elhanyagolnak a lelkészek. „Mi az az áldozat, amit meg kell hoznunk a szolgálatért, és meg kell-e hozni ezt az áldozatot. Az Isten elvárja-e tőlem, hogy fizikailag rámenjek a szolgálatra?

Vagy inkább azt akarja, hogy vigyázzak magamra, mert ott vannak a gyerekek, akinek apjuk vagyok. Ezek nagyon éles kérdések” – mondta az előadó, hozzátette, bár sokan azzal zárják le a szolgálatra vonatkozó kérdést, hogy a lelkészi szolgálat sok áldozatot megkövetel. Nem mindegy azonban, hogy a lelkészi szolgálat követeli meg azt az áldozatot, vagy az Isten követeli meg az áldozatot. „Tudunk-e differenciálni?” – tette fel a kérdést.

Elmondta, a lelkészi munka stresszel jár, sok esetbe előjön az elhízás kérdése a rendszertelen étkezés és a kevés sport, illetve a stressz miatt. Mindenkire a gyülekezetben igyekeznek odafigyelni, csak magukra nem. Tünetek, amelyek jellemzik a lelkészeket: fáradtság, energiahiány, derék- és hátfájás, fejfájás.

Nagybörzsönyi résztvevők

A kérdőívben vizsgálták az alkoholfogyasztást, evéssel kapcsolatos dolgokat, de rákérdeztek a lelki egészségre is. Vizsgálták az életkörülményeket, a jólétet, a társadalmi megbecsülés hiányát, az elhívástól független munkát és a motivációt is.

A negatív jelenségek orvoslására néhány példát említett meg. A kutatás alapján kiderült, hogy akinek van lelki vezetője, az jobban van, a férfiak stresszesebbek, a nők viszont kevésbé elégedettek a saját teljesítményükkel, még akkor is, ha ugyanannyit tesznek le az asztalra, mint a férfiak, mert úgy gondolják, ez nem elég.

A lelkésztovábbképző mályi résztvevői 

Aki nagyobb helyen szolgál több embernek, az kevésbé kipihent, de elégedettebb. Akik rendszeresen kivesznek egy szabadnapot, azoknak jobbak az egészségügyi mutatói. Vizsgálták a magány és a depresszió összefüggését is, kiderült, hogy akik hasznosnak tartják magukat, kevésbé magányosak.

Kik jelentkezzenek teológiára?

Bölcsföldi András, a Károli Gáspár Református Egyetem spirituálisa a lelkésszé válás kritériumai kapcsán arról szólt, hogyan lehetne a fiatalokat jobban motiválni a teológiára való jelentkezésre. Előadásának is ehhez kapcsolódó címet választott: Teológusokat a teológiára! „A cím azonban kettőséget jelez: akik teológiára jelentkeznek, azok legyenek teológus gondolkodásúak, vagy inkább a hiányukra utal, mivel egyre kevesebben jelentkeznek” – magyarázta az előadó.

Előadásában arról szólt, hogy milyen tapasztalatok vannak a teológiára való jutás segítésében a lelkész részéről, érdemes-e vagy sem foglalkozni a gyülekezethez tartozó teológusokkal, illetve milyen tapasztalatok vannak a teológusi motivációról, alkalmasságról és a felvételiről.

Bölcsföldi András

„Nagyon érzékeny vagyok az elhívással kapcsolatban, mert az egy nagyon mély dolog. Mindig meghat, ha valaki jelentkezik teológiára, s kijelenti, őt Isten hívta el erre a szolgálatra. Van egy belső elhívás, amit az ember érez, amit nem mindenki tud jól megfogalmazni, csak érzi. Van, akit mások motiváltak a jelentkezésre, mert alkalmasnak találták”.

Beszélt arról is, hogy a gyülekezetben lévő fiatalokat hogyan lehetne motiválni, mikor érdemes jelezni annak, akit alkalmasnak találnak a lelkészi szolgálatra, illetve bírja-e majd a tanulással összefüggésben a terhelést, s majd később a gyülekezetben a kihívásokat. Kitért arra is, hogy ajándék, öröm és hála egy lelkész számára, ha teológus van a gyülekezetben, de a teológusnak is, ha érzi, hogy egy gyülekezet van mögötte, aki érdeklődik iránta, imádkozik érte, bátorítja vagy bevonja a szolgálatokba, s ha kell, anyagilag is támogatja.

Buza Zsolt

Előadása végén a teológiára való jelentkezés feltételeiről és az alkalmassági vizsga részleteibe is betekintést nyújtott Bölcsföldi András, de felhívta a figyelmet a lelkészek pályaelhagyására is, amelyek a tapasztalatok alapján lehet átmeneti vagy tényleges.

Önértelmezés 

A lelkésztovábbképző lelkészi önértelmezéssel zárult Buza Zsolt pozsonyi lelkipásztor vezetésével, aki csoportmunkára ösztönözte a lelkészeket. Az első feladatban kétfős csoportokban arról beszéltek a lelkészek egymással, hogy pályaválasztáskor a teológia volt-e számukra az első helyen, vagy más volt tervben, de később mégis változott.

A második feladatban, párt cserélve mindenkinek el kellett mondania milyen szolgálatokat végez, és hol. A harmadik műhelymunkában hat csoportot alkotva válaszoltak a gyülekezettel, presbitériummal, családdal, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház vezetésével, önmagukkal és a kollégákkal szembeni elvárásokra. Utolsó feladatként ismeretlenül levelet kellett írni a szolgálatról egy másik lelkésznek, majd az összes levél egy kupacba került, amelyből mindenki kiválasztott egyet.

A reggeli áhítatokat és az esti imaközösséget a felkért lelkészek végezték. Nagybörzsönyben a Süll Kinga, Édes Gábor és Nagy Zsolt alkotta ún. „ad hoc”– zenekar kísérte a közös éneklést.

A lelkésztovábbképző a Kulturális és Közművelődési Központtal való közös szervezésben valósult meg a Bethlen Gábor Alap támogatásával.

Lelkésztovábbképző Nagybörzsönyben

Iski Ibolya

Fotó: Iski Ibolya, Kiss Miklós