Húsz év alatt nem változott a kezdetben meghatározott, jól bevált tábori napirend. A gyerekeket reggel nyolctól várták, de voltak, akiket korábban is elhoztak a szüleik, vagy egyedül jöttek el. Hétfőn, a tábor első napján sorba is kellett állniuk az érkezőknek, hogy Görözdi Zsolt lelkipásztor mindenkit számba vegyen, kikérdezzen, majd pedig a formalitások után a templom kertjében kedvükre kézműveskedhessenek a pergola alatt elhelyezett asztaloknál a felkért segítők iránymutatása mellett majd két órán keresztül.

Ottjártunkkor a fiúk nagy része gyöngyöt fűzött, mások inkább sportoltak, a lányok óriási szívet vágtak ki, amely később nyakkendővel kiegészített inggé változott át. Volt, aki üvegfestéssel próbálkozott, vagy vécepapírgurigából cicás írószertárolót készített, de sok hurkapálcikából lett kombinált technika igénybevételével palástot és koronát viselő király. A kézműveskedés három napja alatt sok egyéb alkotás is kikerült a gyerekek keze közül.

Tóth Ildikó azok közé tartozik, akik már évek óta erősítik a kézműves foglalkozásokat előkészítő csapatot. „A nagyfiam hét éves volt, amikor elkezdett napközi táborba járni, a következő évben pedig már jöttem vele én is és mint a kézműves foglalkozások segítőjeként kapcsolódtam be a táborba, majd itt maradtam” – idézi fel a kezdeteket, majd elmondja, a tábor előtt mindig előre megbeszélik ki milyen ötletet hoz a foglalkozásokra, nehogy ugyanazt készítsék elő. Céljuk, hogy azok legyenek változatosak, érdekesek és lekössék a gyerekek figyelmét.

„Vannak klasszikusok, amelyeket nagyon szeretnek: ez az üvegfestés, a gyöngyfűzés és bábkészítés, ezek minden évben ott vannak a kínálatban, de próbálunk új ötleteket is hozni. Sőt, minden nap mást készítünk, mert ezzel is motiválni tudjuk a gyerekeket”. Elárulja, hogy a tábor idejére szabadságot vesz ki, de bármikor szívesen jön, ha hívják kézműveskedni.

„Ma üvegfestés van, tegnap sólisztgyurmáztunk. Ez évek óta nagy kedvenc, a táborszervezők külön kérik is, hogy erre gondoljunk. Az összes lisztet, sót bedolgozzuk, vizet öntünk rá, majd készülnek a különböző formák. Sosem marad az alapanyagból. Az üvegfestésnél pedig nem kész mintákat másolnak le, hanem mindenki saját maga találja ki, mit rajzol rá az üvegre, amit aztán kiszíneznek a megfelelő festékkel” – magyarázza, majd hozzáteszi, tapasztalata szerint a gyerekek évről évre türelmetlenebbek, mert szeretnék, ha az, amibe belefogtak, minél hamarább elkészülne és mehessenek egy másik asztalhoz új alkotást készíteni.

Huszadik táborunkat szerveztük meg

A gyerekek pedig minden asztalnál szorgoskodnak. A templomi közös együttlét tíz órakor kezdődik, a kézműves-foglalkozást követő tízórai elfogyasztása után, de addig még van idő arra, hogy Görözdi Zsolt lelkipásztorral felidézzük a táborozás kezdeti időszakát.

„Amikor 2002-ben Dunaszerdahelyre kerültem, szolgálatom részét képezték a kézműves-bibliai napközi táborok megszervezése. Ennek már ugyan 21 éve, de a koronavírus-járvány miatt 2020-ban elmaradt, így a huszadik, jubileumi táborunkra az idén került sor” – mondja, majd emlékeztet arra, hogy a gyermekek táboroztatását már a rendszerváltozás előtt is felvállalta néhány lelkész, köztük a szintén lelkipásztor édesapja /néhai Görözdi Miklós esperes-lelkipásztor/. „Gyerekként éltem meg, hogy félig-meddig titokban, parókián ottalvós táborokat szerveztek a gyerekeknek laikus munkatársakkal. Ez egyfajta minta volt a számomra, másrészt pedig a 90-es években, a rendszerváltozás után az egyházunkban elindult a gyerekek tömeges táboroztatása köszönhetően az egykori ifjúsági munkásoknak, amelyből a Firesz is kivette a részét, majd később egyre több gyülekezet kapcsolódott be a saját nyári táborainak a megszervezésébe.”

A legelső tábor még 35 gyermekkel indult, a létszám pedig az évek során sokszor változott. Idén az alapiskola első hat osztályosainak hirdették meg a négynapos alkalmat és negyvenöt gyermek jelentkezését fogadták el, volt néhány óvodáskorú is. Hívogatták a konfirmáció előtt és után lévő hetedikeseket, nyolcadikosokat és kilencedikeseket is. Nekik a gyermektábor mellett párhuzamosan konfirmandus tábort tartottak, de segítettek akár a csoportok vezetésében, az étkezési szolgálatban vagy a kézműveskedéskor. Velük a közös foglalkozás után külön csoportban elmélyíthették a délelőtt folyamán hallott témát. Összesen hatvanhét résztvevője volt a tábornak.

A lelkész elmondja, hogy egy kicsit nehezebb a városban megtalálni a református gyerekeket, mint falun, de az iskolai hitoktatáson megpróbálják őket feltérképzeni. De a táborba való hívogatásnak nem is ez a legnehezebb része, hiszen az anyakönyvből tudják, kik a reformátusok, kiket kereszteltek meg, s kik tartoznak a megadott korosztályba. Azokat ismerik kevésbé, akik falukból költöztek be, de még mindig az ottani gyülekezetet látogatják. A legnagyobb kihívást inkább abban látja, hogy Dunaszerdahelyen a nyár folyamán nagyon sok programot kínálnak a különféle tematikájú táborok, mellesleg az alapiskolák is igyekeznek legalább kéthetes nyári foglalkozásokat szervezni a tanulóiknak, így a református hittanos csoport tagjainak egy része ezeket részesíti előnyben – magyarázza a lelkész, aki nem titkolja azt sem, hogy a gyülekezeti napközi táborhoz szimbolikus összeggel, napi 2,50 euróval járulnak hozzá a résztvevők adomány formájában, míg más táborokért több, mint száz eurót is kell fizetni.

A gyülekezet évek óta támogatást kap a tábor megvalósítására a város önkormányzatától a Kálvin Polgári Társuláson keresztül, másrészt az egyházközség is hozzájárul a tábor költségeihez, hiszen, mint mondja Görözdi Zsolt, mi másra különíthetnék el a bevételi forrásaik egy részét, mint a gyermekek nevelésére.

„A 16. századi református hagyomány szerint az utódok nevelése nem kell sajnálni az anyagiakat, hiszen ennél jobb befektetés nincs is, ami ugyan nem anyagiakban térül meg, viszont lelki értelemben, a gyermek lelki életének a meggazdagodásában viszont annál jobban. Harmadsorban pedig a szülők is nagy örömmel támogatják a tábort egy szimbolikus összeggel, amiért naponta háromszori étkezést kapnak a gyermekek, s ebből vannak biztosítva a kézműves-foglalkozások, illetve minden egyéb kiadás is” – sorolja a költségek megtérésének a forrásait a lelkész.

Ahhoz, hogy a tábor zökkenőmentes legyen, szükség van az önkéntes vagy felkért segítőkre, akikből az elmúlt években már kiépült egy csapat. Ezek egy részét képezik az idősebb bibliakörösökből vagy az ifjúsági közösségből kinőttek, akik már maguk is tudnak csoportokat vezetni. Jelenleg nyolc-kilenc ilyen egyháztagunk van – teszi hozzá a lelkész.

A gyermektábor misszió is

„Mindig gondot fordítunk arra, hogy másokat is meghívjunk a táborunkba. Elsősorban olyan családokban élő gyermekekre gondolok, akiknél szükségét látjuk a másfajta értékrendnek a bemutatását segítve ezzel a szülőket is. Az idei táborban a dunaszerdahelyi Nefelejcs utcai gyermekotthonból vannak hatan, akiket igyekszünk integrálni, illetve megpróbálunk segíteni” – mondja a lelkész, aki elárulja, nem az egyházközség fordult ilyen igénnyel a gyermekotthon felé, hanem a részükről fogalmazódott meg ilyen kérés, ami jól érzéssel töltötte el őket.

„Mi örültünk annak, hogy ők gondoltak erre a lehetőségre, s természetesen igent mondtunk. A rendszerváltozás előtt megszoktunk egyfajta bizalmatlanságot az állam részéről, hogy ugyan jó, ha van ilyen felajánlás, de inkább ne küldjük oda a gyermekeket, nehogy megzavarják a gondolkodásukat. Az jó, ha az akkori negatív gondolkodást részükről felváltotta egyféle nyitás, most viszont a társadalom részéről mutatkozik bizalmatlanság az egyházak felé” – magyarázza.

A tábor témájának a kiválasztását Görözdi Zsolt egyrészt egyházi, teológiai és gyülekezetépítői feladatnak tartja, mert mint mondja, a gyermekeket nagyon sok hatás éri, amelyeket ugyan nem ellensúlyozni akarnak, hanem inkább kötelességüknek tartják átadni, ami rájuk bízatott.

Van egy kijelentés, amit nem mi határozunk meg, hanem Isten tart fontosnak, s nem is akarjuk azt fölülírni, de alább sem adni. Ha fontosnak tartja ezt a gyerekeink számára, akkor mi is fontosnak tartjuk. Ez ugyan nem egyszerű feladat. A mostani témáink nem könnyűek, talán túl komolyak, de azt gondoljuk, az életünknek minden fázisában meg lehet találni azt a módot, amikor ezekkel az alaptörténetekkel meg kell ismerkedni. Ha egy 6-10 éves gyereknek adjuk át, az is képes arra, hogy pontosan érzékelje, felfogja azokat az üzeneteket.

Jézus csodatételei

A mostani táborunkban nem laza, gyerekszerű történeteket választottunk, hanem Jézust állítottuk a középpontba, illetve azokat a lépéseket, amelyeket az emberek felé tett. Ilyen például az ötezer ember megvendégelése, amelyben Jézusnak a hatalma mutatkozik meg, vagy a tanítványok elhívása, illetve egy csodás gyógyítás, ami ugyan meredek témának tűnhet, de teljességgel alkalmas arra, hogy megmutassuk, Jézusnak az a hatalma, ami volt, az valós ma is. Ezt próbáljuk a gyerekeknek tovább adni, elmagyarázni, közösen megélni. Elmondta, hogy a központilag kidolgozott témák néha nem úgy sikerülnek ahogyan kellene, holott vannak köztük kiválóak is, de mivel nekik megvan a szabadságunk arra, hogy saját maguk határozzák meg milyen történetekkel ismertetik meg a gyerekeket, s így tettek most is.

Megemlítette még azt is, az idei a huszadik táboruk mellett fontos mérföldkő a gyülekezet életében, hogy negyedszázados lett a református templomuk, amelyet az ősz folyamán meg is ünnepelnek. Mellesleg az első évfolyamába lép a tavaly októberben átadott református óvoda, amely szeptemberben nyitja meg kapuját.

A református templomot a kilencvenes évek elején a város végén egy korábban szeméttel teli, majd megtisztított telken kezdték el építeni. A gyülekezet korábban ugyan rendelkezett templomépítés céljából megvásárolt földterülettel, de ezt a kommunizmus ideje alatt egy tollvonással elvették. A 90-es években a rendszerváltozás után az akkori polgármester Öllős Árpád, majd az őt követő Pázmány Péter felkarolták a gyülekezet ügyét és támogatták ebben az igyekezetében és egyfajta jóvátételként eladták a most már nagyon jó helyen lévő telket.

Az eredeti elgondolás is az volt, hogy ne csak egy templom épüljön itt, hanem egy gyülekezeti központ, ahol találkozók, bibliaórák, konfirmációi előkészületek, konferenciák, gyermektáborok valósíthatóak meg, s legyen nagy kertje, ahol szabadon lehet játszani. Az épület több teremmel is rendelkezzen, ha esne az eső, akkor is legyen hová elhelyezni akár hetven embert is. Ez egy jó előrelátó terv volt, ami mára megvalósult, s ennek köszönhetően nagyon szép környezetben, védett helyen lehet megtartani a gyermektáborokat – összegzi az elődje által megvalósított nagyszabású elképzelés hasznát Görözdi Zsolt.

Közben elérkezett a templomi közös együttlét ideje. A tartalmas kézművesfoglalkozás után a gyerekek átvonultak a templomba, ahol az erre a célra összeállított énekeskönyvből gitár segítségével ismételték át a már ismert énekeket és tanultak újakat a lelkipásztor irányításával, beleértve az aranymondást is. Majd következett az aznapi történet, amely a mindenki által megvetett, kis termetű fővámszedőről, Zákeusról szólt. Mindenáron látni akarta a Jerikóba tartó Jézust, ezért felmászott egy fára. Jézus pedig őt szólította meg azzal, hogy jöjjön le onnan, mert az ő házába fog menni. Zákeusra pozitívan hatott a Jézussal való találkozás, mert a vagyona jelentős részét a szegényeknek adta és négyszeresen kárpótolta azokat is, akiket becsapott. A történet után énekléssel folytatódott a templomi együttlét, majd a hallottakat korcsoportokban, felnőtt vezetők irányításával elmélyítették a gyerekek egészen ebédig. Akik hamarább befejezték, azoknak még egy kis játékra is futotta.

Az ima szerepe a felkészülésben

„Már jó néhány éve segítem a tábort, már az idejére sem emlékszem, hogy mióta, de amikor csak tudok, itt vagyok – mondja Klőr Henrietta. Azt gondolom, a gyerekeknek fontos, hogy együtt legyenek a templom, az egyház közösségben, s tapasztalják meg, jó együtt lenni kötöttség nélkül, szabadon, de mégis úgy, hogy közben halljanak Jézusról.

Úgy véli, a tábori felkészüléshez a legfontosabb az ima, s az Úr áldását kérni az alkalomra. Elmondja, hogy a tábor előtt volt egy közös találkozás a csoportvezetőkkel, ahol megismertették őket a programmal, a négy nap menetéről, feladatokkal, majd a végén közösen imádkoznak az alkalomért.

„Van, akinél nagyon egyszerű elérni, hogy megnyíljon a csoportos beszélgetések alatt, s elmondja meglátását, véleményét, de van, aki próbál terelni. Ezt a legnehezebb felismerni, majd úgy vezetni kérdésekkel, hogy mégis elmondja, ami a kicsi szívét nyomja, ha nem is konkrétan, de akár bibliai történeten vagy kitalált eseményen keresztül. Nekem lelkileg nagyon sokat ad ez a tábor, talán többet is, mint a gyerekeknek, mert a történetek, amellyel foglalkozunk már a tábor előtt és alatt is, azok engem is ugyanúgy megszólítanak és hatással vannak rám.”

A gyerekek ebéd után ismét csoportokban beszélgetnek a délelőtt elhangzott történetről, de a nap végéig még van idejük a közös játékra, az újabb kézműveskedésre vagy akár sportolásra is. A gyülekezet idősebb tagjai ezúttal is felvállalták a konyhai szolgálatot, akik tízórait és uzsonnát készítettek a gyerekeknek, a megrendelt ebédet pedig kiporciózták. A szülők pedig minden nap hoztak valamilyen finomságot, gyümölcsöt, sós vagy édes süteményt. A gyülekezet gondnoka Egyházi István Csaba pedig a templom előterében ügyelt a rendre, illetve, nehogy illetéktelen is betérjen, de segített ott, ahol éppen szükség volt rá.

A délután folyamán a gyerekek a csoportfoglalkozás keretében még visszatértek a délelőtt hallott történethez, majd pedig a szabad játék következett, ahol lehetett focizni, pingpongozni, röplabdázni, gólyalábazni, s akinek kedve volt, folytathatta a kézműveskedést. Mindenki igyekezett hasznosan eltölteni hátralévő időt, amíg a szülők értük nem jöttek.

Molnár Beáta a legkisebbek csoportvezetője hét-nyolc évvel ezelőtt fokozatosan kapcsolódott be a tábor menetébe. Először az akkor még kicsi fiával jött el megnézni, hogyan zajlik a gyermekkel való foglalkozás, majd segített a konyhán, a takarításban, illetve bármilyen szolgálatot szívesen elvállalt. Amikor helyettesíteni kellett, felkérték, hogy tartson vasárnapi iskolát a gyerekeknek, később pedig megbízták csoportvezetéssel is, amit örömmel vállalt el.

„A mostani táborra való készülődésemre van egy bizonyságom. Amikor átgondoltam, hogy mi minden lesz, mit kell tennem a táborban, ennek alapján írtam egy hosszú listát. Végül megijedtem, hogy alig maradt mindezekre időm. Ez egy egyfajta csapda volt a számomra, s Isten meg is állított egy igéjével: Hiába szorgoskodsz. Eszembe juttatta, ha nem készülnék a táborra, akkor is elmehetnék. S ez az üzenet kezdett bennem élővé válni, majd az Úr eltöltött békességgel, teljesen megnyugodtam. Aztán már tisztán láttam mi az, amit kellene tennem, majd ennek alapján láttam neki a készülésnek”.

Mint mondja, a gyerekek nagyon figyelnek a templomban elhangzott történetekre. A csoportban, amikor ismét visszatérnek rá, úgy tapasztalja, az sokszor már rém unalmas a számukra. Talán otthonról ismerős nekik a történetet, vagy a hittanóráról, esetleg a vasárnapi iskolából, s nem akarják már újra hallani. Mint egy megsütött tojás. Ha túlsütjük, akkor megkeményedik és nem olyan finom – teszi hozzá.

„Nagyon élvezem a gyerekeknek átadni azt a kincset, amit kaptam az Úr Jézustól. Bennem hatalmas vágy van erre, ezért is szeretek itt lenni és tanítani a gyerekeket. Úgy próbálom szeretni őket, hogy ezen keresztül megismerjék azt az Úr Jézust, akit minden történet középpontjába állítunk. Nekem a tábor közösséget ad Istennel, a gyermekekkel és minden szolgálóval” – vallja Molnár Beáta.

Bevilagua Beáta, aki a másodikosok csoportját vezeti Vojtek Mártával, úgy emlékszik, az egyike volt a legelső tábor résztvevőinek, s amíg tehette, nyáron mindig itt volt a gyermektáborban, később, amikor idősebb lett, a segítők csapatát erősítette. „Engem a tábor lelkileg feltölt, jó közösségben lenni. A gyerekekre már úgy tekintek, mint a következő nemzedékre, akik reménység szerint beilleszkednek majd a gyülekezetbe”. 

A bibliai történetek nem mesék

Elmondja, hogy a foglalkozás során nagy segítségükre szolgál a tábor a céljára készült kis füzet. Ebben ismét el lehet olvasni a délelőtt folyamán hallott történeteket, az aranymondásokat és megoldani a feladatokat a téma elmélyítéséhez. Van benne egy rövid, a történethez kapcsolódó imádság, amit többször is átismételnek. A füzetet a tábor végén a gyerekek magukkal viszik emlékeztetőként, de egyfajta kincsként is. Reméljük hasznos lesz számukra ez a füzet, amelyben benne vannak azok az Úr Jézusra mutató énekek, amelyeket itt tanultak meg a tábor folyamán – teszi hozzá.

„Úgy látom, hogy azok, akik először vannak bibliai táborban, még meseként tekintenek a történetekre, de mindig igyekszem kihangsúlyozni a foglalkozásokon, ezek benne vannak a Bibliában. Az aranymondásokat igyekezünk kikeresni a Bibliában, s rámutatni arra, hogy a Szentírás nem egy mesekönyv, de tele van olyan csodákkal, amelyeket az Úr Jézus hatalmánál fogva tett meg, de ha hittel kérjük, akkor ma is tud ilyen csodákat tenni. A gyerekeknél azt tapasztaltam, hogy nyitottak, bár a körkérdésekre nem mindenki akar válaszolni, s van, aki jelentkezik és más kérdést tesz fel, de én örülök, ha kérdeznek, hogy nyitottak, érdeklődnek és remélem, Isten munkálkodik a szívükben – mondja Bevilagua Beáta.

Az utolsó, negyedik nap délelőttjén kincskeresés is volt, bár az eső miatt erre a benti termekben került sor sok-sok izgalmas játékkal. Délután pedig hagyományosan megtartották a tábor záróalkalmát a templomban, amelyen a szülőknek és nagyszülőknek tettek bizonyságot a gyerekek egy-egy énekkel és verssel, valamint a bibliai történetek üzenetét összegző aranymondásokkal.

Kép és szöveg: Iski Ibolya