Miért érdemes jelentkezniük a Református Teológiai Karra az idén vagy a korábban érettségizőknek, de akár azoknak is, akik már tanulmányaik után elhelyezkedtek, viszont szeretnék magukat tovább képezni, elmélyülni a bibliai tudományokban vagy akár pályát módosítani?

Válaszként három érvet sorakoztatok fel. Az első az, hogy aki a szívében és lelkében isteni elhívást érez az Úr Jézus szolgálatára, az azért jó, hogy ha hozzánk jelentkezik, tanul és elvégzi a Református Teológiai Kar ötéves képzését és lelkész vagy diakónus lesz, mert engedett az isteni elhívásnak, vagyis Isten akarata szerint tervezte be a jövőjét és alapozta meg a felnőttkorát, életének folytatását.

A második érvet egy kis történettel kezdeném. Van egy nagyon kedves ismerősöm, aki ötéves korától kezdve mindig azt mondogatta, ő tudós lesz.  Érdeklődtünk tőle: Csillagász? Nem. Tudós – válaszolta. Majd folytattuk a kérdezést: Atomfizikus? Nem. Tudós. De milyen tudós? – tettük fel a kérdést újból és újból, de mindig csak az a válasz érkezett, hogy tudós. Aki valami hasonló lelkülettel él és humán térfélen szeretne érvényesülni és tudós lenni, annak szintén nagyon jó a Református Teológiai Kar által kínált képzés. Semmilyen más tanulmányi programban olyan mértékű ókori és dogmatörténetet, ókori bibliai nyelveket, mint például a héber vagy a görög, sehol másutt nem tanulhatja meg úgy, mint a Református Teológiai Karon.

Nem igazán jó, hogy én most ezt mondom, de az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a karunk   református teológus képzésére olyanok is jelentkezhetnek, akik nem szeretnének egyházi szolgálatban lelkipásztorként szolgálni és így leélni az életüket, hanem csak tényleg egy klasszikus tudást, humán műveltséget szeretnének szerezni, és ..... tudósok szeretnének lenni. Tisztában vagyok azzal, hogy nem lesz száz felvételizőnk ennek alapján. De miért is jó ide jelentkezni? Egyszerűen azért, mert kiváló képzést adunk.

A harmadik pedig az, hogy aki szeretne segítő szolgálatban élni és segíteni az embereken, számukra nagyon előnyös a missziológia, diakónia és szociális gondoskodás szakunk. Talán a szaknak ez az utolsó része, a szociális gondoskodás az, ami a legjobban érthető sokak számára mindebből, hiszen elesettekkel, hajléktalanokkal, árvaházban élő kisgyermekekkel, fogyatékkal élő emberekkel foglalkozhatnak jó kiképzéssel. Mi egy picivel többet adunk, mint a többi, szociális szakot meghirdető intézmény vagy egyetem. A karon egy olyan lelki felvértezettséget és alapozást is nyújtunk az előadóink, tanáraink által, ami nagyon-nagyon fontos az elesett emberekkel való foglalkozásban.

Egy nagyon egyszerű példát mondok erre. Egy idős, beteg néni ágya mellett lehet egy profi nővér, de az, aki nálunk végzett, az egészen biztos, hogy a profizmus mellett arra is képes lesz, hogy talán két vagy három percre leül az ágya mellé és elbeszélget vele, s és ha úgy adódik, akkor akár még együtt is tudnak imádkozni. Ez pedig nagyon-nagyon fonto, hogy lelki téren is tudjunk vigasztalni, enyhíteni a fájdalmon.

A Református Teológiai Kar két szakára, a református teológia ötéves és a misszió, diakónia, szociális gondoskodás alap- és mesterképzésére várják a jelentkezéseket?

Így van. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy aki Szlovákiában még nem járt főiskolára vagy egyetemre, az teljesen állami finanszírozású, ingyenes képzést kap. De vegyük sorra. Nemcsak a két képzés közül lehet választani, mert valójában öt tanulmányi programunk van.

Az egyik a hat szemesztert magába foglaló missziológia, diakónia, szociális gondoskodás alapképzésű tanulmányi program. Aki erre jelentkezik, az három év után kap egy diplomát és „bc“ titulust.

Aki ezzel a diplomával tervez elhelyezkedni a munkaerőpiacon, nyugodtan megteheti. Azonban, ha szeretne tovább tanulni ugyanezen tanulmányi program keretén belül, de már mesterszakon, az újabb két évet jelent és „Mgr.“ titulust szerez. Ha mind az alap- és mesterszakot elvégzi, akkor öt éves képzés áll mögötte.

A református teológia szakon elsősorban lelkészeket képzünk, mivel a karunknak kellene biztosítani a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház lelkészutánpótlását. Jelen pillanatban olyan alacsony a hallgatói létszám a kevés jelentkező miatt, ugyanakkor olyan magas a lelkészhiány, hogy ezt most sajnos nem tudjuk teljesíteni.

Nagyon fontos lenne ugyanakkor, hogy a következő években nyugdíjba vonuló lelkipásztorok helye fokozatosan feltöltődhessen a karunkon végzett teológusokkal és lelkészként szolgálatba álljanak.

Aki elhívást érez, vagy akik olvassák ezt a beszélgetést, és úgy gondolják, a környezetükben van olyan akár huszon-harmincéves fiatal, akiről látják, hogy alkalmas lenne egyházi szolgálatra, jó lelkész válva belőle, kérem, buzdítsák őt és küldjék hozzánk, ajánlják neki a felvidéki Református Teológiai Kart.

Elsősorban is nem azért, hogy a kart fönn tudjuk tartani, bár ez sem mellékes, hanem azért, mert az egyházunknak szüksége van lelkészekre, olyanokra, akik elhívott szolgaként hirdetik Isten igéjét. A református teológia tanulmányi program ötéves osztatlan képzést jelent, amely államvizsgával és diplomamunkával zárul és mesterképzést nyújt.

Ezen kívül van még két tanulmányi programunk a karunkon vagy más egyetemeken végzett hallgatók számára. Egy nappali és egy levelező tagozatos doktori iskola. A nappali azt jelenti, hogy akinek már van egy teológiai végzettsége, illetve egy mesterképzésen szerzett diplomája, az a hét öt napját itt tölti a karon három éven keresztül. A teológia egy bizonyos részletében elmélyülve egy témán dolgozva kutat, publikál és készíti a disszertációját. Menet közben bekapcsolódik a tanításba is és elmélyül a tudományban. Ha mindezt eredményesen végezte, a disszertációját három év után meg tudja védeni, akkor egy teológiai doktori címmel távozik ebből a képzésből. A levelező tagozatra ugyanez érvényes, csak ott túlsúlyban van a konzultáció és nem kíván mindennapos jelenlétet.

Még egy fontos dologra felhívnám a figyelmet azok felé, akik szociális munka szakot végeztek valamelyik egyetemen alapképzésében és szeretnének mesteri diplomát szerzni. Őket is szeretettel várjuk a misszió, diakónia, szociális gondoskodás szakunkra. Vagyis, ha az adott felsőfokú intézményben a szociális munka szakon nem tudtak magiszteri diplomát szerezni, de szeretnének vagy tervezik annak megszerzését, azok is jelentkezhetnek a mi mesterképzésünkre. A sikeres felvételi után kétéves képzésben kell részt venni és amennyiben eredményesek, mind a tanulásban, mind pedig a diplomamunka megírásában, akkor megkapják a végzettségüket igazoló diplomát, még egyszer hangsúlyozon akkor is, ha nem nálunk történt az alapképzés.

Említettük a református lelkészi utánpótlás biztosításának a szükségességét. Elmondhatjuk azt, hogy aki elvégzi a református teológia szakot, az biztosan kap lelkészként szolgálati lehetőséget egyházunk valamelyik gyülekezetében és nem lesznek gondjai az elhelyezkedéssel. De milyen a visszajelzés a misszió, diakónia, szociális gondoskodás szakot végzettekkel? Ők is tudnak érvényesülni, elhelyezkedni a munkaerőpiacon?

Furcsa dolog az egyházról úgy beszélni, hogy munkaerőpiac, de hát ebben az összefüggésben ezzel így nincs is gond. Az egyházunknak a visszajelzése az, hogy elfogadott, jó szakemberek kerülnek ki a komáromi teológiáról, akikkel nincsen különösebb probléma. Szakmai felkészültségüket, elhívatásukat, a gyülekezet iránti lojalitásukat tekintve, megállják a helyüket a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház lelkipásztoraként. Sőt, nem egy olyan végzősünk van, aki nem itt, a Felvidéken, hanem Magyarország négy egyházkerülete közül valamelyikben vagy akár a Partiumban, illetve az Erdélyi Egyházkerületben szolgál. Tehát a református egyház – és most nem csak a felvidékit értem ezalatt – elfogadja és szolgálati lehetőséget biztosít a Komáromban végzett teológusoknak is. Ugyanakkor mi annak örülnénk a legjobban, ha a nálunk diplomát szerzett jövendő lelkészek az egyházunk lelkészi állományát erősítenék.  

A missziológia, diakónia, szociális gondoskodás szakon végzettek részéről a hozzánk visszaérkezett jelzések is azt mutatják, hogy ők is megtalálták, vagy megtalálják a helyüket a munkaerőpiacon. Nagyon sokféle területen tudnak elhelyezkedni, természetesen elsősorban szociális intézményekben: nyugdíjas otthonokban, árvaházban, fogyatékkal élőket segítő intézményekben. De vannak olyan végzőseink is, akik alapítványoknál dolgoznak, de segítő szolgálatban. Például hajléktalanokkal foglalkoznak, vagy a drogprevencióban vesznek részt.

Vannak olyan végzőseink is, akik valójában nem a szociális térfélen helyezkedtek el, hanem ahhoz a munkához, amit végeznek, például egy önkormányzatnál hivatalnokként szüksége volt egy felsőfokú végzettségre, amit nálunk ezen a szakon megszerezhetett. Az ő szubjektív döntése okán nem a szakmában helyezkedett el, hanem valahol máshol érvényesítette azt, hogy van egy felsőfokú végzettsége, vagy maradt abban a pozícióban, de már diplomásként magasabb fizetéssel.

A visszajelzések alapján tehát mi elég jól állunk mind a teológusok, mind a szociális munkásaink tekintetében. Ez utóbbiak közül nagyon kevés azoknak a száma, akik nem találtak munkát ezzel a diplomával és munkanélküliként tengetnék az életüket. Nagyon sokan vannak közülük, például Ausztriában, Németországban idős emberek mellett betegápolóként is.

Említettük azt, hogy aki teológiára jelentkezik, annál nem feltétlenül ugyan, de nem is mellékes az elhívatottság. Előfordult már a gyakorlatban az, hogy olyan jelentkezett teológiára, akit tényleg csak a tudományos rész érdekelt, ezért is jött, de végül mégis a lelkipásztori hivatást választotta, mert menet közben megkapta a szolgálatra indító elhívást? Tehát, aki nem érzi még az elején az elhívatást, annak sem kell attól tartania, hogy elinduljon ezen az úton?

Így van. Nyugodtan használjuk az egyház nyelvét. Igen, volt olyan, hogy érkezett hozzánk egy felvételiző, aki úgy emlékezett rá, hogy talán református, s lehet, meg is van keresztelve, de a konfirmációról csak valami derengett nála.

Őszintén szólva, mi egy picit összenéztünk a válaszadásakor a felvételiztető bizottság tagjaival. Nem ez volt az ideális hallgatói típus a mi lelki szemeink előtt, amire vártunk. És mi történt később, hogy felvettük? Az Úristen úgy belenyúlt az életébe, hogy a teológus évei alatt – egyházi szóhasználattal élve – megtért és már tudatosan készült a szolgálatára. Azóta is lelkészi hivatását végzi gyülekezete és egyházunk örömére, a Jóisten dicsőségére. Ilyen is van.

Mi úgy állunk a magunk oktatói munkájához, hogy tudjuk, nem ez a száz százalék, de mi odatesszük azt, amit legjobb tudásunk és lelkiismeretünk szerint tudunk. Ugyanakkor mindig ott hagyjuk a lehetőséget a Szentlélek munkálkodására is, mert az Úristen itt van velünk és cselekszik. Az, hogy ki az elhívott vagy nem, azt mi emberként sejthetjük, tapasztalhatjuk, de az Úristen ezt felül tudja írni.

Milyen jelentőséggel bír a jelentkező számára, hogy rendelkezzen ajánlással a lelkészétől, illetve a lakhely szerinti egyházközségétől?  Szükséges-e igazolás a keresztelésről és a konfirmációról? Amennyiben nincsenek ilyen igazolásai, akkor is jelentkezhet és sikeres felvételi esetén a kar hallgatójává vállhat?

Minden élethelyzetben és megoldáskeresésben föl tudjuk vázolni az ideális állapotot. Így van ez a hozzánk felvételizők esetében is. Igen, ez lenne az ideális, hogy egy gyülekezetben élő, ifiórákra járó, vasárnapi istentiszteleteket abszolváló fiatal, aki meg van keresztelve, konfirmált, napi rendszerességgel olvassa a Bibliát, imádságos lelkületű, ő jön teológiát tanulni. Ez az ideális. Ám ettől az előbbi példára utalva, vannak eltérések is. Az Úristennek szabad kezet kell hagynunk. Nos, aki hozzánk jön felvételizni, annak csak az előnyére válik, hogyha hoz egy lelkészi ajánlást, vagy egy presbitériumi igazolást a konfirmációról. De ha valaki egyiket sem tudja magával hozni magával, az azért nem kizáró ok.

Nem mentegetésként mondom, hanem azért, mert ez tényszerűen így van. A Selye János Egyetem és azon belül a Református Teológiai Kar, állami egyetem. Mi hálásan vesszük, hogyha az egyházi feltételeknek és követelményeknek egy-egy felvételiző eleget tesz, de ha ez nincs meg, az a felsőoktatási törvény szerint nem lehet kizáró ok, ugyanakkor mindenképpen plusszot jelent.

Ha az illető presbitérium ajánlás nélkül jön, vagy nem konfirmált, de sikeresen felvételizik, teljesíti a megadott kritériumokat, megugrotta a szintet, akkor nem mondhatjuk azt, hogy nem vesszünk föl például azért, mert nem tette le konfirmációs vizsgát. Meghagyjuk az Úristennek az esélyt, hogy a nálunk eltöltendő öt vagy akár több év alatt megszólítsa őt a lélek, ő pedig jól válaszoljon erre a megszólításra.

Mi a reménységük arra, hogy a Református Teológiai Kar nyitott napja, – amely reménység szerint nagyobb betekintést nyújt az egyes tanórákba, tanulmányi folyamatokba –  jobban megszólítja majd a fiatalokat erre a hivatásra?

Együttműködve a Szlovákiai Református Keresztény Egyházzal, annak vezetőségével Géresi Róbert püspökkel az élen, egyházi alkalmainkon, rendezvényeinken, ifjúsági találkozókon, családi napokon is szeretnénk, illetve egyházunk minden elérhetőségén, ha lehet, megjelenni és egy kicsit jobban bevinni az egyházi közéletbe és köztudatba a komáromi teológiát, az itteni tanulmányi programokat. Reméljük, hogy ezeken a helyszíneken célba ér a felhívásunk. A nyitott napon pedig kiváncsian várjuk az érdeklődőket és kérdéseiket a tanulmányi programokat illetően.

Az egyházunknak szüksége van mind a segítő szolgálatot végző diakónusokra és szociális munkásokra, mind pedig a lelkészi utánpótlásra, a református lelkipásztorokra. Itt van a már húsz éve működő Selye János Egyetem Református Teológiai Kara. Az Úristen elkészítette ezt a lehetőséget, a többi a fiatalokon, a szüleiken és a gyülekezeteiken múlik. Meg rajtunk is, hogy a legjobb tudásunk szerint készítsük fel őket a hivatásukra.

Az egyetem nyílt napjáról készített összeállítás itt olvasható.

Iski Ibolya

Fotó: Iski Ibolya, Fritz Beke Éva