„Botrányos” szabadítás
2024. március 29., péntek„Ő szabadított meg minket a sötétség hatalmából, és ő vitt át minket szeretett Fiának országába...” (Kol 1,13)
Sötétségben élni veszélyes. Nem kockázatos, nem káros, hanem életveszélyes. A külső sötétséget egy kapcsolással meg lehet szüntetni; a belső sötétet száműzni nem ilyen egyszerű.
A nagy, díszes palota homályos zugában, ahol a hatalom kicsinyes nagyjai összedugják a fejüket, szinte tapintható a sötétség. A nemkívánatos, túlzottan nagy népszerűségre szert tett Názáreti ellen készül a cselszövés. A terv tökéletes. Ehhez asszisztál a belső körből való tanítvány is, akit a maga démonjai űznek oda a szervezkedő csapathoz, és egy rabszolga áráért cserébe kész részt venni az aljas szervezkedésben. – Ez az egész úgy ronda, ahogy van!
Aztán ott van Jézus Krisztus négyfős kivégzőosztaga, ezek az oda nem illő, pitiáner alakok. Amikor már csak pillanatok kérdése, hogy végre minden a helyére kerüljön, ők szerencsejátékkal döntik el, kié legyen Jézus köpenye. Borzalmasan embertől bűzlő jelenet ez.
Ebbe a rettenetesen sötét, botrányos keretbe ágyazta bele az Atya szabadításunk történetét. Bennünket nem tűzoszloppal vezet, és nem is csillag mutatja az utat a megtévedt cselekedetek és zavaros érzelmek homályából. Szeretett Fiát áldozta be, hogy a legmélyebb sötétségből kimaradjunk. Hagyta, hogy kitombolják magukat rajta a sötét erők. Engedte, hogy koholt, becstelen váddal elfogják. Átengedte a nép vérszomjtól megrészegült durvaságának. Tűrte, hogy halálfiává tegyük őt, hogy élet fiai lehessünk.
Te is érzed Krisztus keresztjének keserédes illatát? Belegondoltál már ebbe a velejéig ható botrányba, hogy Isten évezredekig építi az utat, egészen közel jön Fiában, és végül itt köt ki? Hogy a világmindenség Ura, aki által lett minden, és akinek a nevére minden térd meghajol mennyben, földön és föld alatt, kivérezve haldoklik a kor legmegalázóbb kivégzési eszközén? Ráadásul nincs gyűlölet a szemében. Nem könyörög kegyelemért. A fájdalmak, a kínok rétegei alatt nem fogcsikorgató engedelmesség van, sem dühbe fojtott beletörődés.
Akkor mi van?
Földig lehajló, pazarló szeretet van… és melegséget ömlesztő fényesség van…
Elmerülök benne.
Reformata, Nagy Komáromy Zsuzsanna