„Botrányos” szabadítás

2024. március 29., péntek

„Ő szabadított meg minket a sötétség hatalmából, és ő vitt át minket szeretett Fiának országába...” (Kol 1,13)

Sötétségben élni veszélyes. Nem kockázatos, nem káros, hanem életveszélyes. A külső sötétséget egy kapcsolással meg lehet szüntetni; a belső sötétet száműzni nem ilyen egyszerű.

A nagy, díszes palota homályos zugában, ahol a hatalom kicsinyes nagyjai összedugják a fejüket, szinte tapintható a sötétség. A nemkívánatos, túlzottan nagy népszerűségre szert tett Názáreti ellen készül a cselszövés. A terv tökéletes. Ehhez asszisztál a belső körből való tanítvány is, akit a maga démonjai űznek oda a szervezkedő csapathoz, és egy rabszolga áráért cserébe kész részt venni az aljas szervezkedésben. – Ez az egész úgy ronda, ahogy van!

Aztán ott van Jézus Krisztus négyfős kivégzőosztaga, ezek az oda nem illő, pitiáner alakok. Amikor már csak pillanatok kérdése, hogy végre minden a helyére kerüljön, ők szerencsejátékkal döntik el, kié legyen Jézus köpenye. Borzalmasan embertől bűzlő jelenet ez.

Ebbe a rettenetesen sötét, botrányos keretbe ágyazta bele az Atya szabadításunk történetét. Bennünket nem tűzoszloppal vezet, és nem is csillag mutatja az utat a megtévedt cselekedetek és zavaros érzelmek homályából. Szeretett Fiát áldozta be, hogy a legmélyebb sötétségből kimaradjunk. Hagyta, hogy kitombolják magukat rajta a sötét erők. Engedte, hogy koholt, becstelen váddal elfogják. Átengedte a nép vérszomjtól megrészegült durvaságának. Tűrte, hogy halálfiává tegyük őt, hogy élet fiai lehessünk.

Te is érzed Krisztus keresztjének keserédes illatát? Belegondoltál már ebbe a velejéig ható botrányba, hogy Isten évezredekig építi az utat, egészen közel jön Fiában, és végül itt köt ki? Hogy a világmindenség Ura, aki által lett minden, és akinek a nevére minden térd meghajol mennyben, földön és föld alatt, kivérezve haldoklik a kor legmegalázóbb kivégzési eszközén? Ráadásul nincs gyűlölet a szemében. Nem könyörög kegyelemért. A fájdalmak, a kínok rétegei alatt nem fogcsikorgató engedelmesség van, sem dühbe fojtott beletörődés.

Akkor mi van?

Földig lehajló, pazarló szeretet van… és melegséget ömlesztő fényesség van…

Elmerülök benne.

Reformata, Nagy Komáromy Zsuzsanna

események továbbiak →