Ha emberi szemmel, racionális gondolkodással vizsgálnánk ilyenkor, húsvét táján a keresztről, magáról a megfeszítésről és az azt követő természeti jelenségekről, majd az üres sírról, a feltámadásról és az azt övező megannyi csodáról szóló beszámolókat – akkor merő balgaságnak, tiszta bolondságnak tűnhetnének ezek az ókori beszámolók.

Egy embert, aki magát Isten Fiának merte nevezni, megfeszítenek Jeruzsálemben. Mekkora csőd, és mekkora leégés ez a gyenge hitű és ingadozó lelkületű emberek számára. Egy kiszolgáltatott, kereszten függő, haldokló Isten… Hát, hogyan lehet egy olyan Istent imádni, akit egyszerű emberek keresztre vertek? Hát, ha valóban Isten – miért nem menti meg magát? Vagy tényleg ennyire gyenge, ennyire erőtlen, ennyire hatalom nélküli lenne? Felfoghatatlan… Érthetetlen… De mindenképpen katasztrofális. Teljes bukás, teljes csőd. Egy Isten a kereszten… Hogyan tudná, hát, egy ilyen gyönge Isten megmenteni imádóit, amikor őt magát is keresztre feszítették?... – ilyen, és hasonló gondolatokkal nem egy ember küzdött akkoriban, és sajnos küzd manapság is.

A hitetlenek számára ugyanis a keresztről szóló beszéd bolondság és botránkozás (1Kor 1, 18–24), a hívők számára azonban Isten hatalmas és dicsőséges ereje, amely képes őket örökre megszabadítani bűneiktől, a haláltól és a kárhozattól. Az ilyenek tudják, hogy az a nagypénteki látszólagos csőd – előre elhatározott isteni döntés volt. Isten Fia azért született meg ott, annakidején abban a rongyos betlehemi istállóban, hogy ez a csőd megtörténhessen, hogy ezt a csődöt véghez vigye. Mert csak így, ily módon menthette meg ezt a világot a romlástól, és bennünket is csak ily módon válthatott meg a bűn fogságából. Az élete árán… „Íme, az Istennek ama Báránya, aki elveszi a világ bűneit…”

Az önigazult ember mindezt képtelen belátni. Ezért van olyan sok névleges keresztyén a világban, és ezért van az, hogy olyan kevesen fogadják el a kereszt megváltó erejét. Vajon lehet-e hinni egy olyan Krisztusban, aki nem támadott fel? Hát hogyne lehetne. Számtalan ember teszi. Emlékszem, mennyire megdöbbentett az, amikor először hallottam életemben egy nyugati, istentagadó, gyakorló teológiai professzorról...

Izrael mind e mai napig egy nagy rabbit, tanítót lát Jézusban, aki túlságosan magára vonatkoztatta Isten országának ígéretét. Aztán ott vannak a nagy világvallások: az iszlám Jézusban csupán egy prófétát lát, a keleti vallásokban jóságos guruként tartják számon. Ám ne menjünk messzire: a magukat keresztyénnek vallók sem tudnak és akarnak mindent elfogadni tanításai közül. Ugye, nem mi vagyunk, akik Jézus szavai és életeseményei között válogatunk, és azt vesszük át, fogadjuk el, ami nekünk megfelel?

Kérjük Istent, hogy Szentlelke által növelje a mi erőtlen hitünket, hogy bizonyságot tehessünk a mi feltámadt, megváltó Urunkról, szabadító Jézusunkról, és mindannyian higgyük és valljuk: Krisztus feltámadt, valóban feltámadt! Ámen.

Reformata, Parti Tibor