A pünkösd számukra a Tóra átadásának, a szövetségkötésnek volt az ünnepe. A Sínai-hegyen adta az Úr a Tórát, a törvényt a nép kezébe, és kötött vele szövetséget. Jézus a feltámadása után is követi az Ószövetség hagyományát, és cselekedeteivel új értelmet ad az isteni kinyilatkoztatásoknak. Hisz a feltámadását követően 40 napig együtt volt a tanítványokkal, hogy mennybemenetele után, a zsidók pünkösdi ünnepén küldje el Szentlelkét, megalakítva ezzel újszövetségi egyházát.

Jézus a mennybemenetel napjáig a tanítványok hitét erősítette. Egyértelművé tette számukra, hogy ő a győzelmes Krisztus, a dicső Király, a megváltó Úr. A Szentírás azt mondja, hogy az apostolok néztek a mennybe távozó Jézus után addig, amíg egy felhő takarta el Jézust az apostolok elől. A felhő a választott nép fiai számára Istent jelképezte. Az isteni jelenést mindig felhő jelzi. Amikor Isten a Sínai-hegynél szólt a néphez, felhő takarta el a hegyet és a népet. Amikor Jézus megkeresztelkedett, felhő ereszkedett le az égből. Amikor Jézus a Tábor hegyén megdicsőült, felhő borította be őt, Mózest és Illést, valamint az apostolokat.

A felhő nem teszi lehetővé a tanítványoknak, hogy többé testben lássák Jézust, és szemükkel kövessék az útját. Elválasztja a földit a mennyeitől. Ráirányítja a tanítványok figyelmét arra a Jézusra, aki a mennybe eltávozott, az Atya jobbjára ült, és elfoglalta az Atya mellett a kormányzás helyét. Jézus életünk Ura, aki nekünk az Atya mellett helyet készített.

Ennek a magyarázatnak a fényében lássuk Jézus mennybemenetelét és megdicsőülését. Lélekben kövessük őt. Szállást készíteni ment nekünk. Az ő mennybemenetele a mi megdicsőülésünk is egyben. Benne a megváltott ember kap felmagasztalást. Úgy ünnepeljük Jézus mennybemenetelét, hogy felkészülhessünk a mennyei útra. Ehhez kapjuk a pünkösdi Szentlelket, hogy az úton örömmel végigmehessünk.

Kassai Gyula

Fotó: Szarvas László