Mal 3,6–12 és 2Kor 4,7–18 (ÚSZ) „Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van" (7). Gyakran csak a bajban vesszük észre, mennyire törékenyek vagyunk. Ki vagyunk szolgáltatva a múló időnek, betegségnek, mások kénye-kedvének, sőt még saját gyengeségeinknek is. Így sérülékenységünk, mulandóságunk biztos tudatában kell megéljük földi napjainkat. Milyen jó, hogy mégsem a mulandóságé, kiszolgáltatottságé a végső szó, hanem azé az Istené, aki Krisztusban örök életre hív bennünket. Ő meghalt és feltámad, összetöretett és ép lett. Az ő szeretetére bátran bízhatjuk törékeny és mulandó földi életünket.
Fohász: Mennyei Atyánk! Sokszor azt tapasztaljuk, hogy törékeny és kiszolgáltatott a mi földi sorsunk, életünk. S milyen csodálatos, hogy Te ennél sokkal többet: üdvösséget és örök életet kínálsz fel számunkra szent Fiadban. Add, hogy erről soha meg ne feledkezzünk! Ámen.