Mal 3,13–24 és 2Kor 5,1–10 (ÚSZ) „Tudjuk pedig, hogy ha földi sátorunk összeomlik, van Istentől készített hajlékunk, nem kézzel csinált, hanem örökkévaló mennyei házunk" (1). Pál apostol, aki maga is kitanulta a sátorkészítés mesterségét, nagyon jól tudta, hogy egyszer a legerősebb sátor is elhasználódik, tönkremegy. Ilyen a mi földi testünk sorsa is. Ahogyan a 90. zsoltárban olvassuk: „Életünk ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük hiábavaló fáradtság, olyan gyorsan eltűnik, mintha repülnénk" (Zsolt 90,10). Még jó, hogy van „örökkévaló mennyei házunk". Krisztusban Isten a múló földi élet után e mennyei házba hív bennünket. Ezért a szeretetért pedig hálából törekedjünk a hozzá méltó életre!
Fohász: Köszönjük, Urunk, hogy az elmúlással szembenézve Te vagy a mi reménységünk forrása. Segíts bennünket, hogy Nálad mindig megtaláljuk a vigasztalást, és tudjunk másokat is a Te vigasztaló közösségedbe vezetni. Ámen.