A Szeretethíd megnyitójának résztvevői

Az alkalmon Cseh Lajos, a gyülekezet segédlelkésze köszöntötte a megjelenteket, akiknek jelentős részét az egyházközségi alapítású és fenntartású Rozsnyói Református Egyházi Alapiskola tanulói tették is.

A 130. zsoltár eléneklése után Géresi Róbert püspök áhítatát „Gyermekeim, ne szóval szeressünk, hanem cselekedetek által, valóságosan“ ige /1 Jan 3,18/  alapján tartotta meg. Bevezetőjében elmondta, hogy János apostol Krisztus kedves, fiatal tanítványa volt, aki folyamatosan arról adott bizonyságot, hogy Isten szereti az embert, de az embereknek is szeretniük kell egymást, azoknak, akik Krisztus kedvében akarnak járni.

Géresi Róbert püspök

„János a szeretet apostola, Krisztus kegyelmének a hirnöke volt. Állandóan a szeretetről beszélt. Rámutatott arra, mennyire fontos egymást szeretnünk. Az Isten szeret bennünket, ezért mi is szeressük egymást és szeretettel forduljunk a másik ember felé. Ez János bizonyságtételének, írásainak is az alapja: Szeressük egymást. Ugyanakkor kihangsúlyozza, hogy ne szóval, hanem cselekedettel, valóságosan szeressünk. Szeretettel forduljunk a másik felé, de ennek a szeretetnek konkrét megnyilvánulásban kell megfogalmazódnia. Nem csak beszélni kell róla és jelezni, hogy milyen szeretettel vagyunk a másik iránt, hanem a szeretetnek legyenek olyan hitből fakadó cselekedetei, amely a másik emberen valóságosan segít“ – magyarázta az ige alapján a püspök.

A főleg alapiskolás tanulókból álló hallgatóság előtt nyomatékosította, hogy könnyű a szeretetről beszélni, arról, hogy szinte az egész világot szeretjük és mindenkivel békében akarunk élni, ami nem is kifogásolható és mindannyian is azt szeretnénk, de utalt arra, hogy a szeretetnek konkrétumokban kell megnyilvánulnia.

„Ne csak beszéljünk róla, hanem cselekedjük is meg azt, ami a másik ember számára jó. Ténylegesen segítsünk a másikon. Segítsük meg, ha gondjai, terhei vannak. Forduljunk felé, s a mi cselekedetünk tanúskodjon arról a szeretetről, amelyre Isten hív bennünket. Ez a diakóniának az alapja“.

Beszélt arról is, hogy a Diakóniai Központunk az a szervezet, amely egyházunk területén lévő mind a 310 gyülekezetben lévő szeretetszolgálatot összefogja. „Szeretettel forduljunk oda a másik emberhez, segítsünk rajta a nehéz élethelyzetében és ott, akiknek erre szükségük van.“

Megemlítette egyházunk nagy segítségnyújtási programját, amely az ukrán-orosz háború kitörésekor indult el, s amelybe gyülekezeteink tagjai is bekapcsolódtak, akik  az előre elkészített szendvicsekkel, teával és az összegyűjtött ruházattal, meleg takarókkal támogatták a menekülteket, illetve szükségszerűen lakhatási felajánlással.

„Pénzt is gyűjtöttünk a kárpátaljaik számára, amelyből ingyen konyha működtetését segítettük elő a szegénységben élők számára. Ezt jelenti a konkrét segítségnyújtás. Ne csak szóval szeressünk, hanem ahogyan János írja, cselekedetekkel. Ez a mi szeretetszolgálatunk alapja“ – hangsúlyozta a püspök, konkrét segítségnyújtási példát is említve.

Pilát Tünde

Hozzátette: ahol segítségre szorulnak az emberek, ott akarjunk és tudjunk is segíteni. „Erre bíztat bennünket Istennek az igéje. Hatalmas áldás és öröm ez azok számára, akik kapják, de annak is, aki adja“ – fogalmazott áhítatának végén Géresi Róbert.

A Szeretethíd felvidéki megnyitóján jelenlévőket Pilát Tünde, a Diakóniai Központ megbízott igazgatója köszöntötte. Beszédében utalt arra, hogy a Kárpát-medencében meghirdetett Szeretethíd – Református Önkéntes Napok immár több mint egy évtizede köti össze a magyar református közösségeket a határokon innen és túl, s amelynek célja nem változott, s ma is ugyanaz: megélni a hitünket cselekvő szeretetben, és jelen lenni ott, ahol szükség van ránk.

„A Szeretethíd arra tanít bennünket, hogy a szolgálat nem csupán alkalmi jócselekedet, hanem életforma. Egy híd, amely nemcsak embereket köt össze, hanem Isten szeretetét is közvetíti a világ felé. Önkéntesek ezrei mozdulnak meg évente, hogy közösen tegyenek valami jót.“

Majd úgy fogalmazott, hogy a „mi hídunk nem kőből vagy vasból épül – hanem szívből, elköteleződésből és abból a reménységből, hogy minden apró tettnek ereje van. „A Szeretethíd emlékeztet bennünket arra, hogy Isten úgy szeretett minket, hogy Fiát adta értünk – mi pedig ennek a szeretetnek lehetünk továbbadói“ – hangsúlyozta Pilát Tünde.

A megbízott igazgató szólt arról is, hogy a Felvidéken is örömmel kapcsolódtak be ebbe a szolgálatba, mert hiszik, hogy kis közösségeinkben is történhetnek nagy dolgok, ha Isten Lelke vezet bennünket.

A megnyitó napjával kapcsolatban elmondta, hogy az nemcsak egy programsorozat kezdete, hanem egyben bizonyságtétel is arról, hogy van bennünk szándék és akarat a jóra, az összefogásra, az építésre – egymás javára és Isten dicsőségére.

A megnyitó után Arany Niki, a rimaszombati Tompa Mihály Alapiskola pedagógusának énekszolgálatát hallgathatták meg a résztvevők.

Beszéde végén köszöntötte a rendezvény fővédnökeit, valamint a helyi, Rozsnyói Református Egyházközséget, amely, mint mondta, nyitott ajtókkal és nyitott szívvel fogadta őket.

A Rozsnyói Református Alapiskolának külön köszönetet mondott azért, hogy a karácsonyi időszakban rendszeresen támogatják a Diakóniai Központ munkáját ajándékgyűjtéssel és szeretetszolgálattal, amellyel példát adnak a hitből fakadó, önként vállalt jóságukból.

Molnár László, Géresi Róbert, Básti Péter

A Szeretethíd védnökeivel, Géresi Róberttel, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspökével és Molnár László állatorvossal, a perényi gyülekezet gondnokával, Kassa megye képviselőjével Básti Péter, a komáromi Diakóniai Központ munkatársa beszélgetett pályakezdésükről, választott hivatásukról és az egyházban végzett önkéntes szolgálatukról.

A Szeretethíd felvidéki megnyitója Orémus Zoltánnak, az Abaúj-tornai Refomrátus Egyházmegye esperesének, a gyülekezet helyettes lelkészének imádságával és áldásával, valamint a 845. dicséret eléneklésével zárult.

Orémus Zoltán esperes

A templomi alkalom után a délután folyamán a Rozsnyói Református Egyházi Alapiskola tanulói megtisztították és szépítették a helyi temető kertjét, ezzel is hozzájárulva a közösség építéséhez és a környezet szebbé tételéhez.

A temetőkertbe induló tanulók

Iski Ibolya

Fotó: Szarvas László