Az Egységnap ünnepi megnyitójára, amelynek kezdetét harangzúgás jelezte, több ezren gyűltek össze. 

„De jó, hogy itt vagyunk. Áldott legyen az Isten, hogy együtt lehetünk ennyien az Anyaországból, a Kárpát-medencéből és szerte a világból magyar reformátusok és mindazok, akik szeretnek bennünket. Régóta vártunk erre az újabb találkozóra a Magyar Református Egyház gyönyörű jelmondatával: Krisztus a jövő, mi együtt követjük őt!“ – mondta Steinbach József, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke bevezetőjében. Majd azzal folytatta, hogy érdemes ennek a mottónak minden szavát átengedni az értelmünkön és a szívünkön.

„Krisztus a jövő. Őbenne van a jövő. Nincs olyan magasság, amiben elbízhatnánk magunkat. Nincs olyan mélység, amelyben Isten nem mutatná meg a jövőt. Olyan Uunk van, aki legyőzte a halált, aki megszabadított bennünket bűntől, betegségtől, haláltól, a gonosz hatalmától, s minden olyan nehézségtől, amely előtt emberi erővel tehetetlenül állunk.“

Steinbach József püspök

Krisztus a jövő

Megemlítette, hogy a zsúfolásig megtelt Nagytemplomban a női konferencián énekelték a Győzelmet vettél, ó feltámadott éneket. Erre kapcsolódva kifejtette, hogy ha örökkévaló jövőnk van, akkor miért csüggednénk? Ez a krisztusi jövő. Ez a jövő a miénk. Ez a jövő az üdvösség. Az örök élet tágasságának jövője. Ez az örökkévaló jövő betör a jelenbe. Azért adatott nekünk ez az örökkévaló jövő, hogy ez a földi élet szebb legyen, hogy átjárja a jelen, a hétköznapok, az egyház, a közélet, a világ minden egyes percét.

Utalt a pénteki gálára is, amelyen gyerekek gyönyörűen énekelték, hogy mit jelent ez a krisztusi jövő: Szabadításod öröme járjon át erővel. S akkor a krisztusi szabadítás öröme átjár bennünket a jelen minden percében ezzel a mennyei erővel.

„Van jövő. Ez a krisztusi jövő megjelenik a jelenben és eltörli a múltat. Mindazt, amit elrontottunk. Isten Krisztusban elengedte a bűneinket. Nekünk is el kell engedni mindazt, ami fáj. Ennyit jelent a jövő. A jövő a jelenben, amely eltörli a múltat“ – fogalmazott a püspök, majd kihangsúlyozta: Nem emberektől van ez. Ez a jövő, ahogy mondja a mottónk: Jézus  Krisztus. A Felkent, az egyetlen Szabadító, akiben Isten ígéretei teljesedtek be, s majdan kiteljesednek.

A megnyitón közreműködött a Magyar Református Egységnap Egyesített Kórusa Berkesi Sándor Kossuth-díjas karnagy és Berkesi Boglárka karnagy vezetésével

Rátért az idei Egységfesztivál Jeremiás próféta könyvéből vett igére is, amely így hangzik: Szántsatok új szántást és ne vessetek a tövisek közé. „Jézus Krisztus tud egyedül új szántást szántani és végezni el bennünk azt, hogy ne essünk tövisek közé“ – fogalmazott Steinbach József. Elmesélte, hogy megpróbált egyszer egy bozótost saját erővel, kézi szerszámokkal kiírtani. De egyszerűen lehetetlennek tűnt, nem jutott semmire. Mint mondta, emberi erővel lehetetlen volt a bozótostól megszabadulni, a gyökeret kiszántani, elkészíteni az szántást, amire aztán vetni lehet a magot.

„De Isten, aki felhasznál bennünket, szántja az új szántást. Ő ad ébredést. Ad megújulást. Ad megtisztulást. Ad új életet. Bűnbocsánatot. Örök életet. Tudjuk, hogy ad Nekünk és általunk. Jézus Krisztus a jövő. Együtt követjük őt!“ – nyomatékosította beszédében a Zsinat lelkészi elnöke. 

Egyedül nem meg, csak együtt!

Példaként megemlítette, hogy egy magyar filmben szépen megfogalmazódott, hogy egyedül nem megy. „Együtt megy, de úgy megy, hogy Jézus Krisztus követésében tudjuk az irányt és együtt tudjuk az irányt. Jézus Krisztus mondta a tanítványoknak, hogy menjünk át a túlsó partra. Együtt menjünk át a túlsó partra. Engem követve menjünk át a túlsó partra. Akik ismerik ezt a bibliai igét, tudják, hogy az a túlsó part a szolgálat, a segítség, a betegek gyógyítása. Az elesettek túlsó partja. Az  új élet túlsó partja. S a teljes írás összefüggésében az örök élet túlsó partja.

„Menjünk! Együtt menjünk!“ – hangsúlyozta. Hozzátette: Szükségük van Krisztusra. Szükségünk van egymásra is. Nagyon nagy szükségünk van egymásra. Rajtunk keresztül szükség van arra, hogy meg tudjuk szólítani a világot, mert a világ várja az örömhirt. Szükségben vagyunk. Szükségben van ez a világ. S amíg tudjuk, hogy szükségünk van Krisztusra és egymásra, hogy meg tudjuk szólítani a szükségben szendevő világot, akkor az Úr áldása lesz rajtunk. A jövő Jézus Krisztus!“

Felelevenítette egyik kedves operája második felvonásának óriási tömegjelenetét, ahol több százan vannak a színpadon, a kórus pedig gyönyörűen énekel. Minden szereplő figyeli karmestert.  Bevonul egy lovas bandérium, ők is énekelnek, valamint a négy főszereplő is. Egy kisgyermek felmegy a színpadra és a csengő hangján egyedül énekel. Fentről, a 2. emeleti páholyból látják a több, mint ötven fős zenekart, s azt, hogy mindenki a maga helyén figyeli a karmestert, hogy mikor fog inteni.

Elmondta, hogy mindenki ebben a több százas együttesben a maga helyén boldog volt. Miközben a karmesterek Krisztusra figyelve együtt tudnak lenni, hogy ez a gyönyörű mű megszólaljon és sokakat felüdítsen. A csúcspont számára a cintárnyéros feladata volt, aki a felvonás végén a legutolsó századmásodpercben a karmester intésére két óriási cintányért összeütött.

„Utána ki is ment. Ennyi volt a feladata, de az ő munkája nélkül ez a jelenet nem lett volna a végén a csúcsponton. Mindenkire szükség van. Szükségünk van Krisztusra. Szükségünk van egymásra. Az evangéliumnak szüksége van a világra. Dejó, hogy együtt lehetünk. A jövő Krisztus. Együtt követjük őt.“

Egység nélkül kiszolgáltatottak vagyunk

Papp László polgármester bevezetőjében elmondta, büszke arra, hogy a református Egység napját 2009, 2014 és 2019 után újra Debrecenben ünnepelhetik meg. Külön köszöntötte azokat, akik hitüket megőrizve többedik alkalommal vesznek részt az Egységnap eseményein. Kifejezte háláját a a szervezőknek, a Debrecen és környéke református kötődésű művészeinek, hogy a korábbi évek egységnapi programjaihoz hasonlóan gazdag kínálattal örvendeztik meg a résztvevőket.

Papp László polgármester

„Ezek a napok meg fogják mutatni, hogy a tiszántúli és a debreceni református szellemi, kulturális értékek és a keresztyén misszió mennyire elválaszthatatlanul kötődnek egymáshoz. Városunk a 1530-as évek óta folyamatosan meghatározó és közel két évszázadon keresztül pedig szinte kizárólagos volt a protestantizmus jelenléte“.

A polgármester egyháztörténeti visszatekintése után hangsúlyozta az egység jelentőségét nemzetben, egyházban, sőt felekezetközi kapcsolatokban is. Dicsérte a történelmi felekezetek együttműködését a cívisvárosban, ahol nem a rivalizálás, hanem „az egység munkálása” jellemző.

„Mi magyarok történelmünk során többször megtapasztalhattuk, hogy mit jelent ennek a hiánya. Egység nélkül kiszolgáltatottak, gyengék, manipulálhatóak vagyunk, ami minden közösségre nézve, legyen az nemzet, egyház vagy bármilyen kisebb közösség, végzetes veszélyt hordoz magában. Egység és összetartás befelé. Egység és összetartás kifelé“ – hangsúlyozta többek között Debrecen polgármestere Papp László.

Juhász Márton, a Magyar Református Szeretetszolgálat Alapítvány ügyvezető igazgatója a Szeretethíd programra – idén az egységnappal egy időben tartottak –  kapcsolódva  a kishajóját elveszítő, majd azt visszavásárló kisfiú példáján keresztül mutatta be Isten szeretetét. „Ő az, aki először megalkotott, majd visszavásárolt minket. Ez a megváltás lényege.“

Kép és szöveg: Iski Ibolya