Ha nagyon tömören kellene összefoglalnunk a pünkösdi történet lényegét – hogy mit jelent, s miről szól ez az ünnep –, akkor talán ebben az egy mondatban summázhatnánk a lényeget: Velünk van az Isten! A mi Urunk ugyanis olyan Isten, aki a teremtményeivel akar lenni, és ezért Lelke által olyan közel jön hozzánk, amilyen közel csak lehet.

A Szentírás arról tesz bizonyságot, hogy ez már a kezdetek kezdetén is így volt. Az Úr már az Éden kertjében is elérhető közelségben volt hozzánk. Ezt a határozott, szeretetben gyökerező szándékot még a bűnbeesés sem tudta tönkre tenni. Isten mindig jelen akart lenni az övéi életében.

Később, Krisztusban aztán még kézzelfoghatóbb közelségbe jött a bűnbe fordult emberiséghez. A galata levélben olvassuk: „amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született a törvénynek alávetve, hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy Isten fiaivá legyünk” (Gal 4,4–5). A testté lett Jézus közöttünk lakozott, hogy a megváltás által Isten ellenségeiből Isten fiaivá lehessünk.

Abaházi Zsolt

Rövid kis elmélkedésünk alapigéje János evangéliumából, ennek a szeretetteljes isteni közelségnek egyik jelenetébe ad nekünk bepillantást. A keresztre készülő Megváltó egy asztalnál ül a legkedvesebb barátaival, és arról beszél nekik, hogy az Isten közelségét soha nem kell nélkülözniük.

Képzeletben ebbe az asztalközösségbe invitál bennünket is a Mester, hogy odatelepedve hozzá, meghalljuk, s a szívünkbe véssük szavait a Pártfogó ígéretéről, aki azért adatik nekünk, hogy az Úr közelségét, jelenlétét, vigasztalását, kegyelmét folyamatosan érezhessük életünk minden egyes percében.

Az utolsó vacsora asztalánál Jézus arra készíti fel tanítványait, hogy bár nem lesz már sokáig testben az övéivel, azért az Úr közelségét az ő távozása után sem kell nélkülözniük azoknak, akik benne hisznek. Jön majd a Pártfogó, az igazság Lelke, az Isten Lelke, aki náluk lakik majd, sőt bennük lesz.

Ezzel az ígérettel Isten még egy lépést tesz az általa teremtett és szeretett emberiség felé. Az a mennyei Atya, aki szellős alkonyatkor az Édenben sétált, majd aki Jézusban ki is jelentette magát ennek a világnak, még közelebb jön, hogy emberi jellemünk része legyen.

Isten Lelkét, a Pártfogót befogadva, magát az Istent fogadhatjuk be, hogy bennünk éljen, hogy ő ülhessen fel szívünk trónjára, s így uralkodhassék a mi életünk felett, teljesen átformálva azt. Ugyanaz a Lélek, aki összekötötte a mennyei Atyát a végsőkig engedelmes, testté lett Fiúval, és Krisztus ígérete szerint bennünket is megajándékoz jelenlétével. Ebben az ígéretben teljesedik ki az Úr örök vágya, hogy velünk, emberekkel legyen, a lehető legmeghittebb, legemberközelibb módon.

Pünkösd arról szól, hogy valóban velünk az Isten, mert öröktől fogva velünk akar lenni. A kérdés már csak az, hogy ugyanez a vágy vajon ott van-e a mi szívünkben is?

Abaházi Zsolt