Bevezetőként elmondta, hogy a Merriam-Webster szótár szerint a hitvallás „a vallásos hit rövid, irányadó összefoglalása.” Egy katolikus szótár meghatározásában pedig így hangzik: A teológiai nyelvhasználat szerint a hitvallás nem elsősorban a hit megvallása, hanem a hittartalom tételekben való többé-kevésbé teljes megfogalmazása, amit a tanítóhivatal, illetve a hagyomány véglegesít.

Hozzátette, hogy az Ószövetségben nem található a hittartalom tételekben való ilyen kifejtése. De a vallásos hit rövid, irányadó összefoglalására azért találni példát. Mint mondta, előadásában ezért a Sömát értelmezte, mint az ószövetségi hit tömör megfogalmazásának tekinthető hitvallást.

Példaként megemlítette, hogy a Söma nem más, mint ahogyan a Deuteronomium 6,4-ben elhangzik: „Halld meg, Izrael: az Úr a mi Istenünk, egyedül az Úr.”  Majd hozzáfűzte, hogy ez azonban etikai következménnyel jár, ahogy a folytatásból is kiderül: „Szeresd azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből.”

A Söma jelentőségét erősíti a folytatás: „Maradjanak szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked. Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj róluk: akár otthon vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz. Kösd azokat jelként a kezedre, és legyenek fejdíszként a homlokodon. Írd fel azokat házad ajtófélfáira és kapuidra.”

Czövek Tamás elmondta, hogy a Söma talán a legismertebb ószövetségi hitvallás. Tóth Kálmán pedig az ószövetségi nép legnagyobb hitvallásaként említi. Ám a Söma megítélése és értelmezése változott az évszázadok során – tette hozzá. Példaként említette meg, hogy Iréneusz egyházatya a II. században az egyistenhit mellett száll síkra, a Sömára hivatkozva. A II. századi Római Birodalomban a zsidók mellett csak a Krisztus-követők kis tábora vallotta az egyistenhitet. Napjainkban Hans Boersma a Sömát „a monoteizmus alapvető zsidó hitvallásának” nevezi, amely később a niceai hitvallás homousziosz-tanának is kiindulópontként szolgált.

„Ezek után mit nem jelenthet a Söma?” – tette fel a kérdést, amelyre azzal válaszolt, hogy a Söma nem Isten egyedüli, kizárólagos voltát jelenti ki, hanem Jahve egyedüliségét – mintha más Jahvék is volnának. Mi több: ha a „Jahve egy” hitvallás következménye, és az arra adott megfelelő válasz a feltétel nélküli szeretet, akkor az „egy” szónak ezzel a válasszal összemérhető jelentéssel kell bírnia” – magyarázta.

A Sömával kapcsolatban elhangzott az is, hogy az megkülönböztetett tiszteletnek örvendett Jézus korában. A kegyes zsidók naponta kétszer imádkozták. „Jézus válaszával  — amikor a Nagy parancsolatról kérdezték — feltehetően számos farizeus, írástudó, általában minden zsidó egyetértett. Ám Jézus nem éri be ennyivel – tette hozzá. „Az „egyet fizet, kettőt vihet” elve alapján úgy folytatja: A második pedig ez: szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincs más, ezeknél nagyobb parancsolat.

Előadásának végén megemlítette mintegy példaként Nassim történetét, arra utalva, hogyan lehet Istent szeretni, és hogy ez milyen következményekkel járhat.

Elmesélte, hogy Nassim Pakisztánban élt a családjával, ahol a keresztyének száma lakosság kevesebb mint 2%-át teszik. Férje, Samuel, lelkész volt. „De Jézust követni nem könnyű egy olyan országban, ahol a vallási kisebbségek nem kívánatosak, mellesleg 2023 augusztusában felerősödött a keresztényellenes hangulat, s az erőszakhullámnak a család is áldozatul esett” – tette hozzá. Magyarázatként hozzáfűzte, hogy Samuel egész életében a keresztény közösségért tevékenykedett, különösen sokat fáradozott a közeli diákotthonban lakó fiatal keresztény lányokért. Ám egy nap feldühödött muszlimok megtámadták a diákszállót.

Samuel közbelépett, hogy megvédje a lányokat, de a támadók megölték. A férj és apa halála mélyen megrázta a családot. Ám tudták: áldozata Isten iránti szeretetének és belé vetett hitének a megnyilvánulása volt. Ezután a családot megfenyegették.

Nassim és négy gyermeke élete veszélybe került. Nem maradhattak szülőföldjükön. Biztonságos lakóhelyet kellett keresniük. A Magyarországi Református Egyház és a magyar kormány segítségével sikerült Magyarországra menekülniük.

„A megmenekülésük nem sikertörténet. A viszonylag kiszámítható pakisztáni életet anyagi és egzisztenciális bizonytalanságra kellett cserélniük. Nassim menekültként nem találhat munkát. A gyerekek számára sem könnyű idegen társadalomba beilleszkedniük. Az ismert és gyakran ellenséges pakisztáni környezetet egy bizonytalan és gyakran közömbös európai környezetre voltak kénytelenek cserélni. Saját bőrükön tapasztalták meg, mi az ára az Egyetlen Úr megvallásának. Ám továbbra is hűségesen kitartanak Jézus mellett — aki minden hatalom birtokosa, és akit egyetlenként érdemes szeretni” – foglalta össze röviden Nassim és családjának történetét, hozzátéve, hogy történetük jól példázza Isten szeretetének következményeit.

Előadását azzal zárta, hogy a Söma ma is döntés elé állít bennünket. Kit imádunk? Ki az, akinek hűséget vallunk? Csak az Egyetlen Úr érdemli meg a feltétlen szeretetünket és hűségünket. Ehhez kérjük az Ő segítségét — egyéni életünkben, gyülekezeteinkben és közösségeinkben is.

Kép és szöveg: Iski Ibolya