Amerikában doktorált missziológia és egyházvezetésből. Tanulmányai során lelkipásztorkodott Ohio fővárosában, Colombusban. Itt szembesült a Magyar Református Egyház különleges helyzetével, amikor más kultúrában és nyelvi közegben kellett szolgálnia.

Elmondta, hogy míg a magyar nyelvű istentiszteleten 8 idős néni vett részt, addig az angol nyelvűn több generáció is képviseltette magát, de a részvétel itt sem volt túl magyas, harmincan-negyvenen vettek rajta részt. Amerikában a doktori munkájának témája a tervezett helyett végül a nemzetiségi gyülekezetek megelevenedése címet kapta, amely még közelebb hozta őt a határon túliakhoz.

Az előző előadás témájához kapcsolódva azzal folytatta, hogy mi nem volt a jeruzsálemi gyülekezetben? „Nem olvasunk arról, hogy a tanítványok azt mondták volna, hogy már három-ötezren megtértek itt, de az Úr Jézus azt mondta, lesznek tanítványaim Jeruzsálemben, Júdeában, Samáriában és a föld végső határáig. Júdeába és Samáriába még nem mentünk el, kit küldjünk el?

Viszont olvasunk arról, hogy ekkor kezdődtek meg a keresztyének üldöztetése. Csak az apostolok maradtak meg Jeruzsálemben, a többi követő pedig szétszóródott és hirdették az örömhírt Júdeában és Samáriában. Egyedül az antiókiai gyülekezet volt az, amelyik böjtölve és imádkozva megértette az Úrnak akaratát: távolabbi vidékre kell küldeni Pált és Barnabást, betöltve így az Úr akaratát, hogy a föld végső határáig lévő területekre is elmenjenek“ – mondta bevezetőjében.

Majd erre kapcsolódva beszélt arról, hogy mindnyájan óhajtjuk a Magyar Református Egyház megelevendését, de a legnagyobb baj szerinte nem az, hogy az államnak túlságosan engedelmeskedünk, hanem az, hogy az egyház Urának nem engedelmeskedünk kellőképpen. Rámutatott arra, ez a terület a külmisszióban van. Az Úr szabadító erejét el kell juttatni olyan területekre is, ahol nincs sem templom, de még egy keresztyén sem.

„Ez teljesen kiesik a magyar református gondolkodásunkból és gyakorlatunkból. Tudunk néhány hős misszionáriusról a múltból és a jelenből, de hogy ebből gyülekezeti gyakorlat legyen, az hiányzik. Ennek módját keresve lehettem munkatársa egy missziós szervezetnek. Beléptünk egy új egyházmissziós korszakba” – tett hozzá. Az elmúlt évben 110 embert küldtünk ki a muszlim világba evangéliumot hirdetni a kereszten értünk szenvedő és megváltó Úr Jézusról. A magyar misszió történetében ilyen még nem volt – hangsúlyozta.

Elmondta, azért jött, mert szeretné, ha a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház is részese lehetne ennek a krisztusi missziói tűznek.

„Hiszem, hogy óriási áldás van azon, amikor arányosan odafigyelünk a misszió különböző területeire. Nem hanyagolva el a belmissziót, de teret engedünk a külmissziónak is, ahogyan az Úr akarja. Hiszem, hogy az egyik a másikra jó hatással lehet“.

Feltette a kérdést, miként lehet ezt megtenni? Majd elmondta, hogy ő nem maga előtt küldi a szolgálókat, hanem maga után, hiszen eddig már sok országban megfordult.

„Egyiptomban, Irakban, Törökországban jártam, ide ismét készülök. Mi kéthetes missziói utakra hívunk keresztyéneket: lelkipásztorokat, hitoktatókat, gyülekezeti tagokat, egyetemistákat. Két hetet ajánlj fel saját magad vagy a gyülekezeted életéből az evangélium hirdetésére az eddig még el nem ért területekre: Észak-Afrika, Kaukázus, Közel-Kelet egészen Pakisztánig“ – sorolta a misszió céljára kijelölt helyeket Dobos Ágoston.

Tájékoztatásul elmondta, hogy legközelebb Budapesten és Debrecenben októberben vagy novemberben tartanak egy felkészítőt, de ha akad tíz ember a Felvidéken, akit érdekel a külmissziói szolgálat, akkor eljönnek és azt itt is megtartják.

Az elkészítő nyolc héten át tart, hetente egy alkalommal négyórás keretben, félidőben beiktatva egy másfél napos lelkinapot. De akár három intenzív napba is be tudják sűríteni a képzést.

„Sokkal jobb azonban, ha két hónapra tudjuk szétosztani a képzés idejét. Aki idén év végén elvégzi a képzést, az egy hónappal később már szolgálhat is a külmisszióban és hirdetheti Isten igéjét az említett országokban. A következő évben márciusban újra meghirdetjük a képzést“ – tette hozzá.

„Amikor Isten terve beteljesül, mi lesz rólunk elmondva?“ – tette fel a kérdést, amelyet azzal válaszolt meg, hogy a Magyar Református Egyház inaktivitása dacára az Úr beteljesítette az Ő látását. Vagy pedig az, hogy a  Magyar Református Egyház is oda tette kicsiny volta ellenére a szívét és az Úr látása beteljesedett. Ezért is hívják a felkészítőnket a Látás iskolájának. Adja Isten, hogy ne az én látásom,  hanem az Ő látása vezessen bennünket – mondta záró mondatában Dobos Ágoston.

Kép és szöveg: Iski Ibolya