1Móz 11 és Mk 2,18–22 (ÓSZ) „Azután ezt mondták: Gyertek, építsünk magunknak várost és tornyot, amelynek teteje az égig érjen; és szerezzünk magunknak nevet" (4)! Bábel története az emberi ambíciókra figyelmeztet minket. Az emberek összefogva próbálták megépíteni saját világukat, amely az égig ér. Ez az építmény nem csupán valóságos város volt, hanem a büszkeség és a hatalom szimbóluma is. Isten azonban látta, hogy a szándékaik eltértek az ő tervétől. Az Úr megzavarta a nyelvüket, és szétszórta őket a földön. Ez a döntés nem csupán büntetés volt, hanem figyelmeztetés is, hogy bár az emberi együttműködés erősség lehet, ha elfelejtik Isten akaratát, az a végén csak zűrzavart szül. Legyünk tehát tudatában annak, hogy Isten tervei mindig fontosabbak a sajátjainknál. Engedjük meg, hogy ő vezessen minket, és törekedjünk arra, hogy együttműködjünk egymással, nem a magunk dicsőségére, hanem az ő országának építésére!
Fohász: Drága Istenünk, köszönjük, hogy figyelmeztetsz minket a büszkeség veszélyeire. Segíts, hogy megértsük a Te akaratodat, és ne csak saját terveinket kövessük. Tölts el minket egységgel és szeretettel, hogy együtt építhessük országodat. Ámen.