1Móz 12 és Mk 2,23–28 (ÚSZ) „Majd hozzátette Jézus: A szombat lett az emberért, nem az ember a szombatért" (27). Amikor Jézus tanítványai a kalászokat tépték, a farizeusok azonnal vádaskodni kezdtek, hiszen ők a törvények szigorú betartására helyezték a hangsúlyt. De Jézus rávilágít arra, hogy a törvények nem öncélúak, hanem az emberi szükségletek szolgálatában állnak. Dávid példája azt mutatja, hogy a szükség sokszor felülírja a formális szabályokat. Jézus kijelentése, miszerint „a szombat lett az emberért", arra hív minket, hogy ne váljunk a törvény rabszolgáivá, hanem az ő szeretetének és kegyelmének uralma alatt éljünk. Tartsuk szem előtt, hogy Isten szeretete és irgalma mindig fontosabb, mint a merev szabályok. Legyünk készen arra, hogy a szükségben segítsünk, és hogy emberek maradjunk a törvények között is!
Fohász: Istenünk, köszönjük a törvények igazságát, melyek nem csupán parancsok, hanem szeretetteljes útmutatók. Segíts, hogy mindig a szükségre figyeljünk, és a kegyelem jegyében éljünk mindennapjainkban! Ámen.