1Móz 32 és Mk 8,27–9,13 (ÓSZ) „Ekkor Valaki birokra kelt vele, egészen hajnalhasadtáig. De látta, hogy nem bír vele, ezért megütötte a csípője forgócsontját, úgyhogy kificamodott Jákób csípőjének forgócsontja, miközben vele birkózott" (25–26). Jákób éjszakai küzdelme nem csupán Istennel, hanem önmagával való szembenézés volt. A harc testi és lelki változást is hozott. Jákób, aki csalóként élte életét, most Isten előtt áll, és az Úr nemcsak a testét, hanem a személyiségét is megváltoztatja. Az új név, Izráel, nemcsak cím, hanem Jákób belső átalakulásának jele. A csípője kificamodása azt jelzi, hogy a változás fájdalommal járhat. Jákób kitartása és hite példa arra, hogy bár tudjuk, hogy nem érdemeljük és nem jár nekünk, mégsem szabad elengednünk Istent, amíg meg nem áld minket. Bármilyen meglepő, az áldás fájdalommal járhat, de ha engedjük, hogy Isten belső változást is munkáljon, akkor életünk örökre megváltozhat.
Fohász: Urunk, segíts, hogy ne csak kívülről, hanem belsőleg is megváltozzunk, és ragaszkodjunk Hozzád mindaddig, amíg meg nem áldasz. Add, hogy minden küzdelmünkben felismerjük, egyedül a Te akaratodnak engedve tudjuk megragadni áldásaidat. Ámen.