1Móz 35 és Mk 9,42–52 (ÓSZ) „Én vagyok a Mindenható Isten" (11)! A hegyekben épült kilátókról a fák koronája fölé emelkedve gyönyörű távlat mutatkozik. Lelkiekben is fontos távlatosan ránézni életünkre. Ne csak földhözragadtan, a mában éljünk; szükséges fölülemelkedni: megismerni Isten terveit! Jákób hazatérése után Bételbe ment. Ott Isten megáldotta, és az Izráel nevet adta neki. De messzebbre is láthatott Jákób. Először akkor járt Bételben, amikor menekülőben volt Ézsau haragja és saját bűntudata elől. Isten támogatást és visszatérést ígért neki (1Móz 28,10–22). De még ettől is messzebbre láthatott Jákób. Nagyapja, Ábrahám szinte teljesen hasonló ígéretet kapott Istentől (1Móz 17,1–6). Áldás, ha megláthatjuk sorsunk nagyobb összefüggéseit. A Mindenható Istent tervét, beteljesedő ígéreteit. Bételből hazafelé sajnos meghalt Jákób felesége, Ráhel. De ami fáj, nem teszi semmissé a Mindenható Isten ígéreteit!
Fohász: Mindenható Isten! Jóságos Atyám! Segíts fölülemelkedni mai kötelességeimen, gondjaimon és magammal hordozott fájdalmaimon, csalódásaimon. Hiszem, hogy kiválasztottál, bűneimet Jézus Krisztus áldozatával megbocsátottad, és elkészítetted számomra az örök életet. Örök ajándékaidból szeretnék élni ma is! Ámen.