1Móz 44 és Mk 12,18–27 (ÓSZ) „Isten hozta napvilágra szolgáid bűnét" (16). Az elrejtett serlegről olvasva talán bosszút vélsz felfedezni József viselkedésében. Hadd csillapítsam az eddigi, sérelmeket felhalmozó emberismeretedből fakadó gyanakvásodat! József itt és most Isten eszközeként cselekszik. Képies nyelven: József Isten kitárt karja a testvérek felé. Az Úr pedig éppen szorít ölelő karján. Hogy kisajtolja a testvérekből az ellágyulást: az őszinteséget és a bűnvallást. Bizony: Júda könyörgését is. Aki – a későbbiek alapján nyugtázni merem, hogy – mindnyájuk nevében szól. És Te? Mikor feledkeznek végre bele Isten ölelésébe? Meddig lógatod még bűnös karjaid? Lelkileg kamasz az, aki így tesz, aki ellenáll. Mikor viszonzod végre Atyád ölelését? A júdabeli Jézus közbenjárt Teérted is. Kitárta karját a kereszten. Valld meg bűneid, mert él ő, aki életét adta, hogy megbocsáttassanak!
Fohász: Irgalmas Atyám! Vádol a lelkiismeretem. Vétkeztem minden lehetséges módon. Nevedre szégyent hoztam, felebarátaimat megbántottam. Elítélem magam, de vágyom irgalmadra. Bocsáss meg nekem! Ölelj magadhoz, nem utasítalak el többé! Csak Te szeretsz úgy, amint vágyom rá! Köszönöm! Ámen.