1Móz 48 és Mk 13,21–37 (ÓSZ) „Izráel kinyújtotta a jobb kezét, és Efraim fejére tette, pedig ő volt a kisebbik. A bal kezét meg keresztbe rá Manassé fejére tette, pedig Manassé volt az elsőszülött" (14). No, ne! Ismétli magát a történelem. Jákób elköveti édesapja, Izsák tévedését. Nem lát már jól, fordítva, keresztbe tett kézzel áldja meg unokáit, József fiait. Annyi a különbség, hogy Izsák öntudatlanul cselekedett, Jákób meg tudatosan. Ha úgy vesszük, ez még nagyobb hiba. Igaz, hogy a kisebb, Efraim hosszú idő múltán az északi országrész vezető törzse lesz, de ez utólagos magyarázkodás. Mert nem ez volt a szokás, nem ez volt a rend, nem ezt volt a helyes rangsor. A Te életedben történt ilyen tévedés? És ha most visszatekintesz, áldást vagy büntetést látsz benne? Képes vagy meglátni életedben Isten kiválasztó kegyelmét? Mert minden úgy van jól, ahogy ő cselekszik. Mert a történet idáig sem jutott volna el, ha Izsák nem Jákóbot áldja meg.
Fohász: Uram, ünnepelni szeretnélek, mert mindig Neked van igazad, mert minden úgy jó, ahogy Te cselekszel. Csak arra kérlek, segíts megértenem, ami velem történt. Tudod, szűkös az én értelmem. Mert mindarra, ami velem történt szeretném Jézussal mondani, hitvallásként, teljes szívemből: „igen, Atyám, mert így láttad jónak" (Lk 10,21). Ámen.