Reggel nyolc óra után a gyermekek kezei közül fokozatosan kerültek ki a tábor első másfél órájába betervezett kézműves-foglalkozások eredményei. Ottjártunkkor különböző mintaelképzelés alapján fehér trikókat batikoltak narancssárga színűre, de készültek papírból krokodilok, /utalva a Nílusban lévőkre/ agyagból állatok és színes fonalakból fonott karkötők.

Ezúttal is, mint minden egyes alkalomkor, tetszés szerint lehetett választani, ki mit szeretne aznap elkészíteni, de a tapasztalatok alapján a gyerekek annyira lelkesek, hogy a legtöbben szinte az összes lehetőséggel élnek, hiszen az alkotás és annak eredménye egyben örömöt is jelent a számukra.

Minden évben így kezdődik Dunaszerdahelyen a hagyományosan négy naposra tervezett bibliai napközi tábor a gyermekek számára, amelynek szerves részét képezik a sokszínű és változatos kézművesfoglalkozások, köszönhetően a lelkipásztor feleségének, Görözdi Juditnak, aki mindig alaposan és gondosan összeválogatja az alapanyagokat és kigondolja, miből mit, akár a tábor témájához kapcsoló alkotást lehetne elkészíteni.

A közös foglalkozások pedig még jobban összehozzák a különböző korcsoportú gyermekeket, akiknek a felnőtt vezetők mellett a táborban részt vevő konfirmációs és az utáni korosztály is besegít. 

A július 6. és 9. között megvalósult tábor a Vízjelek név alatt futott, amelynek a programját az Erdélyi Református Egyházkerület KOEN önkéntes csoportjai dolgozták ki, a témával kapcsolatos anyagot a kolozsvári és marosvásárhelyi munkatársak állították össze. Az ötnaposra tervezett témák közül azonban egy sem maradt ki Dunaszerdahelyen, mert azokat négy napra osztották be.

Görözdi Zsolt lelkipásztor

Az első nap a Nílus folyó került előtérbe, ahonnan a fáraó lánya kimentette a gyantával és szurokkal bekent kosárban fekvő Mózest, mert Istennek terve volt vele. Majd másnap, Mózes vezetésével a Vörös-tengeren, száraz lábbal való átkelés volt a téma. A harmadik napon a gyerekek arról a két csodáról tanulhattak, hogy botja segítségével miként lett édessé a keserű víz és miként fakasztott Mózes vizet a sziklából, utalva mindkét történet esetében arra, hogy felesleges keresegni és nyafogni, Isten megmutatja a megoldást. Az utolsó nap a Jordánon való átkelés történetét, a száraz lábbal való átkelést boncolgatták a gyerekek a csoportos beszélgetések ideje alatt, illetve szó esett még  az emlékkövelek jelentőségéről és a szövetség ládájáról, a Frigyládáról is.

„Olyan történetekkel foglalkoztunk a négy nap folyamán, amelyeknek egy kicsit közük volt a vízhez is, de az inkább csak egy összefoglaló motívumként szerepelt. A lényeg az volt, hogy a tábor résztvevői, a fiatalok és a gyermekek a zsidó néphez hasonlóan egyaránt megtapasztalhassák az életükben az isteni szabadítást, az isteni vezetést. Azt, hogy az életük nem a véletlenek sorozata, s azok az események, amelyek velük történnek, azok egy  magasabb rendeltetés alapján történnek“ – foglalta össze röviden a tábor üzenetét Görözdi Zsolt, a gyülekezet lelkipásztora.

„Így volt ez Mózes esetében is, akinek a saját életének történései jó példaként szolgáltak a számunkra. De hasonlóan megtapasztalhatjuk ezt a zsidó nép történetében is, amikor Isten kivezette őket Egyiptomból az ígéret földjére, ahol megérezhették az isteni vezetést, a segítséget, a csodákat, amik a mi életünkben is vannak. A tábor négy napja alatt az a cél vezérelt bennünket, hogy Mózes és a zsidó nép történetében megtalálható csodákat saját életünkre nézve is levetíthessük” – tette hozzá.

Elismerte ugyan, hogy ezeket a bibliai csodákat egyrészt nehéz átvetíteni a jelenbe, másrészt pedig, mint mondta, sokkal egyszerűbb, mint gondolnánk, hiszen arról van szó, hogy ez a mi történetünk is. Az isteni szabadítás az nem egy egyszeri esemény és nem csak bizonyos emberekre érvényes, hanem ránk is, illetve az isteni vezetés, a meghatározottság, a teremtettség. Ilyen értelemben a gyerekek viszonylag könnyen tudatosítják ezt. Egyébként is a történetekben megtalálják a saját helyüket, egy-egy szereplővel azonosulnak, ami könnyebbé teszi számukra az üzenet megértését. Nehezebb viszont az, amikor a történettől elszakadva, de abból fakadóan saját életükre tudnak nézni, illetve az Istennel való kapcsolatukra – magyarázta a lelkész.

Peres Beáta, Gríger Krisztina és Veszelovszky Angelika

Görözdi Zsolt elmondta, ma is történnek csodák az emberek, illetve egy-egy közösség életében is, amennyiben azokat észrevesszük. Az isteni kapcsolatnak ugyan nem egy velejárója, nem is szükségszerű eleme a csoda, de egy megtapasztalt isteni valóság.

A Dunaszerdahelyi Református Egyházközség szervezésében az idén is párhuzamosan két tábor zajlott. Az egyiket az alapiskolások első hat évfolyama számára hirdették meg „gyermektábor“ név alatt. Ahogyan évről évre szervezték a tábort, amelyre idén huszonkettedik alkalommal került sor, úgy fogalmazódott meg az igény azok részéről is, akik korábban résztvevői voltak a gyermektáboroknak, látogatták a református hittant, lekonfirmáltak, illetve nem szakadtak el a közösségtől, hogy párhuzamosan a másikkal, nekik is szervezzenek egy külön ifjúsági tábort.

„A bibliai történetek közösek voltak, viszont azokat a korcsoportoknak megfelelően mélyítettük el. Meglepetéssel fogadtuk, hogy míg a korábbi években inkább az 1.–6. évfolyamosok tették ki a többséget, akikből most harmincnyolcat jegyzünk, de ugyanennyi, illetve valamivel több fiatal jött el az idei táborba, akikkel korábban nem is számoltunk, most viszont itt vannak. Nemcsak résztvevőként, hanem segítőként is. Egyrészt kapnak útravalót az üzenetek által, de a gyerekek felé a szolgálatból is kiveszik a részüket. Segítik őket a kézműves-foglalkozások alatt, megterítenek étkezés előtt, felszolgálják az ételt, hurcolkodnak, takarítanak, segítenek ott, ahol szükséges“.

Görözdi Zsolt azzal magyarázza a fiatalok számának a növekedését, hogy a korábbi pozitív tapasztalatuk alapján, az Istennel való találkozás lehetőségének folyamatosságát nem akarják megszakítani, s jól érzik magukat ilyen közösségben.

„Az ember azt gondolná, hogy ez nem is annyira érdekli a gyerekeket az itt elhangzottak, s nem is annyira áll a gondolatuk homlokterében, de végül kiderül, hogy mégis ez az az élmény, ami számukra a legmaradandóbb. Annak ellenére, hogy ebben a táborban nincs semmilyen olyan attraktív program, mint például a lovaglás, íjászat vagy bármi, ami vonzaná a gyerekeket. Mi csak egyszerűen beszélgetünk velük a témák alapján” – fűzi hozzá.

Az is kiderül, hogy ilyenkor sok lelkigondozói beszélgetés is zajlik akár négyszemközt vagy a csoportokban. A gyerekek a történetekből merítve  megnyílnak, előjönnek a problémáikkal vagy megosztják az örömeiket.

„Egyedül ez az a különlegesség, ami miatt jönnek. A cél természetesen az is, hogy hitre jussanak, de ez nem az ember kezében van, ez egy isteni ajándék. Amikor tanítványságról beszélünk vagy hitbeli életről, akkor mi a vezetők ebben eszközök vagyunk. Továbbadjuk a hírt, az üzenetet. Nem közömbösen, hanem azzal a céllal, hogy megérintse őket, ezért is próbáljuk meg a történeteket a lehető legérdekesebben, leghitelesebben elmondani. De mégiscsak ott van a hitre jutás is, amikor Isten megérinti és megszólítja őket. Ezt nagyon jó látni, érezni, hogy ez így van. Nem egy pszichológiai munka eredményeként, nem valamilyen akár hátsó gondolatokkal történő manipulálás nyomán – ez távol legyen tőlünk – , hanem azért, mert egyszerűen ők is érzik ezt az isteni közeledést.“

Nagyon sok táborban vannak kézműves foglalkozások, de Dunaszerdahelyen ki is hangsúlyozzák a meghirdetéskor, hogy kézműves-bibliai napközis tábort szerveznek. „A kezdetektől így terveztük. A feleségem ennek a letéteményese és a mozgatórugója. Mivel ezáltal a gyerekek valamit készíthetnek, lehetőleg természetes anyagokból, /a műanyagokat mellőzük/. Például emléktárgyakat akár a történetekhez kapcsolódóan vagy másokat. A közös készítés, maga az alkotás folyamatának az öröme, nagyon megmarad bennük, annyira, hogy szerintem nem is tudnak megválni tőlük. Nem dobják ki ezeket a számukra nagy értéktárgyakat, mert ez is öröm a számukra. Minden táborozási nap két óra kézműveskedéssel telik el“ – magyarázta Görözdi Zsolt.

Egyedül az utolsó napon nincs kézművesség, hiszen akkor a gyerekek kincset keresnek. Mivel az előző nap esett, így a megtalálásra szánt kincseket a templomban és a közösségi terekben rejtették el, amelyeket a gyerekek nagy örömmel keresték meg.

A bőséges tízórai után a program a templomban folytatódott közös énekléssel és a lelkipásztor gitárkíséretével, illetve imádsággal, ezzel is ráhangolódva a KOEN program alapján meghatározott, segítők által előadott témára. Nem maradt el a sok bölcsességet és útmutatást tartalmazó aranymondás többszöri elismétlése sem, hogy az ne csak a tábor idején, hanem majd más alkalommal is eszükbe jusson.

A templomi közös együttlét után a korosztályok szerinti csoportok előre meghatározott helyre vonultak el, ahol a már hallott történetet korcsoportok szerint ismét elolvasták, majd még aprólékosabban átbeszélték, megmagyarázva a nehezen érhető részeket vagy kifejezéseket, és megoldották a munkafüzet vonatkozó feladatait.

A foglalkozások ebéd után is folytatódtak, a történetek ismételt elmélyítésével, majd a templomkeretben szabad játékokkal. A résztvevők közül három lány válaszolt a történetekkel kapcsolatos kérdésekre, amely meghallgatható vasárnap, a Pátria rádióban, a 7.05-kor kezdődő Világosság egyházi műsorban.

Salamon Sára, László Liza Helka és Zalaba Anna

László Liza Helka elmondta, hogy ő eddig még nem járt egyházi táborban, most először van itt és csak egy lányt ismert innen, de a négy nap során sok barátnőt szerezett. „Ez a tábor teljesen más, mint amilyenekben eddig voltam. Itt tanultunk és játszottunk is, s ezért nagyon tetszett. A bibliai történetek, amelyeket átadtak nekünk, viszont már ismerősök voltak a hittanóráról.“

Salamon Sára pedig azt emelte ki, hogy ez a tábor azért tetszett neki, mert itt Istenről tanulhattak. „Nagyon élveztem a közös énekléseket, a játékokat, a csoportos beszélgetéseket is. Nekem minden nagyon tetszett. Lelkileg is megerősödtem.“

Zalaba Anna nem először vett részt a kézműves-bibliatáborban, idén viszont csak két napot tudott itt eltölteni. „Nekem is minden tetszett, főleg az, amikor együtt játszhattam a barátnőimmel. A kincskeresés nagyon izgalmas volt, örültem, amikor kiderült, hogy a mi csoportunk lett az első. Szeretek kézműveskedni, szerdán készítettem karkötőt, papírból krokodilt és malacot agyagból, illetve egy trikót batikoltam. A bibliai történetek, illetve azok a csodák, amelyekről hallottunk, nagyon tanulságosak és elgondolkodtatóak voltak.“

Csütörtökön pedig a délutáni táborzáróra készülve többször is elénekelték a négy nap során tanult, addigra már ismerőssé vált énekeket. Ekkor került sor a jutalmak kiosztására is, illetve köszönetnyilvánításra azok felé, akik önkéntes szolgálatukkal foglalkoztak a gyerekekkel, de a gyülekezet asszonyainak is kijárt a köszönet, akik készítették a tízórait és az uzsonnát, illetve azoknak is, akik felügyeletet vállalva gondoskodtak a gyerekek biztonságáról.

A táborzáráskor, amelyre a szülők és nagyszülők is eljöttek, Görözdi Zsolt lelkipásztor mintegy ismétlésként felelevenítette a bibliai történeteket és azok üzenetét, a gyerekek erre kapcsolódva pedig az aranymondásokat mondták el, illetve örömmel énekelték az énekeket.

A bibliai-kézműves tábor megvalósulását – a szinbolikus részvételi díj mellett - anyagilag Dunaszerdahely Városa is támogatta.

Iski Ibolya

Kép: Iski Ibolya, Simon Anikó, Zalaba Anna