A táborozók reggelije után érkezünk a tinik közé, akik éppen métáztak. A nagy melegre való tekintettel eleve úgy is tervezték a tábor szervezői, hogy délelőtt kerítenek sort a mozgást igénylő játékokra, majd miután mindenki jól elfáradt, mintegy pihenésként jöhetnek a közös dicsőítések, majd a nap témájának a felvezetése, amellyel a felkért előadók József életének egy újabb történetét boncolgathatják különféle szempontok alapján.

Édes Erzsébet, a Firesz – Duna Mente vezetőségének tagja, a tábor főkoordinátora fogad minket, akivel egy csendes helyen, a tópart melletti faház erkélyén beszélgetünk az idei táborról, a témaválasztásról és arról az üzenetről, amellyel a tiniket gazdagítani szeretnék.

„Minden évben más témával foglalkozunk. Az idén szerettünk volna egy bibliai történetnek az ívét kihasználva, a tiniket végig vezetni egy bibliai személy életén keresztül, bemutatni a lelki fejlődését és rámutatni arra, miként munkálkodott Isten az életében s a története miként tud hatással lenni a mi életünkre, illetve hol ér össze a két történet” – magyarázza az idei témaválasztás alapelvét. Elárulja, hogy megkapták az Erdélyi Református Egyházkerület által kiadott Fiatal Tanítványok Hete (Fit7) első kézikönyvét, amelyet alaposan áttanulmányoztak, s miután megtetszett nekik, s úgy gondolták, ezt a 2023-as kiadásút, amely József történetét boncolgatja, használják fel a következő tinitáborukba. Így lett a tábor címe Az én történetem.

„Az idei üzenetünk az, hogy az életünk eseményei alakítanak bennünket. Azt szeretnénk közvetíteni a fiataloknak, hogy Istennek van egy jó története, amelyet megalkotott a számunkra, illetve mondhatnánk úgy is, egy jó terve az életünkkel kapcsolatban. Józsefen keresztül megismerhetik, hogyan tud Isten az ő életükbe is belépve életet megváltoztatni és átformálni az ő arcára. A délelőtti alkalmak szolgálnak arra, hogy mélyebben foglalkozzunk a nap témával és annak üzenetével. A felkért előadók felvezetik a napi témát, amelyet csoportos beszélgetések keretében kibontunk és megpróbáljuk annak üzenetét a mindennapi életünkre levetíteni. A délelőtt elhangzottak megtámogatására pedig az esti alkalmak szolgálnak: a dicsőítő blokk és valamelyik vezetőnek a személyes bizonyságtétele, amelyben megosztja a tinikkel, hogyan találkozott az Úrral és miként tudta az életét rábízni”.A tábor első napján a Ki vagyok én?, a folytatásban pedig a Ki vagyok én a családomban? kérdésre keresték a választ közösen a tinikkel. Édes Erzsébet úgy véli, minden fiatalnál ez egy sarkalatos pont, hogy meghatározza a helyét a családjában, amire József példája is rámutat. Majd jönnek a döntéshelyzetek a főhős életében, amely ugyanúgy jellemző a tinikorosztályra, hiszen döntéseket kell hozniuk az iskolaválasztásra, a hogyan tovább kérdésére vonatkozólag, de arra is, mi az, amivel foglalkozni szeretne, mi motiválja őt, milyen baráti társaságokhoz kapcsolódjon.

„Egy sor döntési helyzet előtt állnak, s úgy látjuk, ebben nagyon nehezen tudnak eligazodni, mert sok külső hatás éri őket. S ehhez jön még Jézusnak a története, a megbocsátása, megváltása, hiszen ő az, aki az életet adja és az életet kiteljesíti.

Édes Erzsébet bízik abban, hogy azok a tinik, akik eljöttek a táborba, a történetek által választ is kapnak a kérdéseikre. Tapasztalata szerint nagyon igénylik, hogy valakivel megbeszélhessék kérdéseiket. Sokszor azonban csak a kortársaiktól kapnak válaszokat vagy a közösségi médián keresztül, ezért vágynak arra, hogy a tapasztalt felnőtteknek is feltehessék az őket foglalkoztató kérdéseket, s átbeszélhessék azokat. Sok kérdésük van, nekünk pedig a csoportos beszélgetések alatt figyelnünk kell arra, hogy lehetőségük legyen azokat fel is tenni – teszi hozzá.

A Firesz – Duna Mente idei tinitábora az előző évektől eltérően családiasabb. Ennek oka, mint kiderült, hogy legalább tízzel kevesebben jelezték részvételi szándékukat, mint korábban.  A pozsonyi, komáromi és barsi egyházmegyéből ugyan negyvenen regisztráltak, betegség miatt végül eggyel kevesebb tinivel kezdődött el a hét napos tábor tizenöt önkéntes vezetővel.

„A tervezett létszámunk a tavalyi számokhoz hasonlóan hetven fő volt, idén viszont ettől jóval kevesebben vagyunk, de mi örülünk azoknak, akik el tudtak jönni. A tábor meghirdetésekor is közösen azért imádkoztunk, hogy Isten vezesse ide azokat, akiknek itt a helyük, akiket meg akar szólítani. A magas vezetői szám talán meglepő, de ez annak a magyarázata, hogy sok fiataltól érkezik felénk jelzés, hogy szívesen jönnének és segítenének a szervezésben vagy csoportok vezetésében, akár másban is, ahol szükség van rájuk. Mi, mármint a Duna Mente vezetősége pedig nagyon örülünk ennek, hogy elegendő munkatársakat tudunk mozgósítani a tinik közötti szolgálatra.”

Édes Erzsébetre, aki vezetőségi tagként a főkoordinátori szerepet tölti be a tábor ideje alatt, de nem érzi úgy, hogy minden egyedül rá hárul. A feladatokat tizennégy segítő között osztotta szét aszerint ki miben érzi magát a legjobbnak. De ő maga is felvállalt programokat, vezetett csoportot is.

„A szerepem leginkább abban merül ki, hogy nekem kell a szálakat összetartanom. Amikor véget ér a tábor, már a következő évin gondolkodunk. Megszervezem a tábort megelőző megbeszéléseket, azok helyszínét és időpontját, majd levezetem a megbeszéléseket. Ötletelünk, hogy mi legyen a téma és mi kerüljön bele a programrácsba, meghatározzuk, ki miért lesz felelős. A tervezésnek nekem ez a legizgalmasabb része.

A tinitábor első megbeszélésén határoztuk meg a célkitűzésünket is: evangelizáció és közösség. Egyrészt, hogy hirdessük az evangéliumot a fiataloknak. Erre kapcsolódva a tábor egyes napjainak a témáit úgy kellett felépítve, hogy azok segítsék a fiatalokat az Úr Jézus melletti döntésükben. A másik pedig a közösség építése, hogy itt valódi kapcsolatok alakulhassanak ki nemcsak a tinitábor idejére, hanem a későbbiekben is. Mindenki tegyen valamit ahhoz, hogy a saját gyülekezetében támogatni tudják az ifi szerveződését, vagy ahol már van, azokat megerősítsék és beépüljenek a közösségbe, ne pedig magányos szigetként legyenek” – összegzi a tábor célját Édes Erzsébet.Iski Ibolya

Kép: Iski Ibolya, Kelko Viktor