A csoportos beszélgetést az ebéd követte, majd a pihenő, amikor mindenki visszakaphatta mobiltelefonját, hogy beszélhessen a szüleivel vagy üzeneteket küldhessek. Voltak, akik inkább zenéltek, mások elvonultak a forróságtól egy hűvösebb helyre. A délután folyamán két szeminárium közül lehetett választani. Az egyik A dopamin fogságában címmel hívogatta a tiniket, amelyben az előadó a képernyőidő, a dopamin és alvás összefüggéseit elemezte, míg a másikban az elsősegélynyújtás alapjaival lehetett megismerkedni. A legtöbben az elsőre voltak kíváncsiak, de azok sem választottak rosszul, akik az egészségügyis témában szeretettek volna néhány fontos dolgot megtanulni. 

A komáromi tizenöt éves Sebő Zsókának ez az első tinitábora. Tavaly kezdte látogatni a Fireszes alkalmakat, úgymint a tavaszi és őszi hétvégét, az imaéjjelt, az élménynapot. Az elmúlt nyáron sajnos nem tudott eljönni, az idén viszont már januárban feljegyezte az augusztusi időpontot, hogy akkorra mást ne tervezzen be.

„Minden nagyon tetszik itt. A társaság, a dicsőítések, a program. Az viszont kevésbé, hogy nem lehet velem egész nap a telefonon, csak meghatározott időpontban, de ki lehet bírni. Nagyon szeretem a Fireszes embereket. Az itteni hangulatot, a csoportos beszélgetéseket, amelyen a többiekkel nagyon jól egymásra tudunk hangolódni és mélyre ásni egy-egy téma kapcsán, illetve együtt gondolkodhatunk a bibliai történeteken, azok üzenetein”

– foglalja össze a tábor pozitívumait Sebő Zsóka, aki szeretne tovább fejlődni a hitében és rendszeresebben olvasni a Bibliát. Tapasztalata szerint leginkább a nehéz időszakában érzi Isten jelenlétét.„Még a rossz dolgokról is úgy gondolkodom, hogy azoknak meg kellett történniük, mint József esetében, amikor a testvérei a kútba dobták, majd eladták Egyiptomba. Amikor az anyukám rosszul volt, azt mondta, higgyem el, ebből még kamatozni fogok. Engem így nevelnek, hogy a rosszból is lehet jó. Hiszek is abban, hogy mindennek úgy kell történnie, ahogy Isten azt eltervezte. Ő sohasem hagy el bennünket, velünk van, bár a helyzetünk miatt sokszor úgy tűnik, mintha ellenünk lenne, de a végén rá fogunk jönni, hogy ez miért történt így”.

A szintén 15 éves Langschadl Illés már ötödik alkalommal vesz részt a Firesz tinitáborban, hiszen, mint elárulja, nagybátyja révén jöhetett akkor is, ha még nem is érte el a meghatározott korosztályt.

„Itt mindig feltöltődöm. A hétköznapokból való kiszakadás miatt is fontos számomra ez az alkalom, s örülök, hogy most megbíztak zenei feladatokkal is. Jó találkozni ismét a korábbi táborokból megismert fiatalokkal, de új emberekkel is megismerkedni. Boldog vagyok, hogy ennyi sokan vagyunk. Amikor először vettem részt tinitáborban, akkor még csak 35 résztvevő volt, s most már akár hatvanan is összegyűlünk. Nagyon jó látni ezt a fejlődést.

A közösség adja a legnagyobb erejét ennek a tábornak. Különböző előadások vannak, programok, de mégis a közösség fogja össze az egészet, s az, hogy az itt elhangzottakat a velem egykorúakkal beszélhetem meg, ez mindennek a csúcsa.”

A nap történetével kapcsolatban kifejtette, hogy a rossz példákból is lehet épülni, s ha Istennel járunk, akkor vele bárhová eljuthatunk. József édesapja által egy elkényeztetett gyermek volt, nyilván ő is hibázott, de nem csak rajta múlt, hogy testvérei meggyűlölték. „Akkoriban biztosan nem engedhették meg maguknak a gyerekek, hogy szóljanak az apjuknak a nevelését illetően, beszéljenek róla. Lehet, lett volna rá lehetőségük, csak féltek ezzel élni. A Biblia nem ír erről. Jó tudni azonban, hogy Isten minden nehézségünkben ott van, csak észre kell őt vennünk. A mélységben is, ahol lát minket. S ha nem is szól bele az életünkbe, látnunk kell, terve van velünk. Egy nehezebb helyzet egy sokkal magasabbra vihet, példa erre József története” – magyarázza Langschald Illés.

Ez utóbbi előadást figyelemmel kísérte Máté Zina és Csoma Zselyke, akik szintén nem első alkalommal vesznek részt a tinitáborban. Máté Zina az idén főleg Lőrincz Gábor komáromi ifjúsági lelkész hívására mondott igent a részvételre, aki azt ígérte neki, jól fogja magát itt érezni.

„Nekem elsősorban a közösség miatt jó eljönni a táborba. Nagyon jó olyan emberekkel eltölteni pár napot, akikkel beszélhetek Istenről és együtt dicsőíthetjük őt. Tavaly is elsősorban ez tetszett a tinitáborban, illetve a csoportos beszélgetések, amikor mindenki meghallgatja a másikat, figyel rá és elmondhatjuk véleményünket a témáról. Mellesleg egymásnak is adunk tanácsokat. Az is nagyon jó ebben a közösségben, hogy olyan vezetőink vannak, akik egyáltalán nem ítélkeznek felettünk. Bármit megoszthatunk velük és mindig tudnak olyat mondani nekünk, amellyel ezzel előbbre visznek minket” – fogalmaz Máté Zina.

Csoma Zselyke is volt már korábban tinitáborban, neki is nagyon tetszett a program. Az idén a barátnője, Zina vette rá, hogy jelentkezzenek be. „Nekem is a közösség megélése az elsődleges. Itt mindenki nagyon barátságos, közvetlen, egyforma a nézetünk. A szervezők is nagyon jók, velük is nagyokat lehet beszélgetni bármiről. Szeretnem, ha meghallgatva érzem magam és itt ez megvan.”

Iski Ibolya

Fotó: Bresztyák Simon, Iski Ibolya, Kelko Viktor