Fekete Emese több éve a Firesz –Duna Mente önkéntes kisegítő grafikusa, médiacsomagokat gyárt. Mivel ez egy háttérben folyó szolgálat, ezért több éve foglalkoztatta a gondolat, hogy más formában is jelen legyen a táborokban és személyesen találkozzon azokkal, akiknek készíti a grafikákat. Idén csoportot is vezet, de kivette a részét a közösségi játékok kitalálásában és lebonyolításában is.

„Most először volt lehetőségem arra, hogy ne a szabadságom rovására jöjjek el a tinitáborba. A jelenlegi munkahelyem kimondottan támogatta, hogy a nyár folyamán részt vegyünk keresztyén táborban. Nagyon izgalmas számomra ez a tinitábor, mert teljesen másképp működik, mint a Csillagpont fesztivál, ahonnan nemrég jöttünk haza, bár az ember óhatatlanul is párhuzamba vonja a kettőt. Egy nagy fesztiválon teljesen más a teendőknek a nyomása, itt viszont egy személyesebb, bensőségesebb szorongás van bennünk. Szeretnénk, ha a fiatalok jól éreznék magukat itt és eljutna hozzájuk a tábor üzenete, ami nem más, mint az evangélium” – hangsúlyozza a többiek által is megfogalmazott célt.

Emese úgy látja, hogy egy kisebb közösségnek a tábora nagyobb lehetőséget ad arra, hogy akár a kiscsoportokban, vagy azokon túl is barátságok szülessenek, amely nemcsak a református egyházon belüli, hanem a felekezeten kívüli hovatartozásokat is erősíti, hogy van egy összetartó közösségük. Itt több településről vannak tinik, megismerhetik egymást, s amikor vannak a Firesz-találkozók, akkor ismét találkozhatnak egymással.

Megtudjuk azt is, hogy az önkéntesek közössége már a tábor előtt is imában hordozta az eseményt, a fiatalokat, a támogatókat. Minden résztvevő kapott egy imaszolgálatost, aki imádkozik érte.„Ez nagyon megerősítő, hogy az imádságon keresztül mennyi áldásunk és kapcsolódásunk van egymással. Egy-egy bizonyságtétel, amely itt elhangzik, minket is megérint. Sok munkánk van abban, hogy a fiatalok kapjanak tőlünk, ugyanakkor mi is épülünk általunk. Nem is tudom, hogy ki nyer többet egy ilyen alkalmon. A fiatalokért vagyunk itt, bizalmat szavaznak nekünk. Vannak, akik lépést tesznek Krisztus felé. Ez egy olyan csoda, hogy megélhetjük, eszközei lehetünk Istennek. Ez pedig semmivel sem pótolható”.

Az idén sem maradt el az imasátor, amely lehetőséget ad az elvonulásra, az Istennel együtt töltött időre. Ennek egyik előkészítője már több éve Bagin Fruzsina, aki tinitáborozóból lett a Firesz – Duna Mente önkéntese.

„Számomra ez elsősorban szolgálat Isten felé. Ebben a közösségben otthon érzem magam. Bármikor számíthatok azokra, akik itt körül vesznek. Másrészt azért szerettem volna továbbra is része lenni a tinitáboroknak, hogy visszaadjam a fiataloknak mindazt, amit valamikor én kaptam a táborokban” – magyarázza.

Elárulja, hogy mindig a helyszíntől függ, sátort vagy egy szobát alakítanak ki. Mivel a rendezvényliget része egy jurta is, így az jó lehetőségnek tűnt erre a célra, hiszen távolabb esik a tábor többi helyszínétől, ahol biztosított a csend.„A tinik egyénileg bármikor jöhetnek ide, ha úgy érzik, szükségük van az elvonulásra, de mindig találunk alkalmat arra, hogy akár csoportban is végig tudjuk őket vezetni” – mondja Fruzsina. Isten hozott! – ezzel a köszöntéssel kezdődik az imaséta. Az itt elhelyezett papírdarabkán arról lehet olvasni, hogy ha Isten jelenlétében vagyunk, akkor ez egy szent hely, ezért megkérjük azokat, akik belépnek ide, vegyék le a cipőjüket. Isten is erre szólította fel Mózest, hogy vegye le a saruját.

 A második állomásnál fel lehet írni egy kijelölt lapja, hogy mit jelent számukra Isten, a következőnél pedig arról olvashatnak, mit mond Isten rólunk a Bibliában. Itt elhelyeztünk egy tükröt, amelyet bántó mondatokkal raktunk körül, például csúnya vagy, nagy a füled, szebb vagy szemüveg nélkül. A papírfecnik másik oldalán lévő üzenetek pedig arra mutatnak rá, hogy Isten miként lát bennünket.Találunk itt egy vesszőből készült keresztet is, amit mi készítettük saját kezűleg. Ezzel arra akartunk utalni, hogy itt le tudjuk tenni a bűneinket és ami bánt bennünket, megvallhatjuk Istennek. Erre épül a következő állomás, ahol a megtisztulásról és az újrakezdésről olvashatunk. Elhelyeztünk néhány piszkos kavicsot, amelyet az ott lévő lavórban tisztára kell mosni.

Így most meg bennünket is Isten kegyelme. Az imaséta következő állomásán pedig eldönthetik, rálépnek-e arra az útra, amelyet Isten kijelölt a számukra. A kapcsolatoknál lehetőség nyílik az egymásért való imádkozásra. Búzamagokat is ültethetnek, s azok növekedése jelzi, Isten hogyan cselekszik az életükben. Hálafallal zárul az imaséta, ahová feljegyezhetjük, hogy mi mindenért lehetünk hálásak Istennek – mutatta be az imasátor egyes állomásait Bagin Fruzsina.  

Iski Ibolya

Kép: Bresztyák Simon, Iski Ibolya, Kelko Viktor