Az ünnepi alkalom Görözdi Miklós esperes igehirdetésével kezdődött, aki a 2 Krón 6, 12-33 versei alapján szólt a megjelentekhez. „Ma hálát adhunk azért, hogy ez a templom száz éve megépült, ahová összegyűlhet Istennek a népe“ – mondta bevezetőjében, majd emlékeztetett arra a történelmi tényre, hogy mindez az első világháború után történt.

„Belegondoltam abba, milyen lehetett akkor az emberiség lelkülete, életszemlélete. Száz év sok mindent foglalhat magába. Száz karácsonyt, száz húsvétot, száz virágvasárnapot, száz pünkösdöt, 5200 vasárnapot. De keresztelőket, úrvacsorai közösséget, esküvőket, amelyek itt ebben a templomban történtek. Alkalmak, ahol a nép áldásért állt Isten elé.“

Az esperes megemlítette, hogy a pozsonyi egyházmegyében legutóbb Bősön, korábban Dunaszerdahelyen, majd jóval előtte Diósförgepatonyban épült templom. Az építtetők pedig tudják mennyi nehézséggel, odafigyeléssel és energiával is jár egy templom felépítése – hangsúlyozta, majd hozzátette: Ők tudják, hogy ilyenkor milyen nagy az Isten segítsége.„Talán megtapasztalták azt is, ahogyan a Zsoltáros fogalmaz: Ha az Úr nem építi a házat, akkor hiába fáradoznak az építői. De talán azt is, hogy milyen nagy az Úr keze és hatalma“ – tette hozzá.

Görözdi Miklós Salamon templomépítési imádságának kapcsán feltette a kérdést, hogy mi vajon hogyan látunk egy templomot. „Mindannyian úgy gondoljuk, a miénk a legszebb. Otthonos, megszoktuk. Ott van a helyünk, büszkék vagyunk rá. Igyekszünk rendben tartani“ – sorolta az ismérveket. Megemlítette, hogy a közelmúltban magyarországi diákok látogatták meg a templomukat, akiket tájékoztatott a gyülekezet életéről, a múltjáról és jelenéről, a templom építéséről, de mégis az volt az érzése, nem igazán érintette meg őket az, ami elhangzott a részéről. 

„Talán érdekesebbet kellett volna mondani nekik, hogy miben különbözik a templom a lakóházaktól.  Vagy arról kellett volna  beszélni, hogy ebben a templomban a szívekben, lelkekben, életekben változások történnek Isten igéjének hatására. Salamon is ilyen lelkülettel építi meg a templomot. Apja, Dávid nem építhetett az Úrnak házat. De valóban nagy kiváltság az, ha valahol templom épülhet. Kevesen vannak, akik elmondhatják, hogy az ő idejükben épült a templomuk“ – nyomatékosította az esperes.

Igehirdetésében beszélt arról is, hogy mit jelent a templom, az Istennek a háza. Mint mondta, nem gondolhatjuk komolyan, hogy Isten kőből készült házban lakik, de tudjuk és hisszük, hogy Isten itt közel van hozzánk. Aki ide betér, az találkozhat egy közösséggel és lelki táplálékot kaphat. Salamon azért imádkozik Istenhez, hogy a templom hadd legyen a bocsánat helye.

A templommal kapcsolatban utalt arra is, hogy az egy olyan hely, ahol az ember Isten megbocsátó szeretetével találkozik, mert szüksége van Isten bocsánatára. Arra, hogy Isten előtt megigazultan álljon meg, különben úgy érzi, elveszett. Az ember Isten közelében, Igéje mellett találja meg az igazi helyét. Ott nyer élete megoldást Isten bocsánata által, aki Szentlelke által azt igérte, ő velünk van ma is. Sőt, Szentlelke által bennünk építi fel a templomát“ – fogalmazott Görözdi Miklós esperes.

A hálaadó istentiszteleten Sebők János lelkipásztor arról beszélt, hogy mit mond a Szentírás a templomról, mint istentiszteleti helyről. Felidézte, hogy az Ószövetségben a szent sátor az első gyülekezeti istentiszteleti hely, amelynek felállítását Isten rendelte el, Mózesnek pedig kijelentette, milyen paraméterek szerint készüljön el.

„A cél az volt, hogy Isten jelenlétéről tegyen bizonyságot, a meglétével pedig az Úrra mutasson, Őreá hívja fel a figyelmet. A szentsátor mindig Isten jelenlétét erősíti a nép szívében. Isten nincs távol a népétől, jelen van. Ahogyan a 165. énekünk is mondja: „Itt van Isten köztünk, jertek Őt imádni!” – hangsúlyozta Sebők János.

Mint mondta, Isten nem az építményekre teszi a hangsúlyt. Isten mai népe számára is fontos üzenet ez, hogy nem kultuszra, hanem biblikus életformára van szükség. A sok szép épülettől, kulturális rendezvénytől még nem válik senki Isten gyermekévé – fogalmazott a lelkipásztor, utalva arra, hogy az ige hirdetésére és annak megélésére van szükség. Istennek mindig a lelki élet tartalma és minősége a fontos. Ebből következik, hogy Isten népe azért van jelen a világban, hogy Istenre mutasson, mégpedig az életével. Nem véletlenül nevezi a tanítványokat sónak az Úr. A gyülekezet is azért van jelen a világban, hogy hatást fejtsen ki. Az Újszövetség ugyan nem említ közös gyülekezeti épületet, mert ott már a hívők teste lesz a Szentlélek temploma. Azonban az a hely, ahol az Úr nevében összejönnek, templommá, Isten imádatának  helyszínévé válik.„A mi templomainknak is az a rendeltetése, hogy Istenre mutassanak, és lehetővé tegyék jelenlétének megtapasztalását. Élő kapcsolat alakuljon ki Isten és az ember között. Maga az épület is üzenet Istentől. Ha a református templomra tekintünk, a tornyán csillagot látunk. Ez a szimbólum a napkeleti bölcsekről beszél, akiket a csillag Betlehembe, a megszületett Megváltóhoz vezetett“ – hangsúlyozta a lelkipásztor.

Majd úgy fogalmazott, hogy legyen hála a szívünkben, és köszönjük meg Istennek, hogy van templomunk, ahol hallhatjuk az Igét. Kifejezte háláját, hogy a történelem viharai közt is Isten megtartotta ezt a helyet. „A templom juttassa eszünkbe mindazt, amit Isten tett értünk. Mit tett? A Fiát adta nekünk, hogy orvosság legyen a bűn kígyó mérgével szemben. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön a világ általa” (Jn 3,16-17).Korabeli feljegyzések alapján már a reformáció korában is éltek Madon prostestánsok, akik Dunaszerdahely vonzáskörzetébe tartoztak. A nagymadi gyülekezet azonban viszonylag elég korán 1681-től, anyaegyházzá vált.  Majd 1788-ban felépítették fából a torony nélküli templomukat. Ez az épület a faluval együtt 1847-ben leégett, de hamarosan felújították. Mivel ez egy idő után nem felelt meg a gyülekezet igényeinek, lebontották, és egy új tornyos templom építését határozták el. Az 1925-ben épült új templom 160 fő befogadására alkalmas. 

Az ünneplő közösséghez szólt László Gábor nagymadi polgármester is, aki emlékeztetett arra, hogy száz esztendővel ezelőtt az összetartozás és a hit falai, mint egy közösségi összetartó erő templomfalakat emelt a községben.

„Ezek a falak, mint erős bástyák nemcsak az itt élő emberek összefogását hirdetik büszkén mind mai napig, hanem az Isten szeretetét is, hiszen, ha a templomot nem tölti be szeretet és lelki élet, akkor csak egy üres épület“ – mondta, majd hozzátette: Még akkor is, ha készítőik szívük minden jó szándékával emelték a falakat tégláról téglára. A mi templomunk arra lett hivatott, amit eleink is felismertek, hogy falai között terjedjen a hit, otthont kapjon benne a szeretet és legyen az Úr igéjének bizonyságtevője, ahol tovább adhatjuk gyermekeinknek az evangéliumot.

Beszédét azzal zárta, hogy emlékezzünk meg azokról is, akiknek igyekezete, áldozatos munkája és imája segítette a falak építését,  és azokról a lelkészekről is, akik azt megtöltötték tartalommal, valamint azokról is, akik valaha benne imádkoztak.A presbitérium nevében Hodossy Piroska Pál apostol Rómaiakhoz írt levele 15. fejezetének 13. versével köszöntötte a megjelenteket: „A reménység Istene pedig töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és békességgel, hogy bővölködjetek a reménységben a Szentlélek ereje által.”

Rövid beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy ezen az alkalmon ne a külső formaságokon, hanem az Istennel való közösségen, a hálán és a lelki megújuláson legyen a hangsúly. Mint mondta, száz év telt el azóta, hogy itt állnak az elődök által épített falak, amelyről tanúskodik a templom bejárati ajtaja fölötti 1925-ös évszám is.

„Gyermekként, amikor elhaladtam a templom előtt, akarva-akaratlan mindig eszembe jutott, hogy apám is ugyanabban az évben született, amikor ez a hajlék megnyitotta kapuit. Így számomra e templom, nem csupán az egyházközség, hanem családom történetének is része. Ez a templom Isten háza! A te templomod, a mi templomunk. Egy igehirdetésben elhangzott gondolatot idézve, azonban, ha nincs benne jelen Isten, nem több, mint egy műemlék. Istennek azonban nem műemlékre van szüksége. Ő élő hitű embereket, élő gyülekezetet akar!“ – hangsúlyozta Hodossy Piroska, aki Istennek hálát adva kérte, hogy továbbra is tartsa meg e templomot és a benne élőket, hiszen szükség van a gyülekezet közösségére az eljövendő nemzedékek számára a következő 100 évben is. Beszéde végén köszöntetet mondott Sebők Jánosnak, aki idén 30 éve, hogy hűségesen szolgálja a gyülekezetet.Németh Márta Lea a gyülekezet történetének a megismerését II. József Türelmi Rendeletéhez vezette vissza, melynek alapján a Csallóközben is elindulnak a templomok építése. 1784-1789 között T.T. Németi Sámuel az akkori rendelkezéseknek megfelelően harangtorony nélküli, ú.n. terem templomot építtett a faluban.

1910-ben választja állomáshelyéül Madot Tóth Zsigmond, aki az I. világháború, valamint a Trianon vészterhes időszakát követően erőnfelüli kitartással a parókia főutcára néző kerti részén Boldogi Gyula komáromi építész irányítása mellett felépítteti a régen elképzelt hagymakupolás, csillagdíszes, pléhtornyos impozáns Isten házát.

Az új templom építkezési munkálatairól Kiss Flóris, a Csallóközi-Hirlap tudósítója terjedelmes cikkében a többek között a következőket írta: „Az új templom alapköve egy nagy malomkő, mely a torony talapzatában nyert elhelyezést. Ebben egy szélesfalú üveg van, melyben a templomépítés történetét megörökítő irat van légmentesen elzárva."

Németh Márta Lea felhívta a figyelmet az Úrasztalára is, amelyet 1896-ban a Millénium tiszteletére készíttetett Bartalos Józsefné, a falu a szabadságharcban is résztvett utolsó honvédjének az özvegye, amit az előző templomból hoztak át a többi használható bútorzattal együtt.

„Tóth Zsigmond lelkipásztor 1950-ben bekövetkezett betegségéig 40 éven keresztül szolgálta gyülekezetünket, feleségével, Tóthné Prékopa Adél kántortanítónővel együtt. Az ő széleskörű műveltségének és az ebből eredő hagyománytiszteletének köszönhetően Mátyás királyról és a madi bicsakról szóló szép népi monda napjainkig is fennmaradhatott. A tanítónő kézimunka óráin szorgalmasan faragtatta a kicsi piros- és zöldnyelű bicskákat, melyek báli kitűzőül, ajándékul szolgáltak az idelátogatóknak. Az 1925-ben elkezdett és befejezett templomépítés tiszteletére a hívek és az egyházi elöljáróság, Molnár Gyula bíróval az élen, minden év augusztus utolsó vasárnapjára „búcsúnapot” rendelt el, amit azóta is tartanak“.

Az 1950-es években a Madon szolgálatot teljesítő Vizváry Lászlót elűzik hivatalából, az eklézsiát is komoly megszüntetés fenyegette. Németh Márta Lea tájékoztatásul elmondta, hogy éltek azonban közöttük hithű presbiterek, akik a püspöki hivatalhoz fordultak segítségért, ami által biztosítva lett az istentiszteleti alkalmak folytonossága beszolgáló lelkészek által (Csörgő Bertalan, Martsa Dániel, Antal Árpád, Ábrahám Kornél, Kis-Csáji Ferenc, Kossár Károly, valamint édesapja állomáshelyére hazaköltözött Tóth Zsolt).

Az 1980-as években Peres Imre szolgálta be a gyülekezetet, akinek köszönhetően külső és belső felújításon estek át a parókiális épületek. 2011. március 27-én iktatták be Sebők János megválasztott lelkipásztort, aki 1995. december 15-től végzi szolgálatát nemcsak Nagymadon, hanem a hozzá tartozó szórványgyülekezetekben is: Pódafán, Lidértejeden, Balázsfán, Hegybeneétén, Csönkeszfán, Albáron, Várkonyon és Kürtön – emelte ki beszámolójában az egyházközség főbb eseményeit Németh Mária Lea.

A hálaadó istentiszteletre elfogadta a gyülekezet meghívását Oros Hajnalka, a templomépítő Tóth Zsigmond lelkipásztor unokája. Elmondta, hogy amikor megkapta a meghívót, csodálattal gyönyörködött a rajta lévő templomban. „Számomra mindig is csodálatra méltó volt a református templom, szép, égbe nyúló tornyával, amely mostani felújított állapotában még szebb. Megtiszteltetésnek tartom, hogy itt lehetek ezen az emlékező, hálaadó istentiszteleten. Ez volt életem első temploma, ahol Isten igéje szólt hozzám, ide hozott gyermekkoromban nagymamám, amikor megkondult a harang a toronyban“ – emlékezett vissza a régi időkre, majd mások visszaemlékezései alapján utal arra, hogy a száz évvel ezelőtti templom ugyan torony nélkül épült fel, de mégis meghitt szavakkal búcsúzott el tőle nagyapja, Tóth Zsigmond lelkipásztor 1925. április 18-án, aki másnap letette az új templomnak az alapkövét, amely egy malomkő volt“.

Az elmúlt évtizedekben történt felújitási munkálatokról a gyülekezet lelkipásztora, Sebők János számolt be. Megemlítette, hogy 1989-ben Peres Imre beszolgáló lelkész vezetésével kívül-belől teljesen megújult a templom. Az évek során többször sor került külső és belső festésre, de megújult a torony is, a régi ajtókat, ablakokat kicserélték, amelynek anyagi költségeit saját forrásból és a magyar kormány által biztosított támogatásból fedezték. A haranghoz vezető régi lépcsőt új váltotta fel, ehhez az önkormányzat is hozzájárult. Új harang is került a toronyba, amelyet Bíró Géza gondnok és felesége ajándékoztak a templom számára. Egy presbitercsalád adományából a harangokat villamosították. Egy alistáli vállalkozónak köszönhetően pedig új csillag került a toronyra, miután az előzőt egy vihar ledöntötte.

A századik évfordulóhoz közeledve a gyülekezet határozata alapján kívülről ismét megújult a templom. A munkálatok teljes költségét, 23 752 eurót az egyházközség állta. A hívek erre a célra 3 230 eurót adakoztak. Megújult a bejárati ajtó, új úrasztali és úrvacsorai terítők is kerültek a templomba a hívek adományának köszönhetően. A templom előtti bejárati rész térkövezése is megújult, melynek költségeit egy presbiter és családja vállalta fel.

Sebők János lelkipásztor beszámolója végén megköszönte az adományokat és hálát adott az Úrnak az alkalomért.

Iski Ibolya

Fotó: Nagymadi Református Gyülekezet fb oldala