Ézs 23 és ApCsel 14,1–7 (ÓSZ) „Kinyújtotta kezét a tengerre az Úr, megrendítette a királyságokat" (11). Tírusz, a föníciai város fontos kereskedelmi központ. A tenger kapuja. A szárazföldön az óváros és a tőle egy kilométerre fekvő szigeten található újváros alkotja. Az anyavárosnak több leányvárosa, gyarmata van a Földközi-tengeren. Nem véletlen, hogy magát a nemzetek fölé rendeli. Már szinte isteni hatalommal ruházza fel magát. Tírusz kis nép, de nagy szervezettséggel bír. Azt gondolja: akié a tenger, azé a hatalom. Ma is vannak gyarmatosítók, akik a tengereket és óceánokat uralják. De Istent nem hajthatja senki az uralma alá. Tírusz felépítésével, struktúrájával az egyházat is szimbolizálja. Nagy kísértés a hatalmasságok árnyékában hűsölni. Az egyház Krisztus uralma nélkül csupán egy szervezet. „Én és az én házam népe az Urat szolgáljuk" (Józs 24,15)!
Fohász: Uram! Te vagy és Te légy az én királyom! Helyedet nem veheti át senki, bocsáss meg, ha mégis engedném! Add, hogy alázattal szolgáljalak Téged. Védj meg engem a világ királyaitól és gyarmatosítóitól. Óvd meg egyházadat a képmutatástól és szolgáit a hatalomvágytól! Ámen.