Ézs 24 és ApCsel 14,8–20 (ÚSZ) „Ő hallgatta Pál beszédét, aki rátekintett, és látta, hogy van hite ahhoz, hogy meggyógyuljon" (9). A születése óta sánta figyelmesen hallgatta Pált. Isten beszédeként fogadta azt, amit hallott. Pedig betegsége és gondjai megterhelték. Változhatatlannak és reménytelennek tűnő helyzete megkötözte. Már megszokta a rosszat. Mégsem állt ellent Isten akaratának! Ó, hányszor nem történik Benned változás, mert ellenállsz Isten akaratának! A sántának volt hite rábízni magát Jézusra. Új életet kapott cserébe.
Fohász: Uram! Te vagy a szeretet és irgalom, Tenálad van az élet. Nincs olyan állapot, amelyen ne kerekedne felül a Te szereteted. Így gyógyítasz, így emelsz fel a mélységből. Adj erőt, hogy magamhoz engedjelek, mert gyógyításodra vágyom. Tégy bölccsé, hogy hallgassalak, hogy Rád hallgassak egyedül! Ámen.