Ézs 30,19–33 és ApCsel 16,1–5 (ÓSZ) „Ezen az úton járjatok, se jobbra, se balra le ne térjetek" (21)! Nincs olyan út és ösvény, amelyen könnyen lehet haladni. A kultúra, a szokásaink, az őseink tapasztalata nem adnak biztos támpontot, hogy merre menjünk. Van ez a szép énekünk: „A keskeny útra térünk, ne rettentsen meg az; Ki elhívott, vezérünk, tudjuk, hogy hű s igaz. Mint egykor Ő tevé, Most véle s benne bízva, Arcát ki-ki fordítsa A szent város felé" (RÉ21 822). A keskeny útról letérni veszélyes. Van vezérünk, akit követhetünk. Arcunkat fordítsuk a szent város felé. A mennyei Jeruzsálem felé haladunk. De amíg drágább a földi életünk, nem fogunk tudni a keskeny úton maradni. Mindenki azt követi, ami számára értékesebb. Mindenki azt kapja jutalmul, ami számára fontosabb. „Az egyik felvétetik, a másik pedig ott hagyatik" (Lk 17,34).
Fohász: Uram! Nem tudom elengedni a tegnapot, megoldani a mát, és homályosan látom, csak sejtem a jövőt. Egyedül Benned bízom, hiszen Te nem engeded el a kezem, és nem hagyod, hogy eltávolodjam Tőled. Add, hogy a helyem mindig ott legyen melletted! Ámen.