Ézs 31 és ApCsel 16,6–10 (ÚSZ) „Mert megértettük: Isten oda hívott minket" (10). Amíg a menynyei Jeruzsálem felé haladunk, sok helyen és helyzetben kell bizonyságot tennünk Isten kegyelméről. Kinek rövidebb, kinek hosszabb utat kell megtennie a célig. Hajlamosak vagyunk mindent az idő, a múló idő távlatába helyezni. Az igazi haladás egészen más távlatokban történik, nemcsak időben és térben lépkedünk, hanem mélységek és magasságok között. Itt a lépcsőfokok lelki garádicsok. Egyszer lenn, máskor fenn járunk. Nem kerülhetők ki sem a mélységek, sem a magasságok. Mindkét irányt meg kell járni. A siker és kudarc is tanít bennünket. Ezekben a helyzetekben értjük meg, mit is rejt és kínál számunkra az égi zarándokút. Bár földi grádicsokon lépkedünk, mennyei fogadtatásban lesz részünk.
Fohász: Uram! Lépteidet követem, ösvényeiden járok. Előttem mélységek és magasságok, csak Téged követve tudok talpon maradni mindvégig. Segíts erőtlenségemen! Ámen.