Ézs 38 és ApCsel 18,18–23 (ÓSZ) „Bizony, javamra vált a nagy keserűség" (17). Ezékiás, Júda királya halálosan megbetegedett. Keservesen sírt az Úr előtt. Különösen nagy ajándékként fogadta a gyógyulást. De az egészség bálvánnyá is válhat. Talán meg is kaphatná mindenki, aki őszintén kéri az Urat... A hosszabb életet, egészséget, gyógyulást. De az ember halálos állapota nem azért van, mintha Isten elfelejtett volna biztosítani valamit. Ő a mi mindenható Atyánk. Ezért mindig van remény arra, hogy az élet visszatérjen, van lehetőség a gyógyulásra. Azonban még a gyógyulásnál is nagyobb áldás, ha a szenvedés a javunkra válik.
Fohász: Uram! Lelkem és csontom sajog, sóvárogva várom szabadításodat. Te vagy az élet, Tiéd vagyok, Tiéd minden órám. Ha rám mérted, kérlek, segíts megérteni és elfogadni szenvedésemet, felismerni annak jobbító célját. Ámen.