Ézs 42 és ApCsel 19,23–40 (ÚSZ) „A legtöbben azt sem tudták, miért jöttek össze" (32). Zavargás, háborúság, megosztottság, versengés támad sok közösségen belül. Az isteni rendet, a Biblia tanítását az ember felcserélte a saját bölcsességével. Saját akaratának, kedvtelésének hódol a többség, a társadalmi szabályok mindig azonképpen változnak, amint a közösségekben lévő erőviszonyok diktálják. Az ember alkalmazkodik a világi folyamatokhoz. Pedig az Úr azt várja tőlünk, hogy az ő tanítása szerint éljünk. Add meg a császárnak, ami neki jár (Mt 22,21), de egyedül az Istent imádd (Mt 4,10)! Imádod a gyermeked, a munkád, a szenvedélyed, a vagyonod, a hírneved? Ne tedd! Akkor lesz Benned rend, ha az első helyre Isten kerül.
Fohász: Uram! Annyi istenség, annyi bálvány vesz körül, amely uralja ezt a világot, és lehúzza a lelkemet. Annyi imádat és energia áramlik ki belőlem a veszendő dolgok felé, hogy csak ennyit szólhatok: kérlek, Uram, állítsd meg a pusztuló világot, Szentlelkeddel tisztíts meg újra engemet! Ámen.