Ézs 45 és ApCsel 20,13–16 (ÓSZ) „Egek, harmatozzatok a magasból, hulljon igazság a fellegekből! Táruljon fel a föld, és teremjen szabadságot, sarjadjon igazság is vele! Én, az Úr teremtettem mindezt" (8). Adventben az Ószövetség egyik – terjedelmében és mondandójában – legnagyobb prófétai könyvének üzenetére hangolódunk rá, ami nem könnyű feladat. Hiszen Ézsaiás a hatalmas, mindenek felett álló, teremtő és megváltó Úrról prédikál. Arról az Istenről beszél, akinek köszönhetően ma is minden harmatozhat, hullhat, feltárulhat, teremhet és sarjadhat. Persze a feltételes módot teljesen el is lehet hagyni. A kijelentő mód is hatásos, ha a saját életünkre gondolunk, és az előttünk álló, karácsonyt megelőző böjti időre. Mert jó, ha hullik ránk az igazság, terem a szabadság, harmatoznak az egek. De a felszólító módot, a parancs szavát csak az Úr használhatja. Ő teremti meg a jóra, igazságra, szeretetre, bűnbánatra való adventi időt.
Fohász: Megváltó Uram, a Te kezedbe teszem le az advent szent idejét. Szeret- ném, ha irgalmad által az én életem is sarjadna és teremne. Hiszen értem és miattam, meg az egész világért is harmatoznak az egek, és hullhat az igazság. Segíts felemelkedni lélekben Hozzád! Ámen.