Ézs 47 és ApCsel 21,1–16 (ÓSZ) „Nem neveznek többé országok úrnőjének. Megharagudtam népemre, eltaszítottam örökségemet, és kezedbe adtam őket. Te pedig irgalmatlanul bántál velük" (5–6). Hatalmas népek és országok úrnője. Nagy királyság, fényes trón. Ez Babilon birodalma. Mégis semmivé válik az Úr kezében. Pedig Isten ennek a hatalmasságnak a kezébe adta saját népét, örökségét. Biblián kívüli dokumentumok is tanúsítják, hogy Babilóniában a foglyokkal hatalmas kőtömböket cipeltettek, és hajcsárok kínozták őket. Igaz ugyan, hogy Isten maga szolgáltatta ki népét Babilonnak, de a birodalom túllépte hatáskörét. A próféta tehát nem öntudatlan eszköznek tartja a birodalmat, hanem látja felelősségét. Meg kellett volna gondolnia, hogy vége lesz uralmának, hiszen nincs örök földi birodalom, csak Isten uralkodik örökké. Isten adja, hogy keresztyén életünk semmilyen formában ne legyen babiloni, azaz ne lépjük túl hatáskörünket, mintha minden a mi kezünkben lenne.
Fohász: Uram, köszönöm Neked, hogy az alázat és szelídség útján akarsz engem vezetni. Pedig megvan bennem az a belső vágy, hogy én is hatalmas legyek, és a világ hatalmasaihoz hasonlítsak. Sokszor úgy gondolom, jó lenne gondtalanul élni. Bocsáss meg, és segíts, hogy Hozzád igazítsam magam mindenben. Ámen.