Ézs 51 és ApCsel 22,22–30 (ÓSZ) „Hallgassatok rám, akik igazságra törekedtek, és az Urat keresitek! Tekintsetek a kősziklára, melyből kivágattatok, és a kút üregére, melyből kiásattatok" (1)! Egyáltalán nem volt könnyű dolga Isten népének akkor, mikor Babilonban már a harmadik nemzedék születik fogságban, és még mindig ugyanarra a kősziklára kell tekinteni. Lehet, hogy nagyapámnak, nagyanyámnak könnyű volt, a dédszülőkről nem is beszélve... De én miért higgyek, miben reménykedjek? Hogy menjek le a kút aljáig megkeresni az élő, tiszta vizet? Hogy tekintsek a Kősziklára, mikor az egész világ olyan, mint a homok, mikor már semminek sincs igazi alapja? Ézsaiás mégis azt üzeni nekik, hogy lehetnek kivágott és kiásott emberek. Valami tárgyiasból és élettelenből igazán élők lehetnek, mert az Kút és az a Kőszikla még mindig él!
Fohász: Úr Jézus, Rád szeretnék tekinteni, mint kősziklára és életem kútfejére. Téged kereslek advent idején, mert meg tudsz menteni attól, hogy eltárgyiasult életet éljek. Ámen.