Ézs 57,3–21 és ApCsel 24,22–27 (ÓSZ) „Ezt mondja: Töltsétek, töltsétek föl, építsétek az utat, vegyétek el népem útjából, amiben megbotolhat" (14)! Az advent egyik célja, hogy ne legyünk botladozó, mindenben eleső, minden akadálytól elkeseredő emberek! Sőt nekünk kell az akadályokat elvenni, vagyis akadálymentesíteni a Krisztushoz való jövetelt! Persze ez nem megy olyan egyszerűen, hiszen nem vagyunk útkarbantartók, vagy ahogy itt, keleten mondják, cesztisek. Az úton lévő akadály Ézsaiásnál a megbotlás köve. Nem egy kátyú az aszfaltban, hanem átvitt értelemben: szerencsétlenség, csapás, balsors, valami, ami gátolja és eltorlaszolja a jó utat, ami Istenhez vezet. Mi, keresztyének lehetünk olyan szakemberek, akik törődnek az úttal, és mindent megtesznek azért, hogy mások meg ne botoljanak.
Fohász: Uram, az én földi utamon is találkoztam már nagy torlaszokkal. Volt, amikor az ellenség, a kísértő állt utamba. Volt, amikor a veszteségeim vagy sorsom rossz alakulása gátolta, hogy Téged kövesselek. Kérlek, segíts, hogy sok akadályon át, bátran kövesselek Téged. Ámen.