Ézs 58 és ApCsel 25,1–5 (ÓSZ) „Oszd meg kenyeredet az éhezővel, vidd be házadba a szegény hajléktalant, ha meztelen embert látsz, ruházd fel, és ne zárkózz el testvéred elől" (7)! A szociális advent vasárnapjának a meghirdetése hangzik el. Hogy mit jelent ez? Ézsaiás a gyógyuló sebeket, az eljövendő világosságot a szociális érzékenységgel, a segítőkészséggel és emberséggel állítja párhuzamba. Az emberszeretet törvényét adja elénk. A középpontban a felszabadítás parancsa áll. A népet Isten Egyiptomból is, Babilóniából is megszabadította. Ebből az következik, hogy minden ember szabad; hogy törjenek szét minden igát. Nemcsak törvényhozás útján kell ennek megvalósulnia, hanem önkéntesen is. Ebben a versszakban az egyént tartja szem előtt a próféta, a hívek lelkiismeretét tisztogatja és ébresztgeti. Mert a világosság eljövetele a mi szociális érzékenységünktől, a segítségnyújtás készségétől is függ.
Fohász: Köszönöm, Neked, Uram, hogy mások sebei és szenvedései által is közelebb hozod hozzám országodat! Segíts, hogy segítőkész, a hit és szeretet gyakorlásában érzékeny emberként forduljak felebarátaimhoz és minden szükséget szenvedőhöz. Ámen.