Ézs 60 és ApCsel 25,13–27 (ÓSZ) „Kelj fel, tündökölj, mert eljött világosságod. (...) Kapuid állandóan legyenek nyitva, ne legyenek zárva se éjjel, se nappal, hogy elhozhassák a népek gazdagságát, és királyaikat eléd vezethessék" (1.11). Adventben arról szoktunk énekelni, hogy mi egy kedves Vendéget várunk, aki egyben Hős és Úr (RÉ21 390). Ő tudja igazán megáldani a közösségünket, az életünket. Ennek csak egyetlen feltétele van, hogy nyitva legyenek az ajtók, hogy beengedjük őt és mindazt, amit adni szeretne. A kapuk Ézsaiás szerint ezért lesznek nyitva, hogy a gazdagságot mindenfelől behozhassák a városba. A soha be nem zárt kapuk másrészt azt a reménységet jelképezik, hogy folytonosan érkező tömegekre lehet számítani. Mi itt arra a gazdagságra és arra a nyitott kapura gondolhatunk, amit Jézus Krisztus tár ki az életünkben: vele és rajta keresztül megnyílnak a kapuk, és az ő gazdag világának részesei lehetünk.
Fohász: Hálát adok Neked, Úr Jézus Krisztus, hiszen azért jöttél a földre, hogy bennünket, szegény, bűnös embereket gazdagíts, vétkeinkből megtisztíts. Segíts, hogy ki tudjam nyitni előtted a szívem kapuját, és beengedjelek Téged. Így jön el világosságom, így támad fel rajtam dicsőséged. Ámen.