Ézs 63,15–64,11 és ApCsel 27,9–26 (ÓSZ) „Olyanok lettünk, mintha sohasem uralkodtál volna rajtunk, mintha nem rólad neveztek volna el minket. Bárcsak szétszakítanád az eget, és leszállnál, hogy meginogjanak előtted a hegyek" (19)! Ézsaiás az Úrhoz kiált. Nekünk is nagy szükségünk van arra, hogy az Úrhoz kiáltsunk, és kérjük, hogy tekintsen le ránk, avatkozzon bele az életünkbe, az egyházunk életébe. Azt mondja a próféta: „Bárcsak szétszakítanád!" – ez egy radikális beavatkozásért való könyörgés. Mert radikális, velőig, a gyökerekig ható beavatkozás nélkül olyanok leszünk, mint akik felett „sohasem uralkodtál"! Mint akik maguknak, maguktól léteznek, mint akiknek semmi szükségük nincs arra, hogy a teremtő és megváltó Isten beavatkozzon az életükbe. Legyünk olyan emberekké, akiken valóban az látszik, hogy felettük az Úr szava, szeretete és jóra ösztönző ereje uralkodik!
Fohász: Mennyei Atyám, köszönöm, hogy emlékeztetsz arra, hogy én is tudok olyan lenni. Olyan, aki csak magában bízik, olyan, akit csak a saját élete, fájdalmai és örömei érdekelnek, és nem törődik a Te hatalmaddal. Köszönöm, hogy jó általad meginogni, és belerendülni mindabba, amit tenni tudsz. Ámen.