Énekek 2 és Jn 1,1–13 (ÓSZ) „Szerelmesem hangját hallom! Jön már, ugrálva a hegyeken, szökdelve a halmokon" (8). Az Énekek éneke allegorikus magyarázata sokszor legyőzte az igazi, reális magyarázatot. Mikor akar felébredni a szerelem? Kiből és mit vált ki igazából az agapé, amely János evangéliumának prológusa szerint megjelenik, nyilvánvalóvá lesz karácsonykor? Isten szerelemre gyúlt a világ iránt, amikor elküldte hozzánk Fiát. A rabbik szerint a szerelmet nem lehet erőltetni, s amíg az magától nem lobban fel, nem kell mesterségesen élesztgetni. A szerelmesem hangja – a Midrás szerint nem más, mint a Messiás hangja, amikor közli a zsidó néppel, hogy ütött a megváltás órája. Hallgassuk, olvassuk sokat az evangéliumot, hogy meghalljuk belőle a szerelmes Isten hangját, aki így szól: „Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal" (Jn 1,14).
Fohász: Köszönöm, Neked, Uram, hogy nincs mesterséges szerelem. Mesterséges intelligencia van, mesterséges ételek már vannak, kialakulóban van egy Tőled idegen, mesterséges világ. Segíts a Te dicsőségeden keresztül látni azt az önfeláldozó, feltétlen szeretetet, amely nélkülözhetetlen és erőt ad a mindennapokban. Ámen.