Énekek 5,2–5,16 és Jn 1,35–51 (ÓSZ) „Rám találtak az őrök, akik járják a várost. Megvertek, megsebeztek, letépték rólam kendőmet a várfalak őrei. Esdekelve kérlek, Jeruzsálem lányai! Ha megtaláljátok szerelmesemet, mondjátok meg neki, hogy a szerelem betege vagyok" (7–8)! Részlet egy rabbinikus magyarázatból: „a világ népei megkérdik Izraeltől: miben különbözik a te Istened a többi istentől, hogy életeteket áldozzátok érte, hogy elégetnek és felnégyelnek benneteket érte" (Rási)? „Valóban érthetetlen, és jócskán megmagyarázhatatlan, hogyan és miért tart ki a zsidó nép a tengernyi szenvedés és üldözés közepette hiténél, és nem tűnik el a pogány világ tengerében" (Naftali Kraus). Isten szeretetének tényleg lehetünk a betegei. Mert sokszor nehéz megérteni és felfogni, hogy miért úgy szeret, hogy közben megsebez, miért úgy visel rólunk gondot, hogy közben azt gondoljuk, elvett valamit.
Fohász: Drága Uram, sokszor vontam kétségbe, hogy szeretettel teljes voltál-e, amikor veszteséggel, betegséggel, fájdalommal látogattál meg. A sok szenvedés közepette és a pogányok tengerében láttasd meg velem a megnyílt eget, a Te világodat, és taníts kimondani, hogy Te vagy az Isten Báránya, aki elveszed a világ bűneit (Jn 1,29). Ámen.