Énekek 6 és Jn 2,1–12 (ÓSZ) „Szép vagy, kedvesem, mint Tircá városa, gyönyörű, mint Jeruzsálem, ámulatba ejtő, mint egy zászlóerdő" (4). Nem tudom, ki szeret- ne ilyen szavakkal és hasonlatokkal udvarolni kedvesének, menyasszonyának, feleségének? Mi, teológus korunkban ismerkedtünk meg feleségemmel. Igazán adott lett volna, hogy a Biblia szerelmeskönyvéből idézgessünk egymásnak, mégsem így volt. Hiszen ezek a hasonlatok is másfelé fordítják figyelmünket, túl két ember földi kapcsolatán. A városnév, Tircá jelentése: kedvesség. Magas hegycsúcson, olajfaerdők között terült el. Jeruzsálem pedig minden izraelita számára a legszebb, a legkedvesebb helyet jelentette, és nem csupán fekvése, épületei miatt, hanem az Úr jelenléte miatt. Megragadó és bámulatba ejtő a menyasszony szépsége, mint e városoké. Legyen számunkra is kedves és szép az a földi hely, ahol élünk, és az a közösség, amelyben gyakorolhatjuk hitünket.
Fohász: Mennyei Atyám, köszönöm Neked, hogy készítettél egy földi helyet, ahol Téged dicsérhettelek az elmúlt év napjaiban. Köszönöm, hogy van egy szent gyülekezet, amelyben megélhettem a közösséget. Ámen.