A 2020 szeptemberében, 46 éves korában elhunyt lelkipásztor álma volt az oroszkai gyülekezet és a közösség számára építendő református templom.

Temploma szószéke mellé került az az emléktábla, amely hirdeti, hogy templomépítő lelkésze már 5 éve halott.

Öt év alatt annak a fának a sebei, aminek a halálos balesetben ütközött, begyógyultak, az emberi szív sebei azonban nehezen gyógyulnak. A családé és a gyülekezeté is. Az utód lelkészé is, hiszen a jelenleg Oroszkán szolgáló lelkész, Krizsan Lívia előtt néhai Tóth Árpádon keresztül, mint Isten jó eszközén keresztül nyílt meg az út az Isten, a szabadulás, a szeretet és szolgálat felé.

Kicsi a templom, be sem fért mindenki, mégis jöttek, sokan, sok felől.

Az alkalmon szolgáló lelkészek egy része

A reformációi istentisztelet liturgiájában az egyházmegyébe kebelezett lelkészek szolgáltak fölváltva Kálvin és Luther egy-egy imájával, igeolvasással: Ficzere Tamás, Ambrus Erika, Antala Éva, Somogyi Máté, Dukon András, Somogyi Noszkai Ágnes, Izsmán Jónás, Csernyík Magdolna, dícsőítő énekekkel pedig Révész Csilla.

A szószéki igehirdetést Révész Tibor esperes az Apcsel 9,36-43 alapján hirdette. Igehirdetésében rámutatott arra, ahogyan Dorkászt túlélték ingei, ruhái, amiket készített, bennünket is túlélnek tárgyaink, s aztán a tárgyi emlékekről jut eszünkbe az ember.

Ingeinél azonban fontosabb volt, hogy segített, adott. Őt a környezete így ismerte meg, az AD szóval tudták volna legjobban jellemezni. És bennünket? –  hangzott el az elgondolkodtató kérdés. Mennyire látszik rajtunk az Úrhoz való tartozás? Mit tettünk Isten ügyéért? Dorkász tetteit hite alapozta meg. A reformáció nagy titka a hit, s annak fölvállalása, megvallása szóban és tettekben és életünkben egyaránt – emelte ki az esperes.

A néhai lelkipásztora való megemlékezési részben sokan szóltak. Révész Tibor esperes a szeretet soha el nem múlik ige vonalán elmondta, az Isten szeretetéről szól az Ige, ami soha el nem múlik, s ezen a tényen a halál sem változtat.

Tóth Árpád Pozbáról 2011-ben került Oroszkára, illetve Garamvezekényre, Kisölvedre és Csatára. A templomépítés 2015-ben kezdődött, 2019-ben ért véget. Abból a soha el nem múló szeretetből épült, amiről az Ige beszél.

Czinke Zsolt lelkipásztor

Czinke Zsolt bátorkeszi lelkipásztor, az évfolyamtársa, az igaznak az emlékezete áldott ige alapján szólt egykori teológustársai, barátai nevében, megemlékezve a tiszteletes úrról. Arról az aranygyapjas teológusról, aki a történelembe templomépítő lelkészként vonul be, azonban ez ellen a megnevezés ellen ő tiltakozna legjobban, hangsúlyozta Czinke Zsolt, hozzátéve,

mert ő álmodott és imádkozott, a munkát sokan, együtt végezték, magyarok, reformátusok, hollandok, cigányok… .Beszédében szólt a személyes kapcsolatukról és a barátságukról is.

A megemlékező gondolatokat Czinke Tímea bátorkeszi lelkész foglalta össze angolul.

Roelof de Wit holland lelkész megemlékezésében elmondta, hogy mi nem értjük Istent, az Ő terveit: 10 éve tették le a templom alapkövét, 5 éve halt meg Tóth Árpád. Hogy mi lesz 5 vagy 10 év múlva, nem tudjuk. De Isten tudja, s mi bízhatunk Benne. Krizsan Líviának Isten áldását kívánta a szolgálatához.

Ján Čermák evangélikus lelkész, aki egy időben szolgált a néhai lelkésszel Oroszkán, elmondta, mindig Bibliával a kezében látták őt, s tudja, nemcsak a kezében volt Isten Igéje, hanem a szívében is. Legyen ez példa előttünk.

Sunkon Park

Sunkon Park missziós református lelkész, a pozsonyi koreai református gyülekezet pásztora elmondta, Koreában gyakori az új gyülekezetek alakulása és új templomok építése, nálunk viszont ez nem gyakori, ezért is olyan kiemelkedő az oroszkai templom. Elmondta, a tiszteletes úr szelíd, alázatos volt, mindig mosolygott, s akinek a misszió a szívében volt. A misszióban dolgoztak együtt, a romák között is. Megemlékező szavait elmondta angolul is.

Reinier Kaper holland testvér visszaemlékezett arra, hogy 10 éve együtt tették le a templom alapkövét, s ezzel megvalósult a tiszteletes úr álma. 2019-ben pedig felszentelték a templomot. Ki tudhatta akkor, hogy a templomépítő lelkész egy év múlva meghal? Isten gondolatai nem a mi gondolataink, szögezte le, s kérte a közösséget, folytassák Árpád álmát, a szolgálatot, a missziót.

Krizsan Lívia tiszteletes asszony egy Túrmezei Erzsébet fordítású verssel /Nem ejt hibát/ zárta le a megemlékezést. Az ima, a Himnusz eléneklése és az áldás után az emlékező közösség szeretetvendégségre ment.

Archív felvétel

Reformáció – megemlékezés egy református lelkészre. Megható, fájdalmas, ugyanakkor biztató és jövőbe mutató volt az alkalom, amiért köszönet az oroszkai gyülekezetnek, s hála a mi Urunknak! 

Ambrus Erika

Fotó: Mente Róbert