A Kárpát-medencei Óvodafejlesztési Program keretében megvalósult zöldmezős beruházás 400 millió forintot tett ki. Az ünnepélyes megnyitón a gyülekezet lelkipásztora, Görözdi Zsolt többek között úgy fogalmazott az óvoda kapcsán, hogy az egy meg nem álmodott ajándék volt a számukra, de Isten kapukat nyitott előttük, amikor bekapcsolódtak a magyar kormány által 2016-ban elindított Kárpát-medencei Óvodafejlesztési Programba.

„Már három éve, hogy átadtuk az óvoda épületét, bár a valós nevelői munka csak a következő év szeptemberében kezdődött el, azonban  mégis van jelentősége annak, amikor meg nem álmodott ajándékról beszélünk. Hiszen amikor a gyülekezetünk, a II. világháború idején, 1941-ben anyaegyházzá vált, olyan óriási tervek lebegtek a hívek szemei előtt, amelyek magukban foglalták többek között a nevelés kérdését is, szerettek volna oktatási intézményeket létrehozni és fenntartani.  Az akkoriaknak azonban ez – különféle okokból kifolyólag – nem adatott meg. Egy kicsit csalódottak is voltak emiatt. Amikor viszont a tudomásunkra jutott, hogy milyen forrásból szerették volna megszerezni az ingatlanokat, illetve hogyan, így utólag mondhatjuk: örülünk, hogy ez a tervük nem sikerült“ – idézi fel Görözdi Zsolt a gyülekezet korábbi terveit.

A lelkipásztor úgy véli, akkor ennek nem érkezett el az ideje, holott a gyülekezet lelkesedésének eredményeként több projekt is elindult. Többek között egy saját templom megépítése, ami sajnos szintén kudarccal végződött.

„Ötven évnek kellett elteni ahhoz, hogy a dunaszerdahelyi reformátusoknak saját templomuk legyen, majd negyedszázaddal később adatott meg az a lehetőség is, hogy óvodát alapítson és építhessen a gyülekezet“ – teszi hozzá.

„Azonban nemcsak egy egyszerű örömteli, hanem sok egyéb, előre nem látható gonddal és vállalással is járó lehetőség volt bekapcsolódni a magyar kormány által indított Kárpát-medencei Óvodafejlesztési Programba. Egy intézmény felépítése, üzemeltetése nagyon komplex feladat.“

Görözdi Zsolt elárulja, hogy sokat vaciláltak, töprengtek a lehetőség elfogadásán, s ehhez kikérték a város véleményét is. A gyülekezet tervéhez pozitívan álltak hozzá, mivel úgy látták, szükséges még egy óvodát működtetni a városban. Az egyházközség pedig azért vállalta a projektbe való bekapcsolódást, mert az olyan óvodák épülését és létesítését célozta meg, amelyek a magyar nevelési nyelv mellett   keresztyén értékrendet követnek.

Magyarázatként elmondja, hogy Szlovákiában a vegyes lakosságú területeken, ahol református közösség van, ott marad meg a legtovább a magyar anyanyelv, akár gyülekezeti, családi, sőt iskoláztatás szintjén is. Az óvodaprogramot azért is bízta a magyar kormány a református egyházra, mert az így épült objektumok az egyházközségek tulajdonában maradnak, ők vállalnak értük felelősséget és egyben garanciát jelentenek a magyar keresztyén óvoda megmaradásának.

„Amikor igent mondtunk, úgy éreztük, ez történelmi kötelességünk is. Másrészt pedig ne a gondokra és a kötelességekre tekintsünk, hanem arra, hogy ez egy Istentől jött lehetőség. Elsősorban ezért vágtunk bele. A legnagyobb ok pedig az, hogy főleg óvodás korban a keresztyén gondolkodás, életérzés elsajátítása, annak néhány elemének a gyakorlása, rendkívül hasznos szegmense a fejlődésnek“.    

A Hajnalcsillag Krisztusra utal

Az óvoda neve, bár nem hivatalosan, Hajnalcsillag, többek erről az átadáskor szembesültek. A lelkipásztor elmondja, hogy sokat töprengtek a névválasztáson, még a konfirmandusokkal is beszélgetett erről, majd végül emellett döntöttek. Indoklásként elmondja, hogy a hajnalcsillag az Újszövetségben Krisztusra utal, aki a hajnalcsillagunk. De jelent egyfajta tájékozódási pontot is, főleg a tengeren a hajósoknak, de bárkinek, aki feltekint az égboltra.

Másrészt pedig ez a Krisztusból kiáradó világosság túlmutat a földi élet keretein: utal a megváltó Krisztusra, a megszabadítóra, akibe a reménységünket vetjük. Ő a szeretetünknek az alapja és a hitünk titkát ő tárja föl. Másrészt Dunaszerdahelyen évszázadokig egy nagy létszámú zsidó hitközség élt. A szombatnak, az ünnepnek, a kezdetét mindig a péntek esti hajnalcsillag megjelenése jelezte. Erre is utal egy kicsit ez a névválasztás – magyarázza.  

Az egyházközség tagjait kezdetben kicsit lehangolta, hogy nem sikerült a város központjában vagy a gyülekezeti központhoz közel felépíteni az óvodájukat, de hamar rá kellett jönniük, hogy ennek is egyfajta isteni rendeltetése volt. Az a telek, amelyet a város felajánlott eladás céljából, ugyan messzebb volt, de nagyon jó helyen.

„Később derült ki, hogy ez egy olyan hely, amihez szinte karnyújtásnyira található egy lakónegyed ahol sok olyan fiatal család él, akiknek előbb vagy utóbb szükségük lesz a cseperedő gyermekük számára óvodára. Már most tapasztaljuk azt, hogy innen, a hozzá legközelebb lévő helyekről érkezik a legtöbb érdeklődő. Viszont fontos kérdés az is, hogy a gyülekezet látja-e vagy sem az óvodáját. A működését fizikailag ugyan nem látjuk, hiszen körülbelül másfél kilométerre található a templomtól” – magyarázza. 

Példaként megemlítette, hogy régen, ha egy gyülekezet bármilyen munkálatokba fogott, azt önerőből valósította meg. A hívek maguk adták össze a pénzt, de a munkaerőt is biztosították azzal, hogy önmaguk dolgoztak. Íly módon épültek föl a felekezeti iskolák, az óvodák, a templomok, lelkész- és tanítólakások. Az egyházközség most viszont megkapta az induló tőkét az építkezéshez, pontosabban átfolyt rajtuk keresztül az adományozótól a kivitelezőhöz. 

Mint mondja, a gyülekezet természetesen ebből anyagi értelemben nem profitált, sőt inkább ráfizetés volt a számára. Mivel azonban a forrás biztosítva volt az építkezéshez, így a gyülekezet az áldozathozatal szintjén nem érezte annyira magáénak az óvodát. Kevésbé adakoztak a hívek, mert nem is érezték annyira ennek súlyosságát, mondván, úgy is fel fog épülni a támogatásból. Kezdetekben lazább kapcsolata volt ezért a gyülekezetnek az óvodával.

„Akkor kezdett ez megváltozni, amikor már látták a gyermekeket, például a vasárnapi gyermek-istentiszteleten vagy amikor megjelentek az óvodások karácsonyi műsort előadni a templomban vagy anyák napján. Akkor szembesültek azzal, hogy ezek a gyerekek hozzánk tartoznak. Ekkor kezdődött el, hogy egyre többen is adakoztak az intézményre, de az áldozathozatal imádságban, lelki odaadásban is megmutatkozik. Számunkra ez egy isteni megbizatás, hogy óvodát működtessünk. Nagy öröm a számunkra, hogy volt olyan nem református gyermek is, akit az óvoda szellemisége arra vezetett, illetve a szüleit, hogy református alapiskolába írassák be, s ez már egy valós eredmény“ – említi meg az óvoda két éves működésének egyik pozitívumát.

Görözdi Zsolt ugyanakkor figyelmeztet arra is, hogy ha büszkék vagyunk a saját óvodánkra, de nem fogjuk azt alázatban, imádságban hordozni Isten előtt, akkor lelkileg össze fog omolni. Mint mondja, rendkívül szükséges, nélkülözhetetlen a gyülekezeti háttér. Az intézményfenntartás egy szolgálat, amit Isten elé kell vinni és könyörögni érte, ahogyan például a mindennapi kenyérért is.

 Az óvoda, mint misszió

„Ha az óvodára nem úgy tekintünk, mint egy misszióra, akkor az nem lenne más, mint egyfajta keresztyén kulturális érték“ – véli a lelkipásztor azzal, hogy ezért fontos tudatosítani a missziós célt. Ha a szülők készek annak elfogadására, amit mi nyújtunk és közvetítünk a keresztyén élet és ismeretek, valamint az önértékelés terén, akkor az óvoda egy óriási lehetőség a mi számunkra is, mert egyébként a gyermekeinket az iskoláskor előtt nagyon nehezen tudnánk elérni. A keresztelés után gyakorlatilag nem találkozunk velük, illetve a családok is kiesnek a látókörünkből. Az óvodában pedig lehetőségünk van arra, hogy kapcsolatot tartsunk velük“ – véli a lelkész.

Következetesen nevelünk szeretettel a gyermekek javára

Az, hogy milyen tartalommal fogják megtölteni az óvodát, mi lesz a nevelési irányelv, az tulajdonképpen még kialakulóban van, de egyre bővül a ennek a tartalma – mondja a lelkipásztor azzal, hogy ez azonban részben az óvónőkre hárul, részben pedig az egyházközségre, viszont az irány és a lelkület nagyon összefügg. Ha a keresztény oktatási intézmények lelkületét nézzük, fontos, hogy, aki ott oktatói szerepet vállal, az tudatosítsa, munkájával egyben Isten felé is szolgál.

Szeretettel nevelünk, de ez a szeretet a gyermek javát kell, hogy szolgálja, és ehhez párosul a következetesség, ami lehet egyfajta szigor és rend, ugyanakkor nem katonás fegyelem. A gyermeknek is meg kell tanulnia hogyan igazodjon egy közösséghez, hogyan vegye ki a részét annak életéből és miként figyeljen a többiekre. Ennek eléréséhez szükséges bizonyos rend betartása. Tudatosítjuk viszont azt is, hogy a szülők jelszavakban gondolkodnak és különböző módszereket szeretnének látni.

Mi nem zártuk ki a modern pedagógiai módszerek alkalmazását, de azt sem, hogy átvegyük azt, ami újra divatos lett, például a montessori módszert. Ennek egy sor elemét érvényesítik a pedagógusaink az óvodai nevelés folyamatában, ugyanakkor minden mást is, ami összhangban van az elképzeléseinkkel: a gyermek önállósuljon, sok mindent elsajátítson és lelkileg is fejlődjön – magyarázza a nevelési irányt a lelkész.

Az óvoda két pedagógussal indult, ami egy igazgatót és egy pedagógiai alkalmazottat jelentett, illetve a kiszolgáló személyzetet. Görözdi Zsolt visszaemlékszik arra, hogy voltak elképzeléseik, kiket szeretnénk megszólítani.

„Teljes mértékben vállalom, s így is vélem, hogy ez is felülről adatott, hogy egyszerűen olyanok jelentkeztek, akikkel kapcsolatban biztosak voltunk, jó döntést hozunk, ha őket választjuk. Nem írtunk ki pályázatot, de voltak preferenciánk. Olyanokat szerettünk volna óvónőknek, akikről a szülők nagy része már megbizonyosodott, hogy jó pedagógiai munkát végeznek és lelkületükben is megfelelnek az elképzeléseinknek. Természetesen az egyházi hovatartozás is fontos szempont volt, hiszen ebben az óvodában ez a kettő nagyon szervesen összefügg. A választásunk végül nagyon is bevált és hálásak is vagyunk azért, hogy ők indították el az óvodát, /Kovács Éva és Mrva Márta/ megadva ezzel az irányt is, hogy a következő évben a másik két osztály számára milyen további pedagógiai alkalmazottakat vegyünk föl.”

A Hajnalcsillag óvoda megnyitása előtt nagyon sok érdeklődő jelentkezett óvodapedagógusnak, köztük akadtak tapasztalatlan pályakezdők is, ennek ellenére mégis egy kicsit úgy érezték nincsenek alkalmas pedagógusok, amikor tervezték megnyitni az újabb két osztályt. A nyilvános meghirdetés után viszont szinte két óra alatt világossá vált a számukra, ki az a négy további pedagógus, akik megfelelnek az elvárásaiknak. 

„Akkor még nem tudtuk megállapítani, mennyire lesznek jó pedagógusok, de abból, amit magukból kisugároztak, érezhető volt a lelkületük, szellemiségük, intelligenciájuk, a gyermekekhez való hozzáállásuk. Ez a tervüknek a prezentálása nyomán szépen meg is mutatkozott. Kiváncsiak voltunk arra is, mennyire aktív egyháztagok, hogyan élik meg a hitüket, s amennyiben viszont kevésbé, érdekelt bennünket az is, hogy akkor mennyire mutatnak hajlandóságot arra, hogy beépüljenek egy olyan feltételrendszerbe, amit a gyülekezet állított föl. És ezt ők megtették“ – fogalmaz a lelkész.

Az óvoda egy olyan befektetés, aminek valóban értelme van

A Hajnalcsillag református óvoda működése, hasonlóan a többi egyházközséghez, akik bekapcsolódtak az óvodafejlesztési programba, anyagilag megterheli az egyházközséget. Az építkezéssel kapcsolatos kiadásokat nem saját forrásból fedezték, bár így is akadtak költségek, amelyeket fel kellett vállalniuk, de amint az intézmény megnyitotta kapuját a gyermeket előtt, máris  olyan kiadásokkal szembesültek, amelyeket az eredeti költségvetés nem tartalmazott.

„Ilyen nem várt tételek mindig előbukkanak, ami azért rányomja a bélyegét a gyülekezet gazdálkodására. Az idei az első év amikor teljes kapacitással, sőt kettővel a létszám fölött, indítottuk el az új oktatási évet, ugyanakkor még nincs ismeretünk arról, hogy az állami költségvetésből, illetve a városi hozzájárulásból mennyit tudunk majd lefedni a működési kiadásokra. Közben folyamatosan jönnek az újabb kiadási tételek.

Elromlanak a gépek, lejár a jótállás, új evőeszközökre, poharakra és tányérokra van szükség, s ezek komoly befektetések. Az anyagi bizonytalanság nem kellemes, de végül is ráhagyatkozunk Istenre, hogy ha ő tartotta a kezében idáig is az óvodánkat, akkor ő fogja reményeink szerint továbbra is megsegíteni. Nem végeztünk számításokat, hogy mennyire terhel meg bennünket valójában a fenntartása, amikor már semmilyen külső támogatás nem érkezik. Ehhez párosul, hogy az állam a következő évtől az egyházi intézményeket másképpen tervezi finanszírozni, mint a többit. Nagy érvágás lenne, ha kevesebből kellene gazdálkodunk. Mindenesetre amikor erre gondolunk, akkor a gyülekezet vezető testülete, a presbitérium mégis úgy vélekedik, kár lett volna nem élni ezzel a történelmi lehetőséggel. Mivel ez az épület jó pár év múlva a gyülekezet tulajdonába kerül, nekünk elemi kötelességünk továbbra is gondoskodni róla, járjon az bármilyen anyagi kiadással. Egy intézmény fenntartása örömteli kötelesség, aminek vannak nehezen viselhető részei is, de ennek elébe nézünk“ – magyarázza.

Kitér arra is, hogy az oktatás mindig ráfizetéses, de az egy olyan befektetés, aminek valóban értelme van. Ez reformátori örökség is, hiszen a reformáció egyházai már a tizenhatodik században óriási energiát fordítottak a nevelésre iskolák megalapításával. „Ha ez a reformációs, kulturális örökségünk, akkor ezt egyszerűen vállalni kell azzal a tudattal, hogy az mindig ráfizetéses lesz“ – hangsúlyozza Görözdi Zsolt.

Egyházi jelenlét az óvodában

Az óvodában, illetve annak külső területén időnként megjelenik valaki a gyülekezetből, főleg akkor, ha valamilyen munkát kell elvégezni. Ide tartoznak elsősorban olyan gyülekezeti tagok, akik szülőként is érintettek, ők elsősorban a fűnyírást vállalták magukra. Az óvoda öntözőrendszerének a kiépítését is nagyrészt a hívek adománya fedezte, a munkákba bekapcsolódtak a presbiterek, akikkel a gyerekek is találkozhattak az udvaron. Pár héttel ezelőtt az egyik hétvégén pedig a fiatalok egy csapata a kerítést festette át. 

A gyülekezet lelkipásztora elmondása szerint szükség esetén keresi fel az óvodát, elsősorban szervezési kérdések megbeszélésekor, gyűlések idején, szülőkkel való találkozáskor vagy ünnepségek alkalmával. Az egyházközség részéről a beosztott lelkész, Gríger Krisztina hetente egy alkalommal látogatja meg az óvodásokat, hogy hittant tartson külön-külön mind a három csoport részére. „A gyerekek fokozatosan érzik azt, hogy ők valaminek a részesei, - ők lelki partnerintézménynek gondolják az egyházközséget – s ez meghatározza a programukat is“. 

Kovács Éva, a Hajnalcsillag református óvoda igazgatónője, 1986-tól dolgozik óvónőként. A mihályfai óvodában kezdte pályafutását, majd egy év után Légre került, ahonnan két év után visszatért Mihályfára. 2004-ben sikeresen megpályázta a Dunaszerdahely Városa által kiírt egyik óvodapedagógiai álláshirdetést, tizenkilenc évet töltött el önkormányzati óvodában.

„Szerettem azt az óvodát, ahol dolgoztam, a kollektíva is jó volt, de az utóbbi években egyre inkább foglalkoztatott a váltás gondolata, kipróbálni a nyugdíjas éveim előtt még valami mást is. Egyfajta jelzésként ért, amikor megtudtam, hogy Dunaszerdahelyen református óvodát terveznek nyitni, s már el is kezdődött az építkezés. Mivel errefelé lakom, szinte naponta láttam hogyan nőnek ki a földből a falak, hogyan válnak a tervek valósággá. Az új intézmény láttán pedig egyre jobban elhatalmasodott bennem az a gondolat, hogy az egészségem érdekében is elérkezett az idő a váltásra, s ha a fenntartó pályázatot ír ki óvodapedagógiai állásra, akkor élek ezzel a lehetőséggel, s ha kiválasztanak, a nyugdíjba menetelemig még nyolc szép évem lehet egy új helyen. Válaszút elé érkeztem, vagy most hozom meg a döntést a változásra, vagy marad minden a régiben” – eleveníti fel a kezdeteket a több, mint harminc éves óvodapedagógiai tapasztalattal rendelkező Kovács Éva.

A valóra vált álom

Őszintén elmondja, egyáltalán nem voltak igazgatói ambíciói, egyszerűen óvónő szeretett volna lenni, aki a gyerekekkel foglalkozik, hogy minél jobban felkészítse őket majd az iskolára. Úgy is pályázott. „Kaptam egy időpontot az egyházközség lelkipásztorától, Görözdi Zsolttól, majd a személyes találkozón több mindenre is rákérdezett, például a céljaimra, elvárásaimra, mit szeretnék megvalósítani, hogyan képzelem el az óvoda működését. Nem sokkal az első találkozó után megérkezett a visszajelzés, hogy felvettek, majd a lelkipásztor többször is tanácsot kért tőlem, mi mindenre is lenne szüksége egy induló új oktatási intézménynek. Mivel az első évben a minisztériumi jóváhagyás késlekedése miatt csak egy osztályra való gyermeket írattak be a Hajnalcsillag óvodába, így egyelőre csak két óvónőre volt szükség, akik közül az egyiknek vállalnia kellett az intézmény irányítását. Úgy éreztem, eleget kell tennem ennek a kihívásnak, hiszen álmomban már sokat gondolkodtam azon, hogy máshol folytassam a pályafutásomat. De nem is nagyon volt más választásom, hiszen a másik kolléganő határozottan kijelentette, ő nem vállal vezetői beosztást, így lettem egy fél évig a Hajnalcsillag református óvoda kinevezett igazgatója, majd később sikeres pályázat útján a megbízott igazgatója.”

Elmeséli, hogy nagyon későn, már jóval a beiratkozási időszak után kapta meg az egyházközség az óvoda működési engedélyét az illetékes minisztériumtól. Amikor a fenntartó nyilvánosan is meghirdette, hogy várják a leendő óvodások jelentkezését, rövid időn belül mintegy huszonöt kérvény érkezett a szülőktől, /később négyen meggondolták magukat/ így egy osztállyal szeptemberben már megnyithatta a kapuját a Hajnalcsillag református óvoda. 

„Ezt nagy sikerként könyveltük el, hiszen időszűkében voltunk. A jelentkezéseket a lelkipásztor gyűjtötte össze, hozzá tizennyolc érkezett. Az előző munkahelyemről, a csoportomból csupán három kisgyerek követett, az ő kérvényüket én adtam át. A munkaadómat csak az utolsó pillanatban tájékoztattam a felmondásomról, beleértve a szülőket is a váltásról, hogy szeptembertől más intézményben leszek óvodapedagógus.”

A siker többtényezős

Kovács Éva elárulja azt is, annak ellenére, hogy nem rendelkezett intézményvezetői tapasztalattal, a több, mint harminc éves szakmai gyakorlata azonban adott számára egyfajta áttekintést az alapdolgokról, vagyis nem a teljesen ismeretlen területen kell helyt állnia.

Visszaemlékezik arra, hogy a nyitás előtt augusztus utolsó hetét a kolléganőjével, Mrva Mártával az óvodában töltötték, hogy fölkészítsék az osztályt a gyerekek fogadására, elsősorban is azért, hogy tiszta helyiségek és rend várja őket, s a csoportszobát az alapbútorokon kívül még más felszereléssel is kiegészítsék. Munkájukat segítették azok a szülők is, akik az igazgatónőt követve a Hajnalcsillagba iratták át a gyerekeiket.

„Előttem az a cél lebegett, hogy mindennek a helyére kell kerülnie, valamint tiszta, berendezett és kellemes környezet várja a gyerekeket szeptember 4-én, hétfőn” – idézi fel a nyitás előtti utolsó napok készülődését. Az első év huszonegy gyermekkel indult, de a következő évben a jelentkezők száma már elérte az ötvenhármat, így már mind a három óvodai csoportban elkezdődhettek a foglalkozások. Vajon mi lehet a háttérben? – fogalmazódik meg a kérdés.

„Ennek a sikernek több tényezője is van. Egyrészt a gyermekek szülei a pedagógiai munka eredményeit látva vitték a jó hírét az óvodának. Annál fontosabb sincs is, mint a szülő elégedettsége. Ha egy szülő tudja, hogy a gyermeke jó, biztos helyen van, az szinte vonzza a többieket is. A mi munkánk egyik alapelve, hogy odategyük magunkat és szeretettel foglalkozzunk a gyerekekkel” – árulja el a siker titkát.

Magyarázatként hozzáteszi, hogy az általános tudnivalókon kívül igyekeznek a mindennapokat felölelő gyakorlatias dolgokkal is megismertetni a gyerekeket, lehetőséget adva, hogy saját maguk kísérletezve sajátítsanak el ismereteket. „Ha saját maguk jönnek rá a dolgok menetére, akkor az jobban megmarad bennük, mintha csak beszélnénk róla. Szeretettel fordulunk úgy a gyerekekhez, mint a szülőkhöz, s ha bármilyen probléma adódik, nyitottak vagyunk arra, hogy megbeszéljük és találjuk meg közösen a megoldást. Az elvünk az, hogy a szülő és az óvónő a gyerekekkel együtt dolgozzon a pozitív előrehaladásért.”

Hogy ki miért választotta gyermeke számára az egyházi óvodát, az is több tényezőnek az összetevője – véli az igazgatónő. „A szülők elsődleges szempontjai közé tartozik az oktatás minősége, az óvónők hozzáállása a gyerekekhez, a rájuk való figyelésük, nevelési célok, a környezet, az intézmény elhelyezése. A döntésüket még egy teljesen új óvoda esetén is csak részben határozza meg a tiszta, új épület. Van, akinek fontos a hitéleti elemek beépítése is az óvodai nevelésbe” – mondja az igazgatónő, aki elújságolja a szülők visszacsatolását, amelyből kiderül, a gyerekek otthon az étkezések előtt kérik, addig ne egyenek, amig nem mondják el az étkezés előtti imádságot, vagy addig ne hagyják el az asztalt, míg meg nem köszönték az ételt. „A szülőknek ez egy pozitívum, hogy a gyereke erre is figyel, s az óvodából áthozott értéket otthon is érvényesíti” – teszi hozzá.

A gyerekek megtanulnak imádkozni étkezés előtt

Az első évtől kezdve alkalmazzák, hogy az étkezések előtt és után mindig mondják el az ide vonatkozó imádságot. „Meg kellett a kicsikkel tanítani, hogyan kell összekulcsolni a kezüket és elcsendesedni. A mai rohanó világban a gyerekek is eléggé fel vannak pörögve, így elég sok türelem kellett ahhoz, hogy ezt elérjük. De már olyan helyesen alkalmazzák a többiektől ellesve még az újonnan érkezett óvodások is hogyan kell összetenni a kezüket, lehajtani a fejüket és imádkozniuk étkezés előtt. Az óvoda nyitott mindegyik felekezetű gyermek számára, az sem gond, ha valaki egyikhez sem tartozik, viszont dicsérendő, hogy ebben az esetben sem zárkózik el a szülő a gyermeke hittanoktatásban való részvételéről. Sőt, a református templomba is elhozták a gyermeküket, amikor karácsonyi vagy anyák napi műsort adtunk elő”.

Segítsd, hogy segíthessek! – hagyományos és montesszori elvek az óvodában

A keresztyén értékrend mellett a montesszori elvekre épül az óvoda nevelési iránya. Mottójuk: Segítsd, hogy segíthessek, vagyis hagyják a gyerekeket önállósulni. A szülőértekezleten is arra kérik a szülőket, hagyjanak egy kis időt a gyermeküknek, hadd próbálkozzon egyedül, még akkor is, ha reggel idő szűkében kell gyorsan felöltözni.

„Ha van rá idő, hagyjuk, hogy ő vegye fel a cipőjét, kabátját. Ez az önállóságra való nevelés. Ha saját maga gyakorolja, akkor hamarább megtanulja. Vannak itt is kisgyerekek, akik leülnek a padra és várják, hogy felöltöztessük őket. Viszont igyekszünk arra vezetni őket, hogy próbálják meg egyedül. Annak ellenére is, ha lassan is megy. Ez az önállóság egyik eleme. Másrészt kísérletezgetünk is. Maga próbálja ki, hogy miből mi lesz. Télen behoztuk a havat, majd megfigyeltük mivé válik a meleg a hatására. Ha saját maga tapasztalja, gyakorolja, akkor az jobban megmarad benne. Ha csak mondjuk, akkor az elfelejtődik” – avat be az igazgatónő a gyermekkel való munka egy-egy részébe.

Kovács Éva a hagyományos, régi módszer mellett teszi le a voksát, ugyanakkor, magyarázatként hozzáteszi, alkalmazzák a montesszori elmélet egyes elemeit is, de minden pedagógiai elméletből megpróbálják a pozitív elemeket kiemelni és azokat részévé tenni a oktatásnak.

„A kollégákkal még csiszolódunk. Egy év még nagyon kevés idő arra, hogy mindenki ráálljon arra, amit szeretnék, amit elvárok s ahogyan látom az óvodai munkát. Mondtam a kolléganőknek, húzzunk egyfelé, ne külön-külön másfelé, mert az nem jó se a kollektívának, se a gyerekeknek, se az óvoda hírnevének. Ha pedig probléma adódik, akkor beszéljük meg”.

Gyerünk, csináljuk!

Az igazgatónő nem titkolja, hogy neki is vannak nehéz napjai, amikor megfordul a fejében, mit is vállalt. „Egyre több a papírmunka, ami nagyon sok időt és energiát emészt fel. De ha alszom rá egyet, akkor másnap kipihenten nézek az új nap kihívásai elé azzal, hogy gyerünk, csináljuk!”

Az új kolléganőket Görözdi Zsolt lelkipásztorral együtt hallgatták meg. Több kérdést is feltettek a jelentkezőknek a pedagógiai munkájukkal kapcsolatan. Elsősorban is arra voltak kíváncsiak, hogy ők mit tartanak fontosnak az óvodai munkában, milyen módszereket használnak a pedagógiai munkájuk során, illetve kinek mi volt a motivációja, hogy ebbe az óvodába jelentkezett. „A kiválasztásnál próbáltuk ezeket a szempontokat figyelembe venni. Végül ketten hoztuk meg a döntést, hogy a jelentkezők közül kikkel bővítjük az óvoda pedagógiai kollektíváját. Igyekeztük a legjobbakat kiválasztani, s reméljük jól döntöttünk.”

Úgy érzem, hazaérkeztem

„Láttam, hogy a városban, a Művészeti Alapiskola melletti és a Smetana ligeti szlovák alapiskola előtti telken építkezés folyik. Később a tudomásomra jutott, hogy ott lesz a református egyházközség óvodája. Éppen akkoriban költöztem Dunaszerdahelyre amikor átadták a Hajnalcsillag óvodát. Vágyat éreztem arra, hogy itt dolgozzak. Majd, amikor óvónőket kerestek, benyújtottam a pályázatomat. Mivel az első évben csak egy osztály nyílt, így az igazgatónővel együtt ketten kezdtük meg az első oktatási évet” – emlékszik vissza a három évvel ezelőtti döntésére Mrva Márta, a Napocska csoport óvónője, aki több, mint negyven éve van az óvodapedagógusi pályán. Korábban egy községi óvodában dolgozott, de szerette volna kipróbálni magát olyan intézményben is, ahol hangsúlyt kapnak a keresztyén értékek, a gyerekeket a Biblia tanítása szerint nevelik, ugyanakkor a magyar népmesék mellett helyet kapnak a bibliai történetek is, valamint az egyházi ünnepek jelentőségét alaposabban kifejthetik a számukra. 

„Nagyon vártuk a gyerekeket az igazgatónővel együtt. Az első évben egy osztály telt meg, aztán híre ment a városban, köszönhető a szülők pozitív visszajelzéseinek, hogy itt egy jól működő intézmény van, így a következő évben megnyithattuk a másik két osztályt is. Bízom benne, hogy ez az általunk végzett pedagógiai munkának a gyümölcse is”.

Mrva Márta az egyházi óvoda másságát abban látja, hogy fokozottabban odafigyelnek a gyerekek egymást segíteni való lehetőségek és helyzetek kihasználására, egymás bátorítására, a kisebbekkel való törődésre.

„Nagyon jónak tartom, hogy a gyerekek nincsenek korcsoportonként külön választva, hanem vegyesen vannak. Ahogyan érkeznek hozzánk az új, kis háromévesek, a korábban érkezett idősebbek segítenek a kicsiknek, a vetkőzésnél, öltözködésnél, illetve bevezetik őket a napirendbe. Az emberi kapcsolatok kiépítése így már kiskortól elkezdődik, és ez a mai világban nagyon fontos” – tette hozzá.

Célirányosan ugyan nem szokták megkérdezni a szülőktől, hogy miért a református óvodát választották a gyerekük számára, de úgy véli, hogy szájhagyomány útján terjedt el az óvoda jó híre, valószínűleg az ismerősök átadták egymásnak, hogy milyen pedagógiai munkát folytatnak a gyerekek között. A családok egy része egy jó többletnek /plusznak/ tartja, hogy keresztyén nevelésben részesül a gyermeke, de vannak néhányan, akik egyszerűen csak elfogadják, hogy van ilyen is.

„Specialitásom a bábozás, gyakran alkalmazom is szemléltető eszközként, látványként a gyerekekkel való foglalkozáskor a bábokat. Egy-egy mesét bábokkal is eljátsszunk, vagy dramatizáljuk, bevonva őket szereplőként a mesébe. Könnyebben megértik, ha ők is részesei a történetnek” – avat be a nevelési részletekbe.

Kiderül az is, hogy a Hajnalcsillag óvodában felkért szakoktatók vezetik a néptánckört, akikkel a gyerekek elsajátíthatják a néptánc alapjait, a sportkörben pedig szintén szakember irányításával sportolhatnak. Sőt, igény szerint gyógytornászhatnak is. Egyházi intézmény lévén a hittanoktatás egyik fontos kiegészítő eleme az óvodai nevelésnek. Heti rendszerességgel tart foglalkozást az óvodások számára Gríger Krisztina, az egyházközség beosztott lelkésze.

„Az egyházias jellegét az óvodának az étkezések előtti- és utáni imádkozás mellett erősiti az is, hogy nem egy mesét olvasunk el a gyerekeknek lefekvés előtt, hanem kettőt. Az egyik magyar népmese, a másik pedig bibliai történet a korosztályuknak megfelelő Gyerekbibliából. Ha az elhangzottakkal kapcsolatban kérdéseik merülnének fel, igyekszünk azokat megválaszolni. A mesék után pedig a lefekvés előtt még imádkozunk a gyerekekkel. Úgy érzem, hazaérkeztem ebbe az óvodába, örülök, hogy volt ilyen lehetőség és itt dolgozhatom” – mondta beszélgetésünk zárásaként Mrva Márta, a Napocska óvodai csoport óvónője.

Fodor Réka a Holdacska csoport óvónője, Derzsi Hajnalkával váltják egymást. A tavalyi szeptemberi bővítéskor lett a Hajnalcsillag református óvoda új óvónője. Az előző munkahelyén, a pozsonyeperjesi óvodában egy anyasági szabadságon lévő óvónőt helyettesített és éppen aktuálissá vált számára más munkahely keresése, amikor megtudta, hogy a dunaszerdahelyi egyházközség óvónőket keres az újonnan induló két új csoportja számára.

Tudatosan ide készültem

„Tudomásom volt arról, hogy épül itt egy óvoda. Édesapám a református gyülekezet tagja, oda jár templomba. Tőle tudtam meg, hogy keresnek óvónőket. A szerződésem lejárta után a Dunaszerdahelyi Református Egyházközségnek címezve nyújtottam be a jelentkezésemet az óvodapedagógusi állásra. Máshol nem is próbálkoztam, mert itt szerettem volna folytatni a gyerekekkel a munkámat. Elsősorban is azért, mert tudatosan ide készültem, ebbe az óvodába, bár nem tartozom a református felekezethez, de hitét gyakorló katolikus vagyok. Nekem egy nagy pluszt adott, hogy lehetőségem nyílt egyházi intézményben óvodapedagógusként dolgoznom. Ugyanakkor kihívást is jelent, de úgy gondolom, hogy mindenképpen pozitív hatás éri azt, aki ilyen környezetben dolgozhat. Legalábbis én így élem meg” – foglalta össze röviden döntését és annak hozadékát Fodor Réka.

A pozitívumok között említi meg a hittant, bár, mint mondja, a csoportjában csak nemrég kezdődött el a hittanoktatás. „Nekem mindig sokat adott az egyház. Gyerekkorom óta kísérnek a bibliai történetek, otthon napi szinten jelen volt az imádkozás, amely a részemmé vált. A lányomat is és ebben a szellemben nevelem, itt az óvodában pedig a gyerekeknek csak át kell adnom a keresztyén értékeket.”

A csoportját a legkisebbek és a középsősök alkotják. Mint mondja, megvan mindennek az előnye és a hátránya is. Dolgozott már azonos korosztályúakkal, de vegyes csoporttal is, egyosztályos óvodában, ahol a legkisebbektől a legidősebbekig mindenki együtt volt. „Hozzám közelebb állnak azok a csoportok, ahol azonos korosztályúak vannak. Vegyes csoport esetében úgy érzem kevesebb idő jut a hatévesek felkészítésére az iskolára.  A kicsik, ha sírnak, jobban meg lehet őket nyugtatni, több a babusgatás, a mese, a játék, de sok függ attól is, hogy milyen nagy egy adott csoport. Ha kevesen vannak, akkor mindenre több idő jut. Ellenkező esetben előfordulhat, hogy sajnos nem jut megfelelő minőségi idő mindenkire.”

Fodor Réka elmondása szerint, szereti az itteni kollektívát, de alkalmazkodó típusként igyekszik mindenkiben a legjobbat látni és segíteni. „Jól érzem magam itt.”

Nekünk öröm, ha a gyerkőc boldogan jár óvodába

„Egy ismerősöm szólt, hogy óvónőket keresnek a református óvodába, elküldtem az életrajzomat és a motivációs levelemet, majd egy hosszabb személyes megbeszélésen vettem részt a tiszteletes úrral és az igazgató asszonnyal. Vallásos neveltetést kaptam, így a keresztyén szemlélet nem áll tőlem messze. Négy óvónőt terveztek felvenni a jelentkezők közül, reménykedtem abban, hogy sikeresen pályázok. Biztosan megvolt az oka annak, hogy miért éppen én voltam az egyik a négy közül” – mondja Derzsi Hajnalka a húsz fős Holdacska csoport óvónője, aki mielőtt az óvodapedagógiai pályára lépett volna, adminisztratív munkaerőként dolgozott.

„Szerettem azt a munkahelyemet is az azzal járó kihívásaival együtt, de hat évvel ezelőtt, amikor a lányom iskolás lett, inkább váltottam, hogy a szünidőben való felügyeletét könnyebben megoldhassam. Korábban is szerettem a gyerekekkel foglalkozni, többször is vigyáztam rájuk, így ez a része nem okozott gondot, majd pedagógiai képesítést szereztem”. Elárulja, hogy ugyan katolikus, de gyermekkorában a református barátnőjével felváltva jártak egymás templomába az istentiszteletekre és a misékre, így az egyházi élet sem áll tőle távol.

Az egyházi óvoda egyik sajátosságának tartja az étkezések előtti és utáni, illetve az elalvás előtti imádkozást. „A gyerekek tudják mit kell tenniük, ha leülnek az asztalhoz étkezéskor, már kulcsolják is össze a kis kezüket. Evés után pedig áldást mondunk. Próbáljuk úgy nevelni őket, hogy az óvoda adjon nekik egy alapot. Hoznak otthonról egy családi mintát, nekünk viszont ezt össze kell gyúrni azzal, amit mi nyújtunk nekik: legyen benne szeretet, elfogadás, bocsánatkérés. Ez utóbbira nagyobb hangsúlyt is fektetünk, mert például, ha ugyanazt a játékot választja egyszerre három gyerek is, akkor meg kell velük értetni, hogy először az egyik, majd a másik játszik vele. Fontos megtanítani nekik, hogy ne irigykedjünk a másikra és bántsuk a társunkat. Arra törekszünk, hogy szeretetben, nyugodt légkörben, a legjobb tudásunk szerint nevelkedjenek a gyerekek. Az a legnagyobb örömünk, ha látjuk, hogy a gyerkőc boldogan jár óvodába és jól érzi itt magát” – foglalja össze az óvoda nevelési irányát.

Csoportjába a legkisebbek, a 3-4 évesek tartoznak, de mint mondja, nagyon jó velük dolgozni, hiszen még formálhatóak, s reméli, hogy a lehető legjobbat adják át a számukra. A magyar anyanyelvű gyerekek mellett ugyan nem az ő csoportjában, de vannak vegyes házasságból származók is, akik viszont beszélnek mindkét nyelven. „Az oktatói program részét képezi a szlovák nyelv is, így a gyerekeket igyekszünk a szlovák nyelvvel is megismertetni. Ha készülünk valamilyen programra, akkor a gyerekeket szívesen megtanítom a tánc alapjaira.

Az óvodai közösséget nagyon jónak tartja, együtt tudnak működni a váltó kolléganővel, egymást tudják segíteni. Az osztálydíszítést is az évszakhoz kapcsolódóan közösen találják ki és valósítják meg

A díjnyertes munkák ösztönzője

„A diploma megszerzése után pedagógusként helyezkedtem el, alsó- és felső tagozatosokat tanítottam az egyik alapiskolában. Később a Városi Szabadidőközpontban találtam munkát, de szerettem volna váltani, s mikor meghallottam, hogy két új csoport nyílik a református óvodában, jelentkeztem óvónőnek. A pályázathoz szükséges felvételi kérelmet, életrajzot az igazgatónőnek adtam át” – foglalja össze röviden történetét, illetve motivációját a Nyitrán magyar nyelv és irodalom – képzőművészet szakon végzett Kulcsár Barbara, aki szintén a katolikus felekezethez tartozik, s ha ideje engedi, eljár a misére.  

Egyfajta kihívás is jelent számára, hogy most kisebb gyerekekkel kell foglalkoznia, mint az előző munkahelyein, ahol iskolásokat kellett oktatnia, de úgy véli, sikerült beilleszkednie, a gyerekek pedig aranyosak, elevenek, pontosan olyanok, amilyeneknek lenniük kell – teszi hozzá.

„Amikor időnk engedi bibliai történeteket olvasunk nekik. De a magatartásban is meg kell nyilvánulnia annak, hogy ez egy református óvoda. A gyerekek örülnek, ha imádkoznak, sőt, érdekli is őket. Már szépen mondják fejből az imákat. A Képes Biblia történeteit is figyelmesen hallgatják. A sok színes kép miatt nagyon tetszik nekik a könyv. Előfordul, hogy egy-egy érdekes részletre rákérdeznek, de sikerül mindig kielégítenünk a kíváncsiságukat.”

Elmondja, rajzszakosként is szépen tudja kamatoztatni a tudását a kicsik között. A csoportfoglalkozásokkor sok rajzos feladattal ösztönzi a gyerekeket a kreativitásra, munkájukat több rajzversenybe is benevezte már. A Halmos Károly Képzőművészeti pályázaton, amelyet szeptemberben értékeltek ki Pozsonyban, három alkotás lett díjazott. A Csallóközi Népművelődéi Központ rajzversenyére, a Csallóközi Színes Ceruzákra benevezett rajzok közül az egyiket a nagyközönség előtt is kiállították.

„Bízom abban, hogy hozzájárulhattam a tehetséges ovisaim eredményeihez. Sokat is foglalkozom velük, de egyébként is nagyon ügyesek, kreatívak. Az ösztönzésemre gyönyörű alkotások kerülnek ki a kezük alól. Külön rajzkör nincs ugyan a gyerekeknek, de amikor jut rá idő, akkor rajzolunk. Amint tudomást szerzek egy rajzversenyről, akkor rögtön hozzá is kezdünk alkotásokat készíteni.”

A gyerekeknek fél kilencig kell megérkezniük az óvodába. A korábban érkezők addig rajzolgatnak, vagy irányítottan foglalják el magukat. Utána következik egy kis tornagyakorlat, személyes higiénia, majd a tízórai. Étkezés után újabb foglalkozások váltják egymást. Feladatlapokat oldanak meg, az óvónők ügyelnek a finommotorikára, bevezetik őket a matematika alapjaiba, körjátékot játszanak, mesélnek. Mindent az előre meghatározott pontos menet szerint. Túl sokáig nem bírnak ki egy-egy foglalkozást, ilyenkor váltanak: ülő- majd egy kicsit szabadabb mozgásos játék.

„A szülők részéről eddig pozitív visszajelzést kaptam, elégedettek, örülnek, hogy a gyermeke jó helyre került. A legtöbb szülő számára az az elsődleges motiváció, hogy ez egy új óvoda, amelynek újak az épületei. Mivel már harmadik éve működik az óvoda, így a szülők átadják egymásnak, hogy milyenek az óvónők, a közösség. Úgy vélem a hozzáértő pedagógiai munka meghozza gyümölcsét” – véli Kulcsár Barbara.

A legvidámabb pulóveremet vettem fel

Az elmúlt év októberétől az egyházközség beosztott lelkésze, Gríger Krisztina hetente egy alkalommal, kedd délutánonként látogatja meg az óvodásokat, hogy hittanórát tartson nekik. Tavaly még csak a legnagyobbaknak, idén már a középső csoportosoknak is.

 „Mivel több, mint húszan vannak, sokkal kreatívabbnak kell lennem, hogy le tudjam kötni a figyelmüket, ami számomra egy kicsit nehéz feladat. Az óvónőjük azonban ott marad velük, ő igyekszik fenntartani a fegyelmet és a rendet. Eredetileg húsz perc keretidőt szántam a foglalkozásokra, de később kiderült, ennyi kevés. Júniusban előfordult az is, hogy majdnem negyven perces lett az óra. Úgy látom, hogy a gyermekek nagyon élvezik, szeretik a hittanórát. Többen otthon rendszeresen olvassák a Gyermekbibliát, vagy ismernek belőle történetet. Amikor ez kiderül a számomra, akkor közösen meséljük el a történetet” – avat be a beosztott lelkész a részletekbe.

Az órákat igyekszik minél változatosabban megtartani. „Legutóbb József életéről meséltem nekik, közben pedig el is játszottuk a történetet. Szétszaggattuk a sálat, ami a színes kabátot szemléltette, illetve egyéb módon mutattuk be, hogy mi is történt Józseffel. Ennek zárásaként pedig egy mesét néztünk meg József történetéről. Próbálom mindig más történettel és módszerrel meglepni őket, nehogy egy idő után unalmassá és kiszámíthatóvá váljon számukra, hogy mi fog történni az órán. A foglalkozást imádsággal kezdjük és zárjuk. Ha van rá idő, akkor a történet elmélyítése céljából még kapnak külön feladatokat is, például kiszínezni a hozzá kapcsolódó rajzokat. Minden alkalommal bevonom a gyereket vagy a történetbe, vagy a rá kapcsolódó beszélgetésbe, játékba. Igyekszem azonban úgy alakítani az órákat, hogy ne mindig történetet olvassak. Valamikor hatékonyabbnak tartom a bibliai történetet megnézni a youtube-ról, bár ezt csak néhányszor alkalmaztam.” 

A beosztott lelkész nem titkolja, hogy nem énekelteti meg a gyerekeket evangéliumi énekekkel, de az óvónőknek átadta a Református Pedagógiai Intézet elsősök számára készült tankönyvét, hogy próbáljanak meg ők abból néhányat megtanítani nekik. Elmondja azt is, hogy idén is készítenek karácsonyi műsort szentestére a templomi közösség számára, egyelőre azonban még nem tudja, az óvodások is részt fognak-e ebben venni. Tavaly többen is eljöttek, még a katolikus gyerekek is, hogy előadják a szépen megtanult ünnepi verseiket, s reméli, hogy így lesz ez az idén is. Nem titkolja azt sem, hogy nagyon szeret a gyerekek közé menni hittanórát tartani.

„Az egyik lelkipásztor kollégától hallottam, hogy ő a református óvodába jár felüdülni. Valójában én is. Annyira nagy szeretettel fogadnak és örülnek nekem, s ez nagyon jó érzés a számomra. Az első alkalomra félve érkeztem, mert nem tudtam, hogyan is fogok boldogulni a kisgyerekekkel. Nagyon meglepett, amikor megtapasztaltam, mennyire jó az emlékezőképességük, általában emlékeznek arra, amit múlt héten tanultunk. Mindig örülnek annak, hogy a hittanos néni ismét eljött hozzájuk. Odajönnek, mosolygunk egymásra, pacsizunk. Eleinte figyeltem arra, hogy a legvidámabb pulóverembe menjek hozzájuk. Hallottam egy olyan ajánlást, hogy amikor kisgyerekekkel ismerkedünk meg, érdemes bohókás ruhában menni, hogy kicsit bátrabbak legyenek. Igyekszem még most is ez szerint öltözködni, de most már ismernek, elfogadják, ha egy kicsit komorabb ruhában látnak meg” – fűzi hozzá.

A Hajnalcsillag óvodának van egy nagyon szép konyhája és étterme, bár itt mégsem fortyognak a fazekakban a különféle finom ételek. A szakácsnő legfeljebb a tízórait és az uzsonnát készíti el a gyerekek számára. Dunaszerdahely városának az intézménynek a támogatási rendszerbe való besorolásakor egyik feltétele az volt, hogy a saját, iskolai- és óvodai étkeztetést biztosító Gastro DS-n keresztül rendeljék meg az óvodások ebédjét, ahol közösen főznek a többi intézmény számára is. Így innen szállítják ki az ebédet a gyerekek számára, amellyel egyenlőre maximálisan elégedettek. Annak ellenére, hogy tudatában voltak ennek a szolgáltatásnak az elfogadásáról, az óvoda építkezésekor mégis számoltak egy jól felszerelt konyhával is, arra az esetre, ha valamilyen okból kifolyólag mégis gond lenne máshonnan biztosítani az étkeztetést, akkor azt önállóan is meg tudják oldani.

Egy óvoda elsősorban belülről szép

Görözdi Zsolt elmondja, hogy lelkészként aktív résztvevőként jelen lenni egy intézmény működésében, egy teljes embert igényel, s egyéb feladatai mellett nem kis kihívást jelent ezzel párosuló feladatok megoldása. Beszél arról is, hogy egy oktatási intézmény elsősorban a minőségével tünhet ki, nem pedig azzal, hogy szép új épületben van. Bár tudatosítja, hogy a szülők többsége a külsőre is ad, ezért döntésüket jelentősen ez is meghatározza.

„Egy óvoda belülről szép. Nem emlékszem arra, hogy milyen volt az az óvoda, ahová én jártam, az óvónőkre viszont igen. Azokra is,  akiket nem kedveltem, de azokra is, akiket szerettem.

Beszélgetésünket azzal zárja, nagyon jó érzés a számára, hogy a harmadik évben sikerült a maximális létszámra feltölteni a három csoportszobát, annak ellenére, hogy a Hajnalcsillag óvodát nem reklámozták különböző médiafelületeken.

„A szülők egymásnak adták át az óvoda lelkületével kapcsolatos pozitív megtapasztalásokat. Református gyerekek kevesebben vannak, a többség római katolikus, vagy vannak felekezeten kívüliek is, de mindegyik szülő elfogadta az általunk közvetített értékeket a gyermeke számára. Nagyon jó a kapcsolatunk a többi városi óvodával is. Egészséges konkurencia érezhető az óvodák között, ami természetes is, de úgy vélem, minden pedagógus igyekszik a legtöbbet kihozni magából.

Bármelyik óvodába is íratja be a szülő a gyermekét: jó helyre kerül. Mi is szeretnénk tudatni azt, hogy aki hozzánk jön, az is jó helyre kerül“ - mondja Görözdi Zsolt lelkipásztor. 

Kép és szöveg: Iski Ibolya