A zsinati ülés magyar és szlovák nyelvű istentisztelettel kezdődött. Görözdi Miklós esperes, nemesócsai lelkipásztor Ezs 35, 1–10 igéit választotta igehirdetésének alapjául. Bevezetőjében elmondta, hogy ez egy advent előtti ige, amely a reménységről szól. Arról, hogy Isten jön, bosszút áll, megfizet és megszabadít. „Vajon hogyan hallgatta Istennek a népe ezt az üzenetet Ézsaiás korában?” – tette fel a kérdést, majd hozzátetette: Valós segítséget láttak benne. Ott volt a fogság, a kilátástalanság, a maguk tehetetlensége és valamilyen szabadulást vártak.

A próféta reménységet hirdet

Majd arról beszélt kérdéseket feltéve, hogy ki ne szorult volna már segítségre? Ki ne lett volna már olyan élethelyzetben, hogy kilátástalannak látta az életét? Ki ne gondolt volna már arra, hogy de jól jönne egy kívülről jövő segítség? „Izráel népe itt a mélységben ezt látja. A legnagyobb mélysége a fogság. Az idegen uralom felett Istenben kell, hogy reménykedjenek. Isten megítélte a népét, mert elfordultak tőle, így rostálva meg őket. Aki Isten ítélő kezébe esik, megszenvedi azt” – mondta.

Majd úgy fogalmazott, hogy mi is idegenkedünk attól, hogy Isten megpróbáljon bennünket, mert megingadozhatunk a hitünkben. Nem biztos, hogy minden próbát képesek vagyunk kiállni a magunk erejéből. Van, hogy az Istenben való hitünk is megkérdőjeleződik.   

Az ige alapján Izráel népének a fogságban teljesen kilátástalan a helyzete. Minden elveszni látszik. Oda jutottak, hogy már nem is Istentől várják a megoldást. Nem csoda, hogy olyan képet fest róluk a mai ige, hogy megremeg a térdük és erőtlen a kezük. Ez azt jelenti, hogy nem tudják megfogni az élet dolgait – fogalmazott az igehirdető, majd beszélt arról is, hogy nemcsak Izráel van ilyen állapotban. Valahol azt látjuk mi is, hogy az életünk menete kicsúszik a kezünkből.

Küzdünk betegségekkel, terhekkel, nehézségekkel, s úgy érezzük nem tudjuk kézben tartani életünk menetét. Izráel népe a fogságban teljesen elveszett állapotában él, de éppen ekkor küldi biztató szóval a prófétát, aki reménységet hirdet: Isten jövetelét. Isten odaáll népe mellé a fogságban és szabadítást hoz.

„Az elveszettnek hitt élethelyzetben mi is kérhetjük őt, hogy segítsen a bajunkon. Kezdjünk el komolyan imádkozni, hogy Isten segítsége elérjen hozzánk. S milyen jó hallani, hogy Isten tud segíteni. Manapság egye többször halljuk, hogy az, aki belefárad a munkába, vagy kiég, megromlik a házassága, a kapcsolatai, megkeresi a megfelelő szakembert, de már a gyermekeket is viszik, igénylik a segítséget, mert nincs jó előmenetel. A kérdés az, hogy aki segítséget keres, az kiben találja meg?”

Görözdi Miklós az ige alapján arra hívta fel a figyelmet, hogy Isten jön. Amikor pedig megérkezik, minden megváltozik? megnyílnak a vakok szemei, a süketek fülei hallókká válnak. Isten cselekszik. Gyógyulnak a betegek. Nemcsak lelkileg, hanem testileg is. Egy eső virágos kertté változtatja a sivatagot, s ahol nem volt élet, élet fakadt.

„Így újul meg Izrael népe Isten szabadítása által, s ad visszautat Jeruzsálembe. Vissza a Sion hegyére, a régi életbe, oda, ahol tisztelték az Istent. Számunkra is így készíti el az utat Jézus Krisztusban. Ő jön hozzánk és tisztít meg bennünket bűneinktől, tesz bölcsekké, tisztává és tökéletessé. Adja az Isten, hogy ebben az adventben is, tudjuk ezt az Urat várni” – fogalmazta meg reménységét záró gondolatában Görözdi Miklós esperes.  

Jaroslav Széles, a Kassai Szlovák Egyházközség lelkipásztora szintén ószövetségi ige, a Móz 13, 21 alapján szólt a zsinati ülésen résztvevőkhöz. „Az úton való tájékozódásunkat segítik a közlekedési táblák, de hogyan tájékozódjunk a pusztában, ha nem élünk ott?” – tette fel a kérdést igehirdetésének elején, majd emlékeztetett arra, hogy Isten népe eljutott Egyiptomba, de elküldte hozzájuk Mózest, hogy kivezesse őket onnan. Szabadulásuk után az Úr ment előttük a pusztában, nappal felhőoszlopban, éjjel pedig tűzoszlopban, hogy világítson nekik.

„Nekünk itt van a Biblia, amelyből Isten Igéje világít az utunkon. Csillag vezette a bölcseket, akik először Jeruzsálemben keresték a megszületett gyermeket, a Megváltót, majd elmentek Betlehembe, hogy előtte térdeljenek le.” Igei gondolatai végén arra kérte Istent, hogy vezesse a mai tanácskozást és legyen velünk az adventi időszakban is.

A nyitó istentiszteletet követően a számbavétel után Porubán Ferenc egyházunk főgondnoka a hatályos törvények értelmében a Zsinatot határozatképesnek nyilvánította. A zsinati tagok egyhangúlag elfogadták a javasolt jegyzőkönyv-hitelesítőket és a beterjesztett négy tárgysorozati pontot. Az előző ülés jegyzőkönyvét egyhangúlag jóváhagyták.

Géresi Róbert püspök a tanácskozás megkezdése előtt jelentette be, hogy az oktatási minisztérium 30 százalékkal kevesebbet szán a következő évben az egyházi iskolák számára, amely súlyos csapást jelentene. Elmondta, hogy a többi egyházzal összefogva keresik a módját, hogy ez a terv ne valósulhasson meg, illetve kért mindenkit, hogy írja alá a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége által indított petíciót.

Ismét zsinat előtt az alkotmánytervezet

A második tárgysorozati pontként szerepelt az előző, tavaszi ülésen már részben tárgyalt, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház új Alkotmányának a tervezete.

Mivel akkor az egyes paragrafusok elfogadása menet közben hosszadalmas vitát gerjesztett a zsinati képviselők között, így végül alapos mérlegelés után a Zsinati Elnökség, melynek határozatát a szavazati joggal jelenlévők többsége is támogatott, úgy döntött, megszakítja az alkotmányozó folyamatot.

Az indoklásban szerepelt egy ad hoc bizottság létrehozása – a teológiai bizottsággal kiegészítve –, azzal a feladattal, hogy kidolgozza és érzékenyítse az egyes etikai és teológiai elmélyítést igénylő részeket szeptember 30-ig.

A már átdolgozott alkotmánytervezet került a zsinati képviselők elé, melynek tárgyalása előtt Molnár Rudolf kiegészítésként javasolta, hogy kerüljön vissza a korábban már tárgyalt, de a beterjesztett szövegben nem  szereplő 8. paragrafus.

Ennek hátterében az állt, hogy A Zsinati Tanács az elkészített Alkotmányjavaslat 8. §-át azért nem tárta a Zsinat elé, mert az egyházmegyéknek szerették volna azt szélesebb véleményezésre bocsájtani. Végül a javaslatot a zsinati képviselők megszavazták, valamint a törvénytervezet kidolgozójának, Básti Péternek azt az indítványát is, mely szerint a paragrafus szót a cikkely megnevezés váltsa fel.

Amennyiben a zsinati tagok elfogadnák az új, a novemberi ülésre átdolgozott alkotmánytervezetet, akkor az leváltaná a több, mint húsz éve, 2002-ben elfogadott alkotmányt.

Megalapozott válaszokat adni

Rákos Loránt püspökhelyettes korábban ezzel kapcsolatban elmondta, hogy egyházunk nem egy forradalmi változást akar bevezetni, hanem a kor társadalmi, etikai, politikai jelenségeire és változásaira kíván az egyházi értékek kihangsúlyozásával, újrafogalmazásával reflektálni, illetve teológiailag, bibliailag megalapozott válaszokat adni. Az egyházi életben is hozott a gyakorlat olyan újításokat, melyek megkövetelték, hogy azokat alkotmányos szinten kezeljük.

Ennek apropóján több újdonságnak tűnő, ám a gyakorlatban már rég jelenlévő, alkotmányos szabályozást igénylő irányultság – mint például az egyház ökumenikus közössége a Szlovák Ökumenikus Tanáccsal – került megfogalmazásra.

Újdonságként szerepelne az egyház szimbólumairól szóló rész, a Magyar Református Egyházzal való egység kérdésköre, a Leuenbergi Konkordia tekintetében az ökumenikus együttműködés az evangélikus egyházzal, az egyház alapsejtjének és alapközösségének, úgy mint az egyénnek és a családnak a megfogalmazása, de helyet kapna a nemi identitás kérdése is, melyre az egyház teremtett értékként kíván tekinteni.

Az Alkotmány foglalkozna Egyházunknak a Szlovák Köztársasághoz való viszonyával, valamint a tagjai nemzeti önazosságának megőrzésével és megerősítésével. Az aktuális alkotmányozás célkitűzései között szerepel az egyházi anyakönyvezés alkotmányos védelme, az evangélikus egyháztagság, de a laikus igehirdetők intézményének bevezetése is a lelkészhiányból adódóan.

Az egyháztagsággal kapcsolatos újítások is a részét képeznék az új Alkotmánynak, illetve a szükségállapotra vonatkozó rendelkezések is, valamint a lelkészi szolgálatot végző személyeket is kezeli: kik lehetnek lelkészek, milyen végzettséggel, előtanulmányi kötelezettséggel kell rendelkezniük. Az új tervezetből kikerültek olyan rendelkezések, amelyek nem igényelnek alkotmányos szintű szabályozást, ide tartoznak például a bírósággal kapcsolatos eljárási rendelkezések.

Ugyancsak újításként szerepelne a lelkészképző intézménynek a nevesítése, valamint az, hogy a lelkészi szolgálatra való készülés más, elsősorban a testvéregyházak lelkészképző intézeteiben is elfogadott. Finomított megfogalmazással kerülnének az alkotmányba az egyház szervezeti egységei – egyházközségek, egyházmegye, egyetemes egyház – és szervei –, sorolta az újdonságokat Rákos Loránt.

A zsinati képviselők az 55 cikkelyt tartalmazó új alkotmánytervezetnek első olvasatban csak az első 25 cikkelyét fogadták el a beterjesztett szöveggel vagy a javasolt módosításokkal. A folytatásra majd a következő ülésen kerül sor.

Tartozáselengedés feltételekkel

Az alkotmányozási folyamat mellett a zsinati ülés további fontos pontja volt a Közalapról szóló 1/2009-es számú törvény módosítása, amellyel a tizenhárom éve nem fizető gyülekezetek helyzetét kívánták rendezni. A több órát kitevő javaslatok és hozzászólás után végül egy rendkívüli intézkedést fogadtak el a zsinati képviselők az alábbi felvezető szöveggel:

A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Zsinata, miközben sajnálattal vette tudomásul, hogy egyes egyházközségek a Zsinat némely intézkedéseivel szembeni elégedetlenségüknek a közalapi kötelességeik megtagadásával adtak hangot, és ezért rájuk nézve hátrányos döntéseket is meg kellett hoznia. Most örömét fejezi ki, hogy az érintett egyházközségek készek rendezni kötelezettségeiket és helyzetüket. Ezért elismerve, hogy az érintett egyházközségek eddig számos hátrányt okoztak maguknak eljárásukkal, így részben eleget tettek kötelesség-megtagadásukért, és visszavárja őket a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház teljes jogú és felelősségteljes közösségébe.

Az öt paragrafusból álló rendkívüli törvény lényeges eleme, hogy a Közalappal szemben 2012 és 2024 között tartozást felhalmozó egyházközségek mentesülnek a keletkezett tartozásuk 15 százaléka visszafizetésének a kötelezettsége alól.

A tartozáselengedés feltétele, hogy az érintett egyházközségek a 2025. évi közalapi járulékukat legkésőbb 2025. december 31-ig befizessék, a 2026. évtől kezdve pedig rendesen eleget tegyenek járulékfizetési kötelezettségüknek, valamint a Zsinati Tanáccsal megegyezett törlesztési naptár szerint törlesszék tartozásuk fennmaradó részét. Fontos eleme még, hogy a tartozáselengedés egyszeri és rendkívüli intézkedés, és nem szolgálhat alapul hasonló intézkedésnek a jövőben.

A zsinati képviselők jóváhagyták, hogy a Közalapról szóló törvény 5. § kiegészüljön egy új (5) bekezdéssel, mely szerint a tartozása visszafizetését megkezdő egyházközség már a Zsinati Tanáccsal megegyezett törlesztési naptár szerinti első részlet befizetése után mentesül a tartozásból fakadó joghátrányok alól mindaddig, amíg a folyó évi járulékokat és a törlesztési naptár szerinti részleteket rendesen fizeti. A törvény 2025. november 24-én lép hatályba.

A tárgysorozati pontok között szerepelt az egyháztagságról szóló törvénytervezet is, amelyről idő hiányában a képviselők már nem tanácskoztak. Bár, már az előző ülésen a törvénytervezet beterjesztett paragrafusait az utolsó kivételével kisebb módosításokkal jóvá is hagyták, de elfogadását elnapolták. Erre került volna sor most, a novemberi ülésen, de várhatóan csak a következő éven kerül ismét terítékre.

Iski Ibolya

Fotó: Szarvas László