„A kiállításokkal a múltba tekintünk, de a jövőt is munkáljuk. Ez azért igaz, mivel már Hérodotosz is azt mondta: Historia est magistra vitae – A történelem az élet tanítómestere. A Prédikátor könyvében (1,9) ezt olvashatjuk: »… semmi nincs új dolog a nap alatt.« 

Mindabból tanulhatunk, amit meg tudunk ragadni az emberi élet folyamatából és történéseiből, a különféle korok és időszakok emlékeiből. Ez által egyre világosabbá válik előttünk egy-egy időszak és benne a feladattal, szolgálattal megbízottak élete és küzdelme. Isten Igéje is arra tanít, hogy emlékezzünk meg a mi elöljáróinkról” – ezekkel a gondolatokkal vezette be ünnepi beszédét Fazekas László emeritus püspök az „AHOGY LEHET” című emlékkiállítás megnyitóján.

A B. Kovács István által 2013-ban összeállított, 21 tablót magába foglaló kiállítást először Rimaszombatban mutatták be. Ezen kívül Varga Imre szülőfalujában Györkén, és Hernádzsadányban – a néhai püspök végső nyughelyén – is megtekinthették az érdeklődők.

Az anyagra egy májusi kutatóutam során találtam rá Györkén a gyülekezeti teremben. A gyülekezet elöljárói örömmel járultak hozzá, hogy elhozzuk Komáromba, a Zsinati Levéltárba, ahol bármelyik gyülekezet számára elérhető, ha egyházközségükben be szeretnék mutatni.

A komáromi megnyitón Fazekas László elmondta még, hogy  a bemutatásra kerülő kiállítás „egy számunkra nagyon fontos időszakot” jelenít meg. Egy nehéz, embert próbáló időszakot ölel fel dr. Varga Imre, egyházunk néhai püspöke életképein keresztül, akinek idén emlékezünk meg születésének 120. évfordulójára, december 10-én pedig halálának 45 évfordulójára.

Egyházunknak 27 éven keresztül püspöke, a rimaszombati gyülekezetnek pedig 49 éven át a lelkipásztora. Megtiszteltetés számomra, hogy – már nem először – én foglalhatom össze az életét, és azon keresztül kissé beletekinthetünk abba a korba, amely meghatározó volt egyházunk és népünk számára“ – mondta Fazekas László, majd ismertette a püspök életútjának kiemelkedő eseményeit:

Dr. Varga Imre 1905. október 1-én az Abaúj-Tornai Vármegyében Győrkén született. 1925-ben Srospatakon érettségizett,  1925-1928 között teológiát tanult Losoncon,  1928-1929 teológiai tanulmányokat folytatott Halléban.

 1929-ben belmissziós lelkész Munkácson, 1930-ban a Csehszlovák Köztársaság jogrendje szerint újra érettségizett a Beregszászi Csehszlovák állami Reálgimnáziumban. 1931-ben házasságot kötött Kőrössy Erzsébettel kötött házasságot, melyet három fiúval és két leánnyal áldott meg az Úr.

1931-ben másodlelkésznek választották Rimaszombatba, 1953. szeptember 29-én püspökké választották. 1959-ben megválasztották a Református Világszövetség alelnökévé.

Életének főbb állomásainak megnevezése után dr. Varga Imre életútját három nagy szakaszra osztva mutatta be az emeritus püspök. A Trianon utáni évekre, a 2. Világháború idejére és az azt követő időszakra, valamint a háború utáni konszolidáció és a szocializmus éveire.

Trianon után

A Trianon utáni időszakban a kisebbségi lét útkeresése kapcsán teológiai irányultsága egybekapcsolódott a Magyarországtól elszakított Felvidék magyarságának sorskérdéseivel. Ekkor a belmisszió és az ébredési mozgalom, illetve a politikai és társadalmi téren végzett aktivitása jellemezte Varga Imre tevékenységét.

Számos egyházi mozgalom (Református Összefogás Belmissziói Mozgalom, Gömöri Egyházmegye Lelkészegyesülete, Kálvin Szövetség) kezdeményezője volt. Ezen kívül bekapcsolódott a Rimaszombati Polgári Kör munkájába is.

Megjelent tanulmányait és írásait a keresztyén konzervatív értékek melletti kiállás és útkeresés jellemezte. Ékesszóló módon közölt gondolkodásmódja, életszemlélete mindenki számára érthető volt, tekintélyt parancsolt. „Ez politikai téren is előre vitte őt, és a visszacsatolás után ő lesz a Magyar Nemzeti Tanács rimaszombati járási elnöke és az Egyesült Magyar Párt elnöke.  A társadalmi életben betöltött aktivitásáért gróf Eszterházy János is köszönetét fejezte ki” – mondta az emeritus püspök.

A 2. világháború és az utána következő időszak

A hallgatóság Varga Imre életének a háború idejére eső szakaszáról megtudta, hogy hite és abból fakadó igazságérzete vezette akkor is, amikor a vészterhes időkben kiállt üldözött embertársai mellett, s így több embert sikerült megmentenie a biztos haláltól.” 

A háborút követően a társadalmi szempontból is megbecsült lelkészt Rimaszombat polgármesterévé választották. Ám amikor a csehszlovák hatalom átvette a közigazgatást – a magyarságot és az egyházat pedig a szlovák nemzet ellenségévé nyilvánították – a vagyonát elkobozták, holott erre még a korabeli törvények sem adtak módot.

Varga Imrét a tiszolci munkatáborba deportálták, ahol követ tört. Többek közbenjárására engedték haza, 1946. június 13-án nyilvánosan megdorgálták. Ez a megpróbáltatás nem törte meg, ugyanis a magyarság meghurcoltatásának nehéz időszakában az ő közbenjárásának köszönhetően számos család kerülte el a kitelepítést.

A konszolodicáció és a szocializmus korszaka

Varga Imre életútjának harmadik szakasza a konszolidáció és a szocializmus idejére esett.  Az elsők között volt,  amikor a megváltozott körülmények között meg kellett szervezni az egyház életét. Ennek az időszaknak az eseményeit így foglalta össze Fazekas László:

Dráfi Anikó  

 „1953. szeptember 29-én, két nappal 48. születésnapja előtt a Pozsonyban tartott zsinati ülésen az egyház püspökévé választották. Több cikluson át, összesen 27 éven keresztül – amint írták róla »csontropogtató időben, amikor legény kellett a gátra, akkor volt egyházának püspöke«.

Felkészültsége, bölcsessége, egyházkormányzói talentuma, de a szolgálatban ellentmondást nem tűrő keménysége és pontossága is hozzájárult ahhoz, hogy nemcsak az egyházban és az országban, de külföldön is tekintélyre tegyen szert.

1959-ben a Református Világszövetség alelnökévé választották, amit két cikluson keresztül töltött be. De e mellett még több egyházi európai és világszervezet munkájában vett részt.

A hatalom rettentése és kényszerítő akarata mellett bethlengábori okossággal igyekezett megtalálni az egyház számára a szolgálat járható úját. Kereste a lehetőségét annak, hogy az egyházban, a gyülekezetekben minél problémamentesebben haladhassanak előre a dolgok. A problémákról, az egyre jobban szűkülő lehetőségekről, a megszorításokról csak néhány közeli jó baráttal tudott beszélni. S e mellett hordozta azt a nagy felelősséget, amelyet egy egyház, egy nép megmaradása jelentett. Hogyan? Ahogy lehetett!” – hangsúlyozta Fazekas László.

Fekete Vince és Fekete Éva 

Dr. Varga Imre 1980. december 10-én hunyt el Kassán, és földi maradványait a hernádzsadányi temetőben helyezték örök nyugalomra. Ezt követően az emeritus püspök rámutatott, hogy amit a jelenlévők hallottak, az egyben életrajz és egyben történelem is, majd így folytatta:

 „S amint a szorgalmas kutató felfedezheti a víz cseppjében az óceánt, úgy bontakozik ki szemeink előtt egy hűséges hitvalló, komoly szolgálattevő életén és hátrahagyott dolgain keresztül egyházunk és népünk élete és küzdelmei. Ha mindezt figyelmesen szemléljük, mindannyiunk számára még erősebb hatásúvá kezd válni a páli bizonyságtétel: »Non est volentis, neque currentis, sed miserentis Dei – Nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.« (Róm 9,16)”

Fazekas László ezután köszönetet mondott a szervezőknek, elsősorban B.Kovács Istvánnak, a rimaszombati Református Gyűjtemények volt igazgatójának a kiállításba belefektetett munkájáért, majd a megjelenteknek tanulságos és szép élményt kívánva megnyitotta a kiállítást.

Az alkalmon jelenlévő hozzátartozók meghatódva nézegették dr. Varga Imre életútját bemutató kiállítást és örömmel fedezték fel a régi családi fotókat.

Varga Imre fia Géza és hitvese, lányuk Drozdik Réka és férje, valamint a néhai püspök unokaöccse, Szántai Dániel a györkei református gyülekezet gondnoka sikeresen megérkeztek az ünnepi alkalom elejére. A néhai püspök másik fiú, Varga Levente hitvesével, menyével és unokáival a vonat késése miatt a csak később csatlakozott a közönséghez, azonban ez a kellemetlenség nem rontotta el a viszontlátás örömét.

A kiállításmegnyitót Fekete Vince és hitvese Fekete Éva két melódiával, valamint Dráfi Anikó szavalata tette meghittebbé.

Fritz Beke Éva

Kép: Fritz Beke Éva, Turányi József