Bír 2,1–10 és Jn 4,16–26 (ÓSZ) „Nem űzöm el őket előletek, hadd legyenek az oldalatokban, isteneik pedig legyenek csapdává a számotokra" (3)! Mielőtt bevitte volna választott népét az ígéret földjére, Isten megtiltotta a kánaáni népekkel való keveredést minden téren. Ez a tiltás Izráel érdekét szolgálta,
hogy kizárólag Isten népe maradjon. Azonban már a honfoglalás során megszegték ezt a parancsot, és megtűrték az ott lakókat. Isten ezért büntetésül ott hagyta közöttük az idegen népeket és azok isteneit, hogy okozzanak további nehézséget az izraelitáknak. Ez a büntetés nem más, mint az engedetlenség következménye. Aki nem teljesíti Isten akaratát, szembesülni fog a következményekkel. Testvérem, a te érdekedben kérlek, ne kerülj ilyen helyzetbe! Ne nehezítsd meg a dolgodat, hanem állj ellen a kísértésnek! Ne tűrd meg a bűnt, hanem ragaszkodj egészen Atyádhoz!
Fohász: Atyám, ha végiggondolom eddigi életemet, hálával veszem észre a te vezetésedet. Neked köszönhetően lehetek veled élő kapcsolatban és ismerhetem akaratodat. Köszönöm, hogy megszólalsz a lelkiismeretemben, amikor közel járok a jó és rossz közötti határhoz. Kérlek, erősítsd meg beléd vetett hitemet, hogy a bűnnek a gondolatát is elvessem, és egyedül hozzád ragaszkodjak! Ámen.