Bír 5 és Jn 5,1-9 (ÓSZ) „De akik szeretnek, legyenek olyanok, mint a felkelő nap ereje teljében" (31)! Január elején talán furcsa olvasni a felkelő nap erejéről, hiszen még nem olyan erőteljes, mint remélhetőleg tavasszal lesz. Azonban már érzékelhető, hogy egyre korábban ragyogja be fényével az égboltot. Amint felbukkan napkeleten, máris ontja sugarait, amelyekkel olvasztja a jeget, melegíti az ablakok mögé húzódókat, és ébresztgeti az alvó természetet. Ereje teljében pedig áttöri a fellegeket, és meleget áraszt. Hozzá hasonlítja a szentíró azokat, akik Istent szeretik. Mert aki szereti Istent, az szereti a tőle kapott életet, szereti önmagát és felebarátját, és beragyogja környezetét azzal a szeretettel, amellyel Isten szeret. Ne dideregj hát, hanem melegedj meg Isten gondviselő szeretetében, és ragyogj rá a körülötted levőkre!
Fohász: Valahányszor rácsodálkozom ajándékaidra, jó Atyám, felmelegszik szívem. Ne engedd, hogy elhidegüljek Tőled, hanem szólíts, hívj, süss rám fényeddel naponként! Tölts el szereteted melegével, amely átragyogva rajtam kiárad környezetemre! Hadd legyek olyan, mint a felkelő nap ereje teljében. Ámen.