Bír 8,24–35 és Jn 6,11–15 (ÓSZ) „Csapda lett ez Gedeonnak és háza népének" (27). Szomorú befejezése egy hős életének. Amióta az Úr angyala megszólította őt, Gedeon elkötelezett szolgája volt Istennek. Előbb apja házában, majd a környező törzsek között állította helyre az igaz Isten tiszteletét, és szabadította meg Izráelt az idegen népektől. Gedeon küldetése ezzel véget ért. Csakhogy ezt nem vette tudomásul, hanem elhitette magával és a néppel, hogy egyedül rajta keresztül érhető el Isten. Az lett a bűne, hogy összetévesztette önmagát az őt elküldő Istennel. Intő jel minden hívő számára. „Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék" (1Kor 10,12)! Ne gondold azt, hogy a hitben járt éveid, évtizedeid feljogosítanak bármire is! Ne hidd azt, hogy elértél valamit, csak azért, mert Istennel jársz hosszú ideje! Ne váljon az Istennel való kapcsolatod rutinná, különben csapdává válik számodra!
Fohász: Én Uram és én Istenem! Megrémít Gedeon bukása, mert annyira emberi... Én is hajlamos vagyok megszokásból élni hitemet: elolvasom a napi igét, elolvasom az imádságot, de nem ér el a szívemig. Kérlek, ébressz fel ebből a langymeleg állapotból! Szólíts meg, rázd fel lelkemet, és ébressz bennem szomjúságot a Veled való kapcsolódásra! Kérlek, hallgasd meg imámat! Ámen.