Bír 11,1–28 és Jn 6,35–40 (ÓSZ) „Mi pedig birtokoljuk mindazoknak a földjét, akiket a mi Istenünk, az Úr űzött ki előlünk" (24). A honfoglalás nem az izraelita törzsek dicső hőstette volt. Isten volt, aki eltervezte, majd véghezvitte a folyamatot, amely során népe Egyiptomból Kánaánba került. Ő ígérte meg az ősatyáknak, hogy utódaiknak adja azt a földet. Ő szabadította meg erős kézzel népét a fáraó uralma alól. Ő vezette népét a pusztán át. Ő vitte győzelemre népét az ígéret földjének birtokbavétele során. Ő gondoskodott népéről, akivel szövetséget kötött: ha szükséges volt, nehézségekkel, ha úgy látta célravezetőnek, csodákkal. Ma is ezt teszi népével, azaz velünk. Talán nem ütközetekben jelenik meg gondviselése, de minden bizonnyal észlelhető. Ismerjük hát fel, mit adott és ad nekünk Urunk, és adjunk érte hálát!
Fohász: Istenünk, belegondolva életünkbe észrevesszük, hogy szükségünk van Rád. Nélküled nem jutunk előre, sőt, inkább vesztünkbe rohanunk. Ne engedd el kezünket, hanem maradj továbbra is velünk. Nem mintha megérdemelnénk, hanem mert szeretsz minket... Ámen.