Bír 12 és Jn 6,52–59 (ÓSZ) „Kértem én a segítségeteket, de ti nem szabadítottatok meg a kezükből" (2). A személyes tragédia után Jeftét újabb csapás érte: belülről érkező támadás. Az ellene támadók ugyanis testvéri törzsből érkeztek. Ahelyett, hogy segítették volna testvéreiket a harcban, vagy támogatták volna őket valamilyen formában, a győzelem után hamis váddal támadták azok vezérét. Jefte persze átlátott támadóin, és tudta, hogy a diadalból fakadó dicsőségre vágytak. Elszomorító, amikor testvéri törzsek törnek egymásra becsvágyból. Bármilyen okból történjen, a testvérviszály helytelen. Rombolja az összetartást, ebből kifolyólag csökkenti az ellenállóképességet, ami lehetőséget biztosít az ellenséges támadásra. Legyen szó nemzetiségi, családi, vagy akár lelki testvérségről, Isten akarata az összefogás.
Fohász: Istenünk, köszönjük, hogy Fiadban gyermekeid lehetünk, mert ez nemcsak azt jelenti, hogy Atyánk vagy, hanem azt is, hogy egymásnak testvérei. Kérünk, támassz egyetértést gyülekezeteinkben, családjainkban, közösségeinkben, hogy testvér támogassa testvérét, és így erősödjünk meg a Te szövetségedben. Ámen.