Bír 16,22–31 és Jn 7,25-30 (ÓSZ) „Ó, Uram, Uram! Emlékezz meg rólam, és adj nekem erőt csak még most az egyszer" (28)! „Csak még most az egyszer". Ismerősen cseng a mondat... Elhangzik, valahányszor egy diák szeretne javítani jegyén. Ezt mondja, aki szeretne új esélyt kapni, miután visszaélt mások bizalmá-val. Sajnos gyakran elhangzik imádságban is, miután az istenfélő ember rádöbben Istennel szembeni hűtlenségére. Azonban az ingatag emberi megbocsátással ellentétben a mi Istenünk mindig kész új esélyt adni azoknak, akik hozzá akarnak térni. Ő irgalmasan fogadja a bűnbánó embert, és kész megbocsátani az ellene elkövetett vétket (Ézs 55,7). Sámson utoljára kérte az Úr bocsánatát, mivel készült élete végére. Testvérem, te is vedd komolyan Isten irgalmát! Ne élj vissza vele, ne gondold garantált új esélynek. Kapaszkodj bele most, és szolgáld őt hálából kegyelméért!
Fohász: Ó, Uram, Uram! Bocsásd meg gyarlóságomat, hogy még mindig tanulom az új életben járást. Botladozok, alkalmanként el-elbukok, de érzem magamon Lelked erejét, aki miatt egyre hamarabb veszem észre bukásaimat. Adj nekem erőt csak még most az egyszer, hogy ellen tudjak állni az ördög kísértéseinek, és tudjak akaratod szerint élni. Ámen.